Ismét dolgozni voltam - újra a Koba-ban, csak ezúttal a galériában és koktélbárban... mindkettő nagyon jó tapasztalat volt, rengeteget tanultam ma is. Találkoztam végre az étteremmanagerrel, Dee-vel is, akivel eddig sms-eztem... Jó fej és segítőkész, ráadásul még korrekt is. Elmondta, hogy jelenleg csak részmunkaidős állása van, és heti 1-3 alkalommal... (úgyhogy vasárnap bemegyek fél nyolctól a hajnali zárásig rendezvényezni) viszont már tud két emberről, aki elmegy júni-júliusban, és a helyükre kell majd teljes munkaidős ember. Azt mondta, hogy akkor valószinűleg fel tud majd venni, de tudja, hogy kell a munka meg a pénz, úgyhogy keressek csak tovább helyet nyugodtan, és szóljak neki, ha úgy tűnik, bejön valami - tud adni referenciát, szívesen ír ajánlólevelet, és egyébként is tapasztalatból tudja, Brightonban melyikek a lehúzós helyek.
Ők úgy tűnik, korrekten fognak fizetni - elkérték a National Insurance számomat, úgyhogy úgy néz ki, be is vagyok jelentve. Kapok majd egy alap normális órabért (számokról nem beszéltünk, de azt tudom hogy készpénzben fizet) ezen kívül van szervízdíj, amit felosztanak köztünk, és ki van rakva tálka jattnak is, amit szintén megosztanak általában műszak után. Kezdetnek jó - holnap meg megyek is körülnézni a másik helyre, ahol meg eleve full time állást ajánlottak. Ha oda felvesznek, ide még simán vissza lehet járni egy-két napon egy héten, az is plusz pénz... arról nem is beszélve, hogy ha a másik esetleg nem tetszene, akkor az pont kiderül, mire itt felszabadul egy hely. Imádom, ha jó helyzetben vagyok.
Egy böszmenagy rozettás capuccinoval fogadtak, ami be kell valljam, marha jól esett... aztán mentem raktárt pakolni. Teljesen jó, tudtam ismerkedni egy kicsit az italokkal. Aztán ismerkedtem kicsit - William, az egyik bártender srác, már most japánul akar tőlem tanulni, és nagyon jól eldumáltunk. Rajta kívül bemutattak a nagyfőnöknek, a fél konyhának (atyaég, hetekbe fog telni mire ennyi nevet megjegyzek... előbb fogom tudni a teljes koktéllapot mililiterre pontosan, pohárral dísszel minthogy a nevek meglesznek..), majd közelebbi barátságot kötöttem a dugóhúzóval és a sörcsappal is. Régen csináltam már, de trükkös. Úgy az ötödik sikerült is. Megtanítottak soda gunt hackelni is... azaz egyszerűen csak cserélni benne az üdítőt. Informatív.
Odalenn Johnnal, az ír sráccal dolgoztam megint... vele már kezdünk összerázódni, vasárnap is vele fogjuk nyomni. Szerzett magának egy nonfiguratív tetkót... aztán dumáltunk egy jót. Ott leginkább sört csapoltunk, bort mértünk, meg ilyenek... de ezt is meg kell tanulni, úgyhogy jól állok. Csak szépen lépésenként, de úgy tűnik, sikerül beleszokni a dologba. A kasszát és az érintőképernyős progit már ismerősként üdvözöltem.
Valami charitys rendezvény volt, úgyhogy utána felhajtottak a koktélbárba - na az a nekem való hely. Kellemes, beülős emeleti hely, óriási ablakokkal, szép nagy, kétállásos koktélpulttal, meg olyan backbárral, hogy huhhh... Majd megkönnyeztem meghatottságomban. Jah, nem azt, hanem az extracsípős bloody maryt, amivel nyitottam. De a backbart is megkönnyezhettem volna, olyan szépen felszerelt. Ahogy mondani szokás, nem sz*rral gurigáznak.
Egy litván bartender gyerek volt benn egyedül, ő kezdett el tanítgatni... a hírnevem meg már alakul. Állítólag mindenki kerek szemekkel pislog azon, hogy már most megtanultam az emeleti recepteket, és memorizáltam mindent... nem értem igazán, mi ezen a vicces, csak 12 receptről volt szó. Ezen kívül azonnal elkapott, hogy szabadidőnkben tanítsam már egy kis Flairre... itt a házon belül nem ért hozzá senki. Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen a tető alatt, aki nem csak fel tudja dobni az üvegeket, hanem viszonylag jó eséllyel el is tudom kapni. Megmondtam neki, hogy műszak után nagyon szívesen... a bárban viszont ilyenekkel nem kísérletezünk. Ahogy Chris Delpech mindig mondja: Practice at home, perform behind the bar. (Gyakorolni otthon, előadni a bárpult mögött)... nem is beszélve a flair egyik alapszabályáról, amit Newton óta ismerünk. Ami felmegy, az előbb utóbb le is jön... és mivel nincs gumiszőnyeg a padlón, csúnya vége lenne. A gravitáció az gravitáció, az ember az meg ember... úgyhogy már csak a nagy számok törvénye szerint is leesik előbb utóbb az, amit feldobtál. Úgyhogy ha tényleg érdekli, majd kiviszem a parkba dobálni. ;)
Nade, most egyelőre én vagyok az, akinek sokkal de sokkal többet kell tanulnia, úgyhogy eképpen fogok eljárni. Meg jártam el most is. Attól, hogy az emeleti koktélokat megtanultam, csak egy picit lettem beljebb - pont annyival, hogy egy pár koktélt már tudtam a happy hour választékából. Mázlim volt egyébként, egészen sok olyat kértek, amit tudok... úgyhogy azonnal megtanítottak pár hasznos fogásra. Megtanultam, hogy hogy kell korrektül díszíteni a szóban forgó italcsodákat, és megmutatták, hogy készítsek egyszerre három italt anélkül, hogy felhíguljon bármelyik is, és mégis egyszerre kerüljenek ki. Eljátszottam pár típushibát a kiszolgálásnál... de végre elővehettem a jó öreg bohócálarcom, ami félre volt dobva a Marritott óta, és megint játszhattam, ami nincs. Úgy tűnik, ez itt is bejön, a típushibákat meg majd kinövöm. Elkezdtem tanulni az új koktélokat is... megtanultam, hogy mindent meg kell kóstolni kiszolgálás előtt, hogy jó-e, néhány házi trükköt és specialitást, pár standardet... aztán kaptunk egy koktélos pincérlányt is, aki szintén új. Spanyol leányzó, vigyori meg jó fej, jól ki fogunk jönni. Még nem tudja, hogy tudok valamennyire spanyolul... na de majd megtudja, aztán majd egy pár szót gyakorlásképp.
Ezután leadtam a szükséges adataim, hogy be tudjanak jelenteni... vasárnapra megyek vissza, éjjel kettőig nyomjuk majd az ír sráccal megint, az emeleten. Elkértem e-mailben a koktélrecepteket just in case... vicces lenne, ha legközelebbre már tudnám mindet. A hírnevem fenn kell tartani, vagy mi a szösz. A srácok-lányok rendesnek és jófejnek tűnnek, mindenki laza, eddig akit kérdeztem, az azt mondta, szeret itt dolgozni, és tényleg megfelelően szervezett a dolog... úgy látszik, még saját pincérlányunk is lesz, hogy nekünk csak az italokkal kelljen foglalatoskodni. Nagyon szívesen dolgoznék itt én is... még ha kapok is teljes munkaidőt máshol, simán megpróbálok visszajárni ide is.
Szóval, haditerv!
Drukkoljatok nekem holnap (azaz ma, aki már csak pénteken olvassa), mert este hétre megyek egy újabb interjú-próbanapra... ahol full time munkát ajánlottak. Szeretném, ha jó hely lenne, ahol szívesen dolgozom, és akkor pénzt is keresek, meg ki is derül, hol fogok kikötni végül. Szeretném már végre felhívni Daddyt, hogy meg tudjam mondani neki, hol hívhatom meg egy ingyen italra, ha épp Brightonban jár. A drukkért cserébe megírom majd ide, mi volt a helyzet - hatkor kezdek, jöttömre nem tudom mikor számítsatok.
Cheers!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése