Jött a hullám - és magával vitt ;)

Szép estét, kora hajnalt, azaz inkább kellemes holnap reggelt! Tök mindegy, aki amikor olvassa, csak helyettesítse be az adott napszakot.

A helyzet: dolgozni voltam. Konkrétabban: holnap is megyek. Még konkrétabban - megvan a három hónapos próbaidős szerződésem. Ez volt a cél, ez már teljes munkaidős állás. Heti 40-50 órában leszek, és már a próbanapom is fizetve lesz... a fizetés havonta jön, asszem 26.-án, vagy valahogy úgy. Úgyhogy a papírokat majd jövő héten rendezzük le hét közben, amikor kevesebben vannak, és van időnk papírokat tologatni ;)

Szép, már otthon érzem magam. Az elején sajnáltam egy kicsit a Koba-t, sok ott a profi, akitől sokat tanulhatok... aztán elmúlt. Nagyon profi a srác. Harminc éves azt hiszem, nyolc éve nyomja (volt Kobás is - szerinte vicces hely)... Nagyon tud, rengeteget fogok tanulni tőle... és rengeteget tanultam már ma is...  főleg praktikai dolgokat.

Hogy kerültem oda? Érdekes sztori. Ezt a helyet már Magyarországon kinéztem magamnak.. már akkor is kerestek oda új embert, el is küldtem a jelentkezésem. Felvettek mást - természetesen Magyarországról (meg úgy általában külföldről) nem vettek komolyan. Amikor ideértem, már itt dolgozott a srác, akit felvettek helyettem... a kezébe adtam egy önéletrajzot, hogy hátha. Állítólag múlt héten lelépett, és nagyon nagy sz*rban hagyta a bármanagerünket a négy napos hétvégén, amikor a Britiknek négy napjuk is volt költeni a pénzük. Kellemetlen. Szóval, megláttam a gumtreen újra a hirdetést, hogy embert keresnek... Aztán azt mondtam, fuck off, küldözget netre megint a nyavaja, aztán várhatok megint... fogtam szépen az önéletrajzom, rákanyarítottam kézzel a hátlapjára a referenciáim, aztán uccu neki, bedobom személyesen... és eltökélt célom volt, hogy egyenesen a bármanager kezébe adom. Végül is a tulaj kezébe adtam - fair enough. Ő nagyon gyorsan bedumált a próbanapra (utáll kisegíteni az emeleten - én legalább képesítve vagyok rá), a többi meg már rajtam múlik.

A bár teljesen jó. Egy japán étterem tetőteréről és teraszáról van szó... kilátás a Royal Pavilon Gardenre és egy szép, mozgalmas sétálóutcára, remek. Az étterem nagyon jó... isteni sült lazacot kaptam tőlük vacsorára. A másik vicc, hogy a sushit is mi kapjuk odafenn - zárás után mindent kidobnának, ami nem lesz friss másnapra, úgyhogy inkább együk meg mi. Japán kaja letudva. Állítólag profi és színvonalas hely...mint étterem, nagyon ismert állítólag. A nagyfőnök/séf vicces fazon... Mike, félig japán. Tizennyolc éve vezeti az éttermét, nem egyszerű. Ő szurkol értem, azt mondta... bejött neki, nagyon jól sikerült a próbanap. Egy újabb lépés afelé, hogy igazán profi legyek. Rajta kívül még két japán dolgozik az étteremben: Kazuki pincér, meg van még egy srác a konyhán. Yuusuke talán? Váááh, a névmemória. Koktélok memorizálása mellett előbb-utóbb futja majd nevekre is ;)

A bár meg nagyon kellemes. Igazi, oldott hangulatú lounge... pici beltér, pici terasz, kis bárpult... de oltárian megpakolva piákkal. Kalap le a backbar előtt, nagyon hardcore. Még át se látom teljesen. Olyan dolgok vannak azon is, hogy huhuhhh... szóval szép, na. Kellemes, laza lounge zene... mondjuk a szomszédban buli van, úgyhogy a teraszon néha hangzavar van... de odabenn kellemes, nyugodt és csendes. Egy-két alacsony asztal, egy-két magas.... a teraszra is ki lehet ülni szépen (a terasz egyetlen hátulütője, hogy nekem kell felvakarni róla a sirálysz*rt), nézni az embereket. A koktélmenü szép és nagyon kreatív... tartalmaz egy-két klasszikust... némelyik alaposan megbolondítva. Americano, Whiskey Sour (tojásfehérjével, úgyhogy silver), Bronx, meg még egy-kettő ismerős... rengeteg helyi specialitás, de kezelhető. És persze amit a vendég kér, azt meg tudjuk csinálni, nem kell nekünk menü hozzá. A koktélpult kezelhető, praktikus, a munkatárs nagyon jól rendszerezte, praktikus... (állítólag káosz volt, mielőtt idejött) A soda-gun hiánya az egyetlen kényelmetlenség, úgyhogy újra nyitogatni kell az üvegeket. De szó ami szó, nem is a Mojitora, Cuba Librére és a Gin-Tonicra épít a bár.

A vendégek sokfélék - az étterem vendégei, errejárok, koktélozni vágyok... a szomszédban színház és stand-up comedy van, úgyhogy amikor sokan vannak, akkor előadás előtt vagyunk.. ha meg eltűnik a bár fele egy gyors ital után, akkor elkezdődött a műsor.

Tanultam sok új okosságot - és jónéhány koktélt hagyott is, hogy csináljak. A Bellinibe, French Martinibe és a Whiskey Sour-be alaposan beletanultam... még jó hogy Sommelier alapon megtanítottak pezsgőt bontani. Asztalnál vesszük fel a rendelést és visszük is ki a kész italokat... (table service van), úgyhogy nincs sorbanállás, mindenki szépen leül beszélgetni, aztán várja az italát. Ma megismerkedtem a bárpult innenső oldalával, holnap az onnansó lesz a soros. Ma is nyomtam már table servicet, vettem fel meg vittem is ki rendeléseket, de holnap állítólag sokan lesznek, leginkább futkosnom kell majd, és tartani a frontot elől. Kapok majd egy jó kis kiképzést a koktéljainkból, hogy tudjak ajánlani is már holnap, ha valaki kér. Megkaptam a receptúrákat - holnapra lemásolom őket, Neil kijavítja (az előző bartender a felét elírta), aztán utána kezdem el memorizálni őket. A logika már megvan, a többi meg alakul... amit csinálhattam, azt már meg is jegyeztem. Boston helyett speedtinnel nyomjuk - kényelmes, és rendesen rázzuk őket, nem amerikaiban (bár a srác mellettem már dualban nyomja)

Szóval, jó buli volt. A kisfőnök, Neil nagyon rendes: profi, nagyon tud, rengeteget fogok tanulni tőle, türelmes (és én se csináltam nagy hülyeségeket)... fogunk tudni együttműködni, úgy érzem. A bár nemrég nyitott, ő is csak három hónapja van itt (szintén próbaidős szerződéssel, mint én leszek =D), és ő kezdte el rendbetenni a helyet - azt mondta, előtte katasztrófális volt a helyzet a bárban. Ő szereltette be a jégládákat, a speedrack-et, intézett jéggépet, meg félrepakolta a mosogatót... így már teljesen használható a cucc. A közeljövőbeli tervek szerint a belső csigalépcsőt eltakarítják, kapunk egy új ajtót, a maradék helyre vendégtér kerül, átépítik a berendezést, alakítanak a hangulaton, és kapunk egy pár széket a bárpulthoz is. Jól hangzik. Heti öt napot kell majd dolgozni... és csak ketten leszünk bárban. Jelenleg a bár heti két napon szünetel (hétfő-kedd, két leglazább nap), de a cél az, hogy ezeket a napokat egyedül tudjam vinni. Úgyhogy kiképeznek, és amikor jó vagyok (úgy kb 2-3 héten belül), megy minden, megszoktam a melót, akkor a hét két leglazább napján enyém a nyitvatartás, nyitás-zárás/kasszazárás is. Az negyven-ötven óra szép, és csak a próbanapom ment minimálbéren. Két laza nap az enyém, két viszonylag laza nap Neilnél, a zúzósakat meg nyomjuk ketten. Örülök még ennek is. Örülök, hogy egy kialakuló, felfutó (bár működéshez jelenleg is kellően profitképes) bár beindításában-felvirágoztatásában segíthetek. Imádom az ilyen kreatív melókat.

Úgyhogy holnap megyek vissza, aztán hét eleje pihi... közepe-vége felé fogok dolgozni, aztán jövő héttől meg már normál műszakot kapok. Megoldottam nekik a személyzeti problémát az egyenest bele a közepébe módszeremmel... szerintem ők se hitték, hogy feladják a hirdetést, és másnapra lesz emberük.


Szóval emberek, tanulság: Semmi pánik! Nincs értelme. Megdolgoztam ezért az állásért, és lógtam a levegőben egy pár napig... de ez része a játéknak. Ahogy mondani szokták: ugorj, aztán a háló majd ott lesz alattad. Attól hogy nem látjuk az eredményeket, még alakulnak... és a legtöbben sajnos pont akkor adják fel, amikor az eredmény már kitörni készül... csak még nem látszik. Higgadtan, tiszta fejjel, szisztematikusan, elejétől végéig, végig kell csinálni... és igen, mindig vannak bizonytalan pontok. De azok inkább próbára tesznek minket, mint megállítanak. Igen, az ember hülyén érzi magát, fél és kényelmetlen... nem tud mibe kapaszkodni. Ez teljesen normális, ez van. Kilépünk a komfortzónából, és az van kedves jelezni, hogy olyat csinálok, amit még eddig nem tettem. Ez minden. Mindez azért jelentkezik félelemként, mert ez rávette az ősembert arra, hogy ne másszon le az ösvényről, mert különben felzabálja a kardfogú tigris. Úgyhogy hálásak lehetünk, köszönjük hogy van, de ha eredményeket és sikereket akarunk, akkor igenis, meg kell tenni, ki kell bírni, és végig kell csinálni azt ami kellemetlen, kényelmetlen, félelmetes, és azt is, ami bizonytalan. A bátorság is egy döntés. Először a félelem van, aztán meg a döntés, hogy mégis megteszem. Az a bátorság, nem a félelem hiánya.  Ahogy ezt egy nagyon okos embertől hallottam: Do what you fear, and the death of fear is certain. (tedd, amitől félsz, és a félelem halála bizonyos.)
Mai motivációs beszéd lezárva... bízom mindenkiben, és csak keményen. Sokan jönnek utánam, és szükségük lesz erre. Nektek szól leginkább.

Most az első heteim következnek: sok tanulás, ismét. Bele kell szoknom a helyzetbe, meg kell szoknom a helyet... az első törzsvendégem már meg is van, aki bár nem tudta hogy új vagyok, de úgy köszönt el - viszlát holnap! Rendes fickó. Vagy a hozzáállásom volt jó, vagy a Whiskey Sour, amit kapott tőlem.