Az első nap élesben - Szombat esti diliház

Szépjóreggelt! Kihevertem a szombat estét...igen, hétfőre ;)

Megvolt az első szombati napom... a vendéglátásban bármikor kezd dolgozni az ember, utána mindig a hétvége az első sokk. Nekem már nem, mert emlékszem a Marriottra, ahol 140 fős étteremben szolgáltunk ki 500 embert... úgyhogy mondhatni, hozzá vagyok szokva magához a sürgősség érzetéhez. Amihez még nem vagyok hozzászokva, az a jelenlegi munkaköröm, de az két nap után teljesen természetes.

Laza kis estének indult... Az Oki bár maga egyébként leginkább hangulat-koktélbár, ahol az italok minőségére, szépségére, ízére, pontosságára, és a kultúrára nyomunk rá... lehetőleg relaxálós, nyugis hangulattal. Kellemes, instrumentál jazz zene volt szombaton, meg egyébként is valami laza lounge zene szokott menni, ami tök jó... de ez nem a hely az idegbeteg bulizásra...márpedig itt a Szombat általában arról szól. A bár kicsi, én még nem tudom az italokat (azaz nem mindet), és csak ketten vagyunk... úgyhogy ha bejön egy hat főnél nagyobb csoport, akkor csak nemes egyszerűséggel megdöglünk. Egyszerű matek. 6+1=halál. 6+2 meg mágikus szám, de az se ment meg minket. (Olvasnom kéne már egy kis Terry Pratchett-et... na majd a Game of Thrones után)

Hat ember, alsó hangon hat ital, és nekem meg pörögni kellett, mint a búgócsiga, felvenni a rendeléseket, nyugtatni az embereket, hogy hol az italuk... úgyhogy ilyenkor kb csak a túlélésre tudunk játszani, kevésbé a formaságokra. Ha hat italt meg kell csinálnia szerencsétlennek egy asztalhoz, és utána jönnek sorban a rendelések, kettesével mondjuk, akkor szegény pár, akik tényleg csak rendeltetésszerűen használják ki a helyet, és be akarnak ülni koktélozni nyugiban, azoknak van, hogy fél órát kell várniuk az italukra. És a legszomorúbb az egészben, hogy ők a legkedvesebbek és legmegértőbbek, akik tökéletesen megértik a helyzetet, és pont ők jönnek utóljára. Volt két nő, akik cikket írnak Brighton nyugis koktélbárjairól, és úgy hallották, ez az... rá is kérdeztek a diliház közepette. Kimentettem a boltot, és megmondtam, hogy ez nem az Oki bár, hanem a szombat. Látjuk őket szívesen hét közben is.

Neil, a bármanager srác, akivel dolgozom, körülbelül 60 embert zavart el az este folyamán, be sem engedte őket... köztük egy tízfős csoportot, és két komplett leánybúcsút. Tudom, nagy pénz, de Neilnek igaza van. Ha bejön tíz ember, az másik húsz ember minőségi kiszolgálását teszi lehetetlenné, és akkor senki sem örül. Úgyhogy ügyes, ügyes... csak aztán jött az üzletvezető, Mike (félig japán), és a majdnem rádumálta Neilt 12 törzsvendég kiszolgálására.. nem hagyta magát, úgyhogy parancsba adta. Tizenkét csaj, a hangosabb (és hisztisebb) fajtából, úgyhogy a srácnak igaza lett, és az egész koktélbár a feje tetejére állt.

Azt meg ő nem szereti. Pont olyan a hozzáállása mint nekem, iszonyúan jó lesz tőle tanulni. Pontos, precíz, igényes, végletekig tiszta munkaterületen dolgozik rendezetten, és imádja amit csinál. Az ideális koktélbár neki ugyanúgy néz ki, mint nekem kb... és ő is szereti a klasszikus dolgokat. Nagyon jó, hogy amikor van időnk rá, akkor nem kell foglalkozni a menüvel... mindegy mit kérnek, megkeverjük. Két képzet bártender van a pult mögött, ki a francot érdekel, hogy nincs Amaretto Sour a menün. Nem egy nehéz ital. De még ha valami alig ismert specialitást akar is, van két koktélrecept könyv a pult mögött, akár az orra előtt is felüthetjük, és megnézzük, tetszik-e neki. A back bar profi, sok mindenre képesek vagyunk.

Úgyhogy lement a diliház, közepes veszteségekkel (és néhány pofátlanul, fizetés nélkül meglógó asztallal - már értem, miért akarják eltüntetni azt a csigalépcsőt a sarokból azon kívül, hogy járhatatlan tőle a bár), aztán egy nagy, alapos takarítás... vacsi, és kifújtuk magunkat. Volt még egy kínai leányzó is fenn segíteni... ő általában az étteremben van, ott profi, de fenn csak poharakat szed, meg mosogat. Tényleg bártenderek kellenek ide, egyedül a rendelést se tudja felvenni igazán sajnos... nem az ő szakmája, nem ismeri az italokat és az összetevőket, én meg körülbelül minden asztalnál újra vizsgázom az italismeret elméleti anyagból. Mi az a vermouth, mi a frász az a chartreuse likőr, mi van a ginben... van epres Daiquiri? Milyen bourbonök vannak házon belül (érdekesség: a pubok nagy részében még mindig bourbonnek nézik a Jack Danielst...) A leányzó nagyon sokat segített, mert pl mosogatni, meg mindent összeszedni már nem maradt időm. Úgyhogy rengeteget tanultunk a dologból. Kicsit az első pár Marriottos hetem idézte, amikor tanultam a munkaköröm. Neil meg volt elégedve... tisztában van ezzel, úgyhogy tudja, ha most így ment, és ennyi veszteséggel/pofáraeséssel megúsztuk a második napomon, akkor egy hónap múlva kis szerencsével még túl is élhetünk egy ilyet, a többi nap meg sima ügy lesz. Aztán ha átépítették a bárt ősszel, akkor lesz értelme felvenni egy bárpincért is akár, hogy mi csak az italokkal tudjunk foglalkozni.

Lényeg a lényeg, jó volt. Adrenalinsokk, hiányzott már. Sokkal jobban fogom szeretni a lazulós napokat, de ez se volt rossz. Fél hatkor kezdtem, fél háromig dolgoztam, négyre értem haza. Előtte még kiültünk Neillel a teraszra éjjel, zárt bárban, megittunk egy-egy Asahi sört (és rájöttem, hogy még mindig nem vagyok sörpárti), meg dumáltunk egy kicsit civilben. A sétálóutcán a szombat éjszaka maradványai, és a diliház utolsó hullámai. Egy részeg huszonéves a padon pofával lefelé, egy részeg egyetemista gördeszkán szörfözik, és huzatja magát egy kiskutyával (a vakarcs meg élvezi), amíg a blöki neki nem húzza egy fának a parkban... a sirályok meg már nekiláttak a közeli éttermek szemeteszsákjainak módszeres szétszereléséhez.

Kis pihenés, a következő műszak szerdán. Ezen a héten még nem dolgozom öt napot, mert nem tudok egyedül kinyitni... addig kell még egy kis gyakorlás. Szerdán viszek NI számot, bankszámlaszámot, és aláírjuk a szerződésem... kapok egy kis tűzvédelmi oktatást, és egy nyugisabb nap keretében tanulok tovább.

Ezen kívül mi történt? Tegnap egy kis pihenés, ma pedig visszavetem magam a stratégiai tervezésbe, meg az ügyintézésbe. Megtervezem a továbbtanulást, kitűzöm a következő heti célokat, és elkezdek készülni egy kicsit Niki fogadására. Nem szabad most megállni, nem lehet elkényelmesedni csak azért, mert van munkám. A momentum kiemelkedően fontos. Mint a fizika. Ami mozgásban van eleve, az sokkal könnyebben mozgásban marad, mint ha nyugalomból kéne kimozdítani. A célok elérésében a legjobb a folyamatos előretörés, úgy magától jön minden. A legtöbb ember minden lépés után azonnal megáll... és aztán csodálkozik hogy szenved az előrejutással, mert újra ki kell törni a frissen kialakult komfortzónából. Egyszerűbb ha az ember nem áll meg. Hallottam egy nagyon okosat, amit tapasztalataim alapján feltétlenül igaznak, és ide tartozónak tekintek: ami nem fejlődik, az pusztul. Ami nem javul, az romlik. A természetben, és a világban nincs stagnálás hosszútávon. Aki kételkedik, az hagyja abba a viráglocsolást, és számoljon be az eredményről.

Úgyhogy egy kis kaja most, aztán lehet hogy a bankba is benézek... van pár elintéznivalóm, de előbb neten utánanézek. Szerintem be fogok iktatni a egy borbélyt is (kopasztás, de legalább hajvágás lesz - hospitalityben és üzletben nem lehet megtartani a hosszú hajat. Fontos pszichológiai jelentősége van mindkét téren, később elmagyarázom), holnapi szabadnapomon meg este elnézek egy helyi jógacsoportba. Nem akarom elhanyagolni a spirituális fejlődést és az egészséget sem, és úgyis régóta szeretnék megtanulni normálisan meditálni. Egy barátom otthon azt mondta, hogy a Kundalini Jóga az jó és működik tapasztalatai alapján, kipróbálom azt. Éljenek az Egyesült Királyságba bevándorlók - itt igazi indiai jógi van.

Szép napot mindenkinek!