Már csak pár hét van hátra, úgyhogy ideje megkezdeni a nagytakarítást... fogalmazhatok úgy is, hogy most elkezdtem felszámolni az eddigi életem. Amikor legutóbb mentem, nem pakoltunk ki, nem kukáztam ki a dolgokat, itt maradt minden a szekrényemben.. most viszont komolyan eldöntöttem, hogy nekem annyi cuccom marad, amennyi egy bőröndbe elfér. Abból majd építek magamnak egy új életet. Amire szükségem van, az úgyis a fejemben van... ami meg kiegészíti az a laptopomon.
Amire könyvre szükségem van, azt majd esetleg utánam küldik.. amire meg nem, az egy héten belül megy az antikváriumba. Mindenből pénzt kell csinálnom, amiből lehet... az elején kell ügyesnek lenni, onnan kezdve meg már simán megoldom. Szükségem van körülbelül 6-8 ingre maximum, elegendő váltás zoknira, gatyára, néhány farmerra, egy rövid gatyára, maximum két felsőre... meg veszek még kifelé menet egy zakót, amit apa szponzorált. Talán még egy új, normálisan kinéző cipő is belefér, ha már melót keresek. Bár a bárpult mögött cipő terén azt hiszem a Daddy féle elméletet fogom követni: a pult mögött deréktól felfelé marhajól kell kinézni, de deréktól lefelé.. a vendég felől akár kentaur is állhat a bárpult mögött, észre se veszik. Úgyhogy inkább kényelmesnek kell majd lennie... de munkakeresésre, egyéb alkalmakra egyébként is szükség lesz egy normálisra. Elektronikai cikkek közül csak az egyik laptopom, meg a szótárgépem viszem... ha azt is el nem adom félúton. A mobilom kikódoltatom, aztán majd kinn veszek öt fontért egy sim kártyát bele az első supermarketben. Azon olvasni is tudok, ha akarok, és van működő GPS, ami nem hiszi azt, hogy párizsban vagyok, mint a régi Omniám. Jah, meg az mp3 lejátszóm, ami Japán óta szakadatlanul szolgál. Elégedett vagyok vele, jó vásár volt.
Először gyerekkori játékainkat söpörtük ki a szekrényből - évek óta ki se nyitottuk a szekrényajtót, de ezen is túl kellett esni. Régiek már, de van a közelben egy anyaotthon, ott a gyerekek nagyon fognak neki örülni... azt mondták, 0-16 éves korig mindennek örülnek. Most három zsákkal fognak kapni. Ugyanígy három zsák ruha is összejött... ami teljesen jó minőségű, csak már kinőttük, nem hordjuk, vagy valami ilyesmi. Anya és öcsi is kipakolta a szekrényét... mindenki rendet kezdett rakni a lakásban. Érdekes egyébként. Sokan mondják, hogy ahhoz, hogy az ember új dolgokat kapjon az életébe, először meg kell szabadulni a régiektől. Le kell mondani mindenről, amire nincs szükség, más még használhatja. Belemennék a filozofálásba is ezek után - mennyi kacat állhat az emberek szekrényeiben. =P
Lényeg a lényeg, ennyi dolog kihajigálása után már azt hiszem, kész leszek befogadni az újat.
A nagyobb értékű dolgaimból most pénzt kéne csinálni: értékesebb könyveim, banjom, és egy erősítőm is el kéne adni... van egy jó kis reflexíj is... csoda, hogy mik nem kerülnek elő a szekrényekből. A legnehezebb megszabadulni egyébként egy teljes könyvespolcnyi mangától lesz... ötletem sincs,hogy fogom megoldani. Még nem döntöttem el teljesen, de azt hiszem, hogy még a szótárgépemtől is meg fogok válni. Japán ide, szótár oda, de azért akkor is egy fél havi lakbér, ha korrekt áron elviszik. Majd kiderül még, eladom-e, vagy viszi-e valaki... Mindenesetre olvasóim közül is bárkinek kéne bármi ezek közül a cuccok közül, nyugodtan jelentkezhet.
Hét vége felé van az utolsó vizsgám... utána már ténylegesen számolhatom a napokat visszafelé. Elkezdtem önéletrajzokat küldözgetni - innen egyébként elég nehéz munkát találni - de azért miért ne. Teljes pályás letámadás, hátha bejön. Még egy kicsit pofozgatom azért az önéletrajzot... de kíváncsi leszek a végére.
Mára csak ez a kis rövid bejegyzés lesz: megyek vissza angolt és spanyolt tanulni, meg még egy kicsit tölteni is kéne. Dobálni most nem tudok odakinn, mert esik az eső... de most ilyen kis nyugis, beltéri programokat keresek. Lehet, hogy még olvasok egy kis befektetést is. Még eldöntöm...
Most az első lépés mégis: tejbegríz. Mert anya főz nekem =P
Örültem, viszlát mindenki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése