Újra tanulás - végre!

Tanulni, de rengeteget. Imádom, és ez pörget fel igazán, erre már rájöttem. Részben erről fog szólni a blogbejegyzés, meg persze az ide tartozó apró finomságokról. Lesz majd egy bejegyzésem a tanulásról, mint olyanról, de az még kicsit arrébb van. Most még maradok a napi dolgaimnál, meg hogy mi is van velem. Filozofálásba majd legközelebb megyek bele... vagy a bejegyzés végén, ahogy szoktam.

Apropó, bejegyzésvégi filozofálások. Nem mindnél én vagyok ám az okos... csak eszméletlenül sokat foglalkoztam, és foglalkozom továbbra is a pszichológiával, emberi teljesítményekkel, célkitűzésekkel, eredményekkel és az elérésével... és azokról írok ilyenkor, amelyeket különösen hasznosnak tartok saját tapasztalatom alapján is. Ahol szó szerint idézek valakit, ott természetesen kiírom (csak ha a királynő lovaggá üt, vagy miniszter leszek, el ne vegyék a nem létező diplomám utólag ;))

Az utóbbi napokban lazítás és készülődés volt - várom Nikikét, aztán neki készítem elő a terepet. Emellett készülök a munkára, mind fizikálisan, pszichésen, és technikailag is. Tudásban, mindenben. Perfekcionista vagyok, a tökéletességre törekszem... és ezt próbálom egészségesen csinálni. Ahogy egy remek audióprogramban magyarázták szellemesen(By Harv Eker), a tökéletességet kereső emberek igazából tökéletlenségeket keresnek, és a hibáikra koncentrálnak. Soha nem lesznek elég jók maguknak. Kitekeri az elvet, de tökéletesen igaza van, ott a pont. Úgy kell a profi munkára törekedni, hogy közben ismerjük el az eredményeket, örüljünk annak, ami sikerül, ne ostorozzuk magunkat, és tanuljunk mindenből. Egyre jobbak lesznek az eredmények.

Na de, hogy is készülök pontosan? Fizikálisan meglepően sokat tettem. Vágattam magamnak egy új frizurát az első véletlenszerű borbéllyal, aki meglehetősen szép munkát végzet... hozott anyaghoz képest jó lett a végeredmény. Öcsivel sokat beszéltünk a tükröző neuronokról az emberi agyban - eszméletlenül fontos, hogy az emberek mindenkit és mindent utánoznak mint majmok. Remek manipulációs, kommunikációs technikák is épülnek erre, egyszer majd írok erről is... félelmetes. A rövid haj egy kicsit kevésbé agresszíven jön elő. Egyszerűen, az emberek sokkal könnyebben azonosulnak, és alakítanak ki jó kapcsolatot olyanokkal, akik hasonlóak hozzájuk, vagy az elfogadott képek szerint közelebb állnak a konvenciókhoz. A szakmámban (és nem csak a bárban, de továbbiakban az üzletben, értékesítésben) a férfiak nagy többsége rövid hajat visel, a vendégek nagy többsége rövid hajú (férfiak, persze), a nők is ezt várják... kevésbé billennek ki a komfortzónából ez által. Megemeljük a kalapunk a tükrözőneuronoknak. Kitérő vége.

Ezen kívül sok pihenéssel... ki kellett aludnom magam alaposan, normálisan enni-inni, helyreállítani az életritmust, átállni az új, több éjszakázást magába foglaló életvitelre... és néhány egyszerű apróságra. Például észrevettem, hogy nem tudom szépen elválasztani egymástól a tojás fehérjét és sárgáját... megoldottam annyival, hogy a reggeli tükörtojásom készítésénél először a fehérjét borítom külön, majd utána dobom rá a sárgáját. Voilá. Egy reggelivel letudtam négy Whiskey Sour-ra elegendő gyakorlást. A bárban sima ügy lesz.

Pszichésen... kérdezné az ember, mi a francot kell csinálni pszichésen. Agyban, lelkileg is fel kell készülni néha. A szombati teljesítmény a bár minden tagja számára kisiklott, egy nagyon hosszú hét nagyon hosszú zárása volt, de több ilyet nem szeretnénk. Ennél már csak könnyebb lesz. Úgyhogy kellett egy kis lazítás, szépen meg kell bocsátanunk magunknak az elkövetett hülyeségeket. Na, ez elég hülyén hangzott. De példával tudom alátámasztani, hogy magunknak is meg kell bocsátani. A Marriottban anno elkövettem egy -két apró hibát... amiért adtam magamnak egy-két lelki tockost, ami egy pár újabb hibához vezetett... és amíg kapaszkodtam bele, addig hibát hibára halmoztam, és még a főnökömmel is összezörrentünk a végén. Itt ellenben utólag átgondoltam a fő hibáim szombatról, lejátszottam fejben újra, kerestem rá egy-két lehetséges megoldást, és megbocsátottam a ballépést. Mehet tovább. Agyban fel kell készülni a következő menetre... jövő szombat se lesz egyszerű.

Technikailag, rengeteg koktélreceptet kell memorizálnom - nem annyit mint a Koba-ban kellett volna, de eleget. Nagyon sokat kell tanulnom, és rengeteg készülni való van. Ma voltam benn egy rövidke, három órás műszakon - vendég alig volt, a nagyja tanulással ment. Nagyon jól jött. Átnéztünk és átbeszéltünk mindent, amit a pénteki-szombati káoszban nem sikerült, már sokkal biztosabban kezelek jópár dolgot a kasszán is - már csak gyakorlás. Szembenéztem a mumusommal, és büszkén jelentem: Igen, nyertem. Én győztem. Emberek: képes vagyok kitépni a számlát a bankkártya olvasó terminálból. Beakadás nélkül. Igen. Egyedül. El nem tudjátok képzelni, hogy a pénteki öt egymás utáni beszakadás után ma mekkora elégtétel volt szépen leszakítani a cuccot. Csak meg kellett kérni a főnököt, hogy mutassa meg a tépés folyamatát hülye-kompatibilisen is. Tearing reciepts for dummies. Már nincs terminál, ami megállítson. Jöjjön csak nekem, úgy kitépem... Ha lenne kinn hó, tuti kihívnám rá.

Neil sokkal jobb hangulatban volt - volt két pihenőnapja, nagyon jól kipihente magát. Bocsánatot kért a pénteki-szombati kiállhatatlanságáért (megjegyzés: nem lesz semmi gáz, ha olyan idegbetegen, amilyen a hétvégén volt... nekem kezelhetőnek tűnt), és most nagyon képben volt. Békés, nyugodt, laza. Rengeteget tanultam tőle... nagyon sokat segít. Igazából nagyon jó tanulni tőle, nagyon profi, és jól magyaráz, átfogóan.

Érdekes, hogy egyre beljebb kerülök szakmailag is. Azt mondta, az alapok rendben vannak - jó erősen kell rázni, de már az is megy. Szépen, habosra. Úgyhogy a hozott anyag állítólag jó. Belementünk az italokba, és átnyálaztuk az összes menüben szereplő receptúrát... _alaposan_

Ezt hiányoltam eddigi tanulmányaim közül, és többek közt ez is egy olyan dolog, ami különbséget tesz a "mixer" és a bártender-mixológus között. Imádom, ahogy tanít, és ez hiányzott, amit mond. Nem felsorolja a receptúrához tartozó összetevőket, aztán csak csináld... megvannak a korrekt mennyiségek, amivel készíteni kell, de gyönyörűen elmagyarázza, miért van úgy. Mi az ötlet az ital hátterében? Miért úgy van? Miért azok az összetevők, miért nem mások? Milyen apróságok teszik ezt? Mire kell nagyon odafigyelni? Olyan apróságok és nüanszok néhol, hogy simán elsiklana felette az ember, de néha ezek választják el egymástól a kegyetlenül jó italokat az elmegytől, vagy az ihatatlantól. Szépen beleépítettük az alapvető koktélok összetételét, elméletét... átbeszéltünk elég sok mindent, és már most rengeteget tanultam. Amit nem tudtam hova tenni, azt megmutatta, segített, kóstoltatott... végigkóstolgattam néhány féle likőrt, meg három vermouthot, csak hogy lássam a különbséget. Igen, van bőven, jó hogy látom végre ;) Így egyre inkább értem, miért olyan az ital, amilyen, és hogy kell összeállnia a fejemben, hogy játszom rá az előnyeire... nagyon jó. Egyre jobban élvezem. Ha ezt már kicsit jobban átlátom, innen indul majd a kreativitás. Viszont kollégák: italismeret. Háromszor, pirossal aláhúzva. Ha nem seggeltem volna be a Bols-os, Mojito-s italismereti anyagot, nem néztem volna árgus szemekkel, mit csinálnak a Boutiq-os srácok, és ha nem olvasok utána a dolognak, akkor most a mai kiképzés esetében valószínűleg csak hallgattam volna mint sz*r a gazban. Az italok ismerete itt olyan, mint egy nyelv esetén a betűk, vagy szavak. Italismeret nélkül olyan, mintha japán nyelvtant akarnék tanítani anélkül, hogy szókincs lenne, és írásjegyek. Így viszont tudtam az alapokat, és nem csak hogy értettem, miről van szó, azonnal átláttam az ötletet, gondolatot az ital mögött, éreztem, mi a trükk, és még a saját helyem is erősítettem - okos kérdésekkel, értelmes érdeklődéssel tudtam kicsit bizonyítani, hogy tényleg ki vagyok képezve. Erre nagyon jók voltak a tanfolyamaim: egyáltalán nem érzem magam hülyének, és a gyakorlat is meglesz. Neil emellett ajánlott egy-két nagyon jó könyvet a témában, amit alapműnek tart (Amazonon 3 font körüli ára van), és beajánlott a Brightoni bartender közösségbe... állítólag elég jó ingyenes tréningeket, kóstolásokat szoktak tartani, csak le kell csapni rájuk Facebookon.

Úgyhogy átvettük az italokat, holnap elkezdem őket beseggelni, elkészítek párat fejben, aztán holnap már tudok gyakorolni. A menü változtatva lesz lassan, úgyhogy megint lesz mit megvizsgálnom utána... meg mivel japán étterem felett vagyunk, készülni fog egy pár tradícionális japán italt tartalmazó koktél is - sake, umeshuu, shouchuu, midori... kíváncsi leszek.

Számlázás jó lesz, a tálcázáshoz kezdek hozzászokni, látom a bárt belülről... mondjuk júliusban két-három napra be lesz zárva, és át lesz építve - kapunk végre egy italraktárat, raktárat, jó néhány polcot, italtartót, ledózerolják végre a csigalépcsőt, és átépítik a belteret... aztán a tervek szerint megdobjuk a hangulatot. Brighton állítólag mérföldekkel le van maradva London mögött koktélok és bárok terén... hosszútávú cél, hogy Londoni viszonylatban is jók legyünk. Jól fogunk együttműködni, a srác profi, én tanulok, mindketten jól állunk a dologhoz... menni fog. Nagyon sok tanulás, rengeteg gyakorlás. És mostmár úgy érzem, jövök egy telefonnal Daddynek. Még jó, hogy elhoztam a számát, és van 3 euróm a skype számlámon. Szólnom kell neki, hol kapja meg az ingyen italát, ha eljön érte, és jövök neki egy nagy adag köszönettel. Ha nem ő kezd el tanítani, tuti, hogy nem esek bele ennyire a témába.

Egyébként ma végre laza, nyugis hangulat volt - kevés, de nyugodt ember, egy-két törzsvendég, kellemes jazz... imádni fogom a hétköznapokat. Mondjuk ennél azért több ember jöhetne (és fog is, csak bank holiday után vagyunk, mindenki elköltötte a pénzét) de ez lenne a hangulat, amit a hely céloz. A leánybúcsúkat meg szervezzék az arra való helyekre. Azok is jó helyek, csak mások, más célközönséggel.

Majdnem kimaradt: beszámoló a Kundalini Yoga óráról. Szóval, nagyon jó volt, érdekes, és jól esett... igazán kellemes élmény volt. Vissza nem hiszem, hogy megyek, mert amire nekem kellett volna (meditációt akarok tanulni főleg, meg a spirituális része érdekelt volna igazán), arra annyira nem fektetnek nagy hangsúlyt, úgyhogy a céljaim nem szolgálja... de kellemes volt, mindenképp pozitív élmény. Legközelebb azt hiszem, a Wing Tsun kung-fut fogom kipróbálni... ha rendeződtek a dolgaink, és sok szabadidőm lesz.

Egyéb mai sikerélmény: odaégetés nélkül képes voltam megfőzni magamnak a rizst, és sütöttem hozzá rántott halat. Az élet apró örömei. Holnap meg jön Niki... én már tudom is, mit fog kapni vacsira Annietől. =) Összeszedem kora délután, aztán megyek dolgozni. Aztán majd jelentkezem. Cheers!