Jobhunt - avagy nyakamba vettem a várost

Üdv mindenki!

Produktív napon vagyok túl... azaz van túl a fene, a kellős közepén vagyok, de kis szerencsével a nehezén már túl is vagyok.

Visszahívtak állásinterjúra, egy "The Cube" nevű koktélbárba... ütős helynek tűnik. Viszonylag kicsi, de annál jobban néz ki... leginkább dubstep, jobb d&b és underground megy... aztán jókor sétáltam be, pont felmondott az egyik alkalmazott. Átadtam az önéletrajzot, a manager meg vissza is hívott ma egy kis elbeszélgetésre.

Rendesnek tűnik a tag, és háklis a minőségre, ez jó jel. A meglepő az egészben, hogy
bártendernek jelentkeztem, és shift supervisornak (műszakvezetőnek) szeretne alkalmazni. Jól hangzik, még ha kicsit fel is kell nőnöm a feladathoz... de legalább van mi motiváljon. Úgy tűnik, mégis kifizetődik a Bols bármanager tanfolyam? Kemény meló lesz, de nem én vagyok a manager, csak alatta fogok dolgozni... de nem alulról indítottam. Valószínűleg el kell végeznem egy gyors tanfolyamot az alkoholhoz kapcsolódó jogi ügyekből, de egyáltalán nem árt. Fejlődni akarok, vagy mi a szösz, és megteszem akár saját pénzen is.

Egyébként jópofa a koktéllap, klasszikusan készítik a koktélokat, úgyhogy nincs dobálás, nincs flair, nincs free pouring... ami valahol jó, mert én is jobban szeretek inkább az ízre és a látványra koncentrálni. Van pörgés állítólag rendesen, úgyhogy egy kis sebességet sem árt majd magamra kapni. Gyors vagyok, de még jobban bekeményítek.

Az interjú egész jól ment... azt mondta a srác, hogy tetszett neki, hét körül visszahív, mi lesz a műszakaimmal. Negyven óra egyébként egy héten kb, hétköznap háromtól éjfélig, hétvégén hajnali négyig. Úgyhogy tessék drukkolni, várom a visszajelzést, elég profi hely ahhoz, hogy tényleg oda akarjak menni.

Viszont cserébe írok még egy kicsit a napomról, ha már ilyen rendesek vagytok, hogy drukkoltok ;)

Elindultam egy alapos városnézésre és önéletrajz szórásra... mivel válogatok, csak szolid mennyiségben szórtam ki, és szinte csak koktélbárokba.. olyan 7-8at adtam le ma is, és kinéztem estére is legalább hét-nyolc helyet, ahová szeretnék bedobni egy párat, ha kinyit. De úgy néz ki, ha minden jól alakul, erre már nem is lesz szükség.

Egészen Hove-ig elsétáltam... azaz annak legalább a közepéig. Gyönyörű város mindkettő, már most imádom őket. Brighton és Hove, közigazgatásilag egyesítve... egyik szebb mint a másik. Iszonyúan élénkek a bevásárlóutcák, a fele legalább szórakozónegyed, és dugig van bulihelyekkel, koktélbárokkal... Pubból még kétszer annyi, kávézó meg annyi, hogy számolni se lehet. Csak Costából és Starbucksból vagy tizet láttam, itt utcasarkonként van egy, több mint otthon Pesten McDonalds. És akkor még szóba se kerültek az egyéni kávézók, amiből még sokkal több van, és legalább olyan jó minőségiek. Most épp egy Caffé Neroban ülök. Itt az elvitelre gyúrnak rá, úgyhogy ittam már sokkal jobb kávét is, pláne itt, de van WiFi, tök ingyen. A kávé meg ígyse volt rossz, de az tuti, hogy Nikikével azért simán ízekre szednénk.

Úgyhogy Kitti, Nikike: fejjel fel, és nyugi... annyi itt a kávézó, hogy már csak a nagy számok törvénye miatt is kaptok munkát, és itt adnak a minőségre. Nem az a toborzó duma, hogy "Fiatal, csinos tejet habosítani tudó kolléganőt keresnek", hanem vendéglátókat keresnek. Az hogy ti még fiatalok és gyönyörűek is vagytok mellé, az már csak egy erős pluszpont. Érdekes, bartenderek a koktélbárokban itt leginkább férfiak... a kávézókban meg fele-fele dolgoznak kábé férfiak és nők. A pubokban is rengeteg nő dolgozik, de azok már egy kicsit keményebb diónak számítanak szerintem.

Eszméletlen sok koktélos hely van... némelyik tanfolyamokat is tart. Ezek általában nem komolyak, leginkább ilyen egy napos ismertetők és bevezetések... de úgy tűnik, rendesen nyomják felfelé a koktélkultúrát, mert itt van bőven. Közel van London, az meg a bartending egyik fővárosa.

Ajtótól ajtóig, állás reményében... megvan egyébként a varázsa. Fülemben az MP3 lejátszó, rajta Brian Tracy célkitűzéses programja (Ultimate Goals Program), amelynek utolsó fejezetében a bátorságról és állhatatosságról tanít... jobbat nem is választhattam mára. Foursquare-en és Google mapsen folyamatosan kerestem a közeli helyeket és véleményeket róluk... hova menjek legközelebb. Volt, aminek megláttam a barbackjét, és már nem mentem be. Tudom, nincs mire dumálnom két nap tapasztalattal álláskeresésben, de eddig ami hasznos dolog összejött, azt leírom szívesen. Már csak hogy én is rendszerezzem magamban. Egyszer lehet, hogy összegzem majd.

1) Bátorság! Be kell menni mindenhová próbálkozni, nem csak keresni a kirakott táblákat, hogy embert keresnek. Bemenni oda is, ahol nem keresnek senkit. Nekem többször mondták ma, hogy valószínűleg nem ártana ember.
2) Ha nem kell ember is azt mondják, hogy hagyjam ott az önéletrajzom, mert bármikor kereshetnek embereket.
3a) Ez is Sales. Csak épp egy remek terméket, önmagunkat értékesítjük. A fő buktató ugyanaz: a kudarctól, és legfőképpen a visszautasítástól való félelem. Nagyon komoly pszichológiai gát, de ha leegyszerűsíted, nevetséges: az ember nem mer bemenni, mert attól fél, hogy esetleg azt hallja: Nem. Mennyi esély van ha bemegy? 50-50. Igen vagy nem. És ha nem is megy be kérdezni ? Akkor csak nem lehet a végeredmény. Az egyetlen, amit ezzel a tudatalatti kierőszakol, hogy ne kelljen megbírkózni az elutasítással. Úgyhogy agyban erősebbnek kell lenni, és lenyomni azt a kilincset.
3b) Senki nem volt velem bunkó. Mindenki mosolyogva fogadott, örült nekem, megdícsérte az önéletrajzom, kérdezősködött, és örült, hogy segített. Az önéletrajzom is csak egy ember nem fogadta el, de az eleve manager volt, aki elmesélte, hogy egy csomó embert vett fel éppen most, jó darabig nem kell ember: de azonnal ajánlott másik helyet, ami szerinte nagyon jó szakmailag, próbáljam meg.

 

Észrevétel Swanseahoz, és a múltkori álláskereséshez képest: pár dolog óriási előnyt biztosít most.
a) A képzettségem és a jobb önéletrajz. Simán érdeklődnek irántam, és inkább tűnik úgy, hogy van kereslet. Ezért érdemes meggondolni: nulla képzettséggel itt sem egyszerű elindulni. El lehet, de egyszerűbbnek tűnik most.
b) Legyenek kitűzött és leírt célok. Motivál, ha tudom, mit csinálok, és nem csak két napra előre gondolkodom, mint múltkor.
c) Legyünk tisztában a pszichés buktatókkal, készüljünk fel rá, és ha jön a félelem, vagy az önbizalomhiány, köpjük képen. Mi vagyunk az erősebbek. Ahogy pont ma hallottam elmésen - a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a kontrollja. Csak akkor múlik el, ha cselekszem, és azt teszem, amitől félek. Mindenki fél, csak az őrültek nem. A bátor azért bátor, mert azt teszi, amitől fél. Bátorság csak félelemmel együtt létezik.

Az interjú után elmentem egy pubba, ettem egy finom mozarellás fishcake-et, nagy adag salátával és krumplival, isteni volt. Pubos kaja, de nagyon jól esett. Most meg itt ülök egy kávézóban, fülemben a chillout zenével, és blogot írok. Tényleg szurkoljon mindenki. A városról kicsit később írok... a képeket meg épp most töltöm fel, ha fenn vannak, linkelem. Válogatni nincs most időm, csak feldobtam, aztán látjátok majd, ahogy leesik... de legalább fenn lesznek.

Cheers!