Majom a köszörűkövön - avagy bártenderből hogy lesz pincér (súgógép: sehogy)

Túl vagyok a következő próbanapon... nos, ez is vicces volt. Nagyon vicces.

Időre kész voltam, felöltöztem... ahogy Robi barátom fogalmazna, talpig ludasmatyiban indultam dolgozni (fekete nadrág, fehér ing), és meg is találtam a kis tengerparti éttermet.

Azonnal megismerkedtem a manager sráccal... harmincas fickó, nagyon rendes és jófej figura... (Öcsi: már a száján látszott, hogy imád beszélni), majd elkezdett kiosztani a próbanapos feladataimmal. Elmondta, hova kell mennem, mi hol van, honnan szerzek kötényt, hogy vannak az asztalok... tíz perces kiselőadást tartott, majd miután végigmesélte a PINCÉRNEK szóló munkaköri leírást, kézfenntartással jelentkeztem.

- Öhm... bártender volnék. Koktél bártender, ráadásul.

Nos, akkor a fickó nagyot nézett. Nagyon nagyot. Egy nővel beszéltem telefonon, aki mondta, hogy csak menjek oda be, és dumáljak egy sort velük... az infó, hogy nem vagyok pincér, hanem japános bártender vagyok, már nem jutott el. Zavar a csatornában, vagy hiba a vektorban, fene tudja. Lényeg, hogy kis fejvakargatás után vállvonogatás jött, majd csináltam a dolgom.

Pincérkedés, nos igen. Semmi bajom a pincérekkel, sőt, bírom őket. Becsülöm, ahogy a profi séfeket is, de ahogy mondani szokták ideát... that's just not my cup of tea. Nagyon nem az én világom. Ha előre tudom, hogy ma fél homárokkal fogok zsonglőrködni a vodkásüveg helyett, lehet hogy inkább önéletrajzot szórni megyek. De ettől függetlenül iszonyúan jó tanulásnak bizonyult.

Nagyon jó volt főleg a manager, kommunikációs szempontból... ráadásul egyértelműen rájöttem milyen az, amikor olyat csinálok, amit NEM szeretek csinálni... és egyre erősebb az érzés, hogy a Koba koktélbárját egyszerűen imádom. Na oda majd visszatérünk. Szóval, két óra bohóckodás és egy törött borospohár után abban maradtunk, hogy én bizony bártender vagyok, és nem csak hogy nem akarok pincér lenni, nem is leszek. A fickó attól függetlenül örülne, ha a bárjában dolgoznék... ugyanis ahol nyitnak, egy japán étterem lesz, vagy száz fős koktélbárral... egy hónap múlva kb. Azt mondta, pár napon belül visszajelez, hogy megmutathassam, mit is tudok egy bárpult mögött (Itt ugyanis az se volt...).

Összegzés: nagyon jó fejek, de a probléma mégis az... hogy imádom a másik helyet, ahol dolgozom, már most. Vasárnap megyek vissza egy viszonylag hosszú műszakra, ismét a bulis bárba, és már alig várom. Megkaptam a kb 80 italból álló teljes koktéllapot, amit senki nem vár el tőlem, hogy megtanuljak, és többek közt pont ezért fogom megtanulni minél gyorsabban. Nagyon kell az az állás, és nem a pénz miatt. Dobálom tovább az önéletrajzaim, de én ott fogok dolgozni, ezt eldöntöttem. Mire elmegy onnan az a pár ember, aki bejelentette a távozását, el fogom intézni, hogy mindenki tudja, engem kell felvenni. Részmunkaidőben pont tudok azzal foglalkozni, hogy profit faragjak magamból azon a konkrét helyen is... és mindent bele fogok adni. Ha adnak valami más pozíciót máshol, természetesen menni fogok... de ha nem lesz valami iszonyúan nagy durranás, akkor ki fogom itt várni a full time melót. Szakmailag is iszonyúan jó lenne.

Úgyhogy mára ennyi... kicsit zsúfolt lesz az este, úgyhogy a haditervet, és a további érdekességeket holnap írom meg - ez csak egy kis gyors tájékoztató. Köszöntem!