Egy váratlan szituáció

Kedves olvasóimnak alázattal jelentem, nyakig ülünk a sz*rban.

Természetesen csak szó szerint. Egy pár órája kaptam egy sms-t a Kobás manageremtől, hogy komoly probléma áll fenn... mégpedig, hogy eldugultak az étterem földszinti csatornái, így a WC-kben minden felfelé jön, aminek egyébként lefele kéne menni... úgyhogy a jómunkásemberek már ott vannak, és szerelik szét ripityára a bárt, ami alatt a csövek mennek, hogy megtalálják a dugulást. Így ennek fényében én is lehúzhatom a vasárnapi műszakom... azaz lehúzni pont nem... de tény, hogy elúszott. Na, azt igen.

Úgyhogy enyhe pánik és riadalom megy az étteremben, az egész helyet lezárták... ejnye. Ettől függetlenül látnak szívesen, amint kinyit újra. Az egyetlen kellemetlenség a kimaradt műszak (és egyéb kimaradt műszakok), valamint, hogy addig se tudok részmunkaidőben gyakorolni. A management valószínűleg imádja, hogy ez pont a négynapos hosszú hétvégén történt.

Lényeg a lényeg - érdekes helyzet, úgyhogy meg kell tennem a szükséges ellenintézkedéseket. Egy gyors roham keretében kiszórtam a maradék önéletrajzaim... el is kapott az eső (az első, mióta itt vagyok), de a csomagok célba jutottak. Holnap japán után megyek is tovább, kiszórok még egy adagot, most kelet felé. Arra óvatosabban kell mennem - a bárok egy elég jelentős részében kicsit más lukra játszanak, amivel nekem személy szerint semmi bajom nincs... de azért mégsem dolgoznék ott szívesen, nah. Mindenesetre most mentem egy kört, kiszórtam ami maradt (kifogytam az önéletrajzokból, holnap nyomtatok újat)... nagyot néztek, amikor kiderült, hogy a Kobából van ajánlásom. Úgy tűnik, van hírneve a helynek.

Közben hazaértem, most egy kis lepihenés... holnap megyek tovább. Csak semmi pánik, minden a tervek szerint halad tovább - annyival kiegészülve, hogy egy kis plusz kereset után kell néznem a következő hetekben. Tartalékaim vannak... azért tanítottam az utóbbi fél évben mint a félőrült, hogy az ilyen meglepetések ne érjenek nagyon kellemetlenül. A sikerek pedig egyébként is nehézségeknek és kudarcnak álcázva érkeznek... úgyhogy otthoniaknak üzenem: semmi pánik, és csak keményen továbbra is.

És egyébként is, mint mondtam.... múltkor túlélni, most meg győzni jöttem. Óriási a különbség.