Brighton

Aki bújt, aki nem, jövök! Azaz megyek, aludni. De még előtte megpróbálok megírni egy bejegyzést. Simán előfordulhat, hogy belealszom... az előbb már háromszor elaludtam tévénézés közben.

Szóval, Brighton. Ma sétáltam benne egy jót... azaz három jót sétáltam, hála a közeli netcafé személyzetének. Oda-vissza. Nos, ez úgy kezdődött, hogy elvittem a telefonom kikódoltatni... azt mondta a srác (azonosítatlan nemzetiség, ránézésre arab vagy indiai, de mindkettőre rácáfol a Szűzmária portré a falon), hogy egy óra és kész. Nade, ez már később volt.

Éjfélkor feküdtem le tegnap, és reggel ötkor keltem. Magamtól. Hiba az időzónában, előfordul. Csak egy óra, de az is elég. Gyors öltözködés, majd séta... elgyalogoltam a közeli bevásárlóutcába, ahol találtam egy egyfontos boltot... azaz 99 pennyset. Mert mint tudjuk, minden kicsi számít. Vettem végre fogkefét, fogkrémet, dezodort, meg ilyeneket... nem ártott embert csinálni magamból, mielőtt bemegyek a városba. Úgyhogy ezzel kezdtem. Ezután séta haza - be kell valjam, pacal vagyok. Vagy a ház van magasan. De marha melegem volt, mire felértem. Brighton nem egy nagy város... de nagyon dombos. Hosszú, gyönyörű tengerpart, onnan pedig befelé menet egyre jobban emelkedik a földszint, és végül olyan dimbes-dombos a végeredmény, hogy biciklis legyen a nyeregben, aki megbírkózik vele. Nade, leadtam a telefonom, felmentem, megfürödtem, fogat mostam, eltávolítottam a neander-völgyihez méltó dús-férfias arcszőrzetem, majd elindultam a városba.

A telefonom kikódolását még csak akkor kezdték... tíz perc, és kész. Aztán tíz perc múlva kiderült, hogy mégse... nem elég a szoftver, a telenor alaposan megkutyulta a dolgokat. A srác azt mondta, hogy majd holnap menjek vissza érte... de hagyjak telefonszámot, hol hívjon fel. Mármint... a mobilom ott van nála, kikódolni, és adjak számot, értitek... Najó, nem leszek gonosz, pont volt nálam egy régi telefon, úgyhogy tökjó. Ha meg már beugrottam hozzá, nyomtattam pár önéletrajzot is.

Körbejártam a belvárost, alaposan... azaz dehogy alaposan, ez még csak egy előzetes gyors terepszemle volt, hogy kialakuljanak az irányok, meg tudjak mit mihez viszonyítani. Gyönyörű város. Bár az igazán szép parkjait nem láttam még, de a terek gyönyörűek, a sétálóutcák olyanok, hogy órákig el lehetne keringeni rajtuk... rengeteg érdekes bolt, néhány kevésbé érdekes, eszméletlen sok pub és bár... no meg annyi kávézó, hogy Nikike mind a tíz ujját megnyalná, ráadásul a húrelmélet szerinti mind a 14 extradimenzió felől. Olyan kávézók, huhuhhh... ha a Bartender buli nem jönne be, akkor írok egy új önéletrajzot, és leadom baristának.

A tengerpart nagyon szép, bár még ma se jutottam le. A tengerpart végig kavicsos, ami kicsit kiábrándító ha az ember homokos tengerpartra számít... aztán meg bánja, hogy megszólalt, mert azonnal meg is kapja. A stégtől keletre ugyanis meglehetősen homokos a tengerpart... meg egy kicsit melegebb is. Olyan szivárványos zászlók lengedeznek a La Manche csatorna langyi szellőcskéjében, hogy első körben jobbnak láttam nem közelebb menni. Igazából semmi problémám nincs a melegebb éghajlattal, amíg nem kevernek bele a dologba... simán toleráns vagyok, egyáltalán nem zavar, feltéve, hogy nem én leszek a meglepetés. Úgyhogy önéletrajzot arrafelé nem adok le szerintem, és mindenkinek egyszerűbb lesz. Egyébként előre tudtam a dologról, említették sokan, hogy Brightonban lényegesen magasabb az egy főre jutó társadalmi nem szerinti átlaghőmérséklet, úgyhogy nem érintett mélyen. Najó, hagyjuk.

Az ellenkező irányban viszont, ha már arra jártam, bedobáltam pár önéletrajzot is. Egy tengerparti koktélbár... ott nem keresnek embert, de elvitték az önéletrajzom, mondták, hogy simán jól jöhet. Egy kicsit beljebb levő pub, erős koktélkínálattal... ott is leadtam az önéletrajzom. A srác örült, hogy leadtam, mivel pont embert keres... de csak ha értek a koktélokhoz. Háhá, Bitch please! Kezébe nyomtam az önéletrajzom, jól meg is dicsérte, azt mondta szép munka... kíváncsi vagyok, visszahív-e. Kellemes hely volt, ebből még simán lehet valami... az igazi dicséret az lenne, ha engem választ. Volt ott még egy Dél-Amerikai étterem koktélbárja... kevésbé volt érdekes a kínálat, de nagyon hangulatos hely volt, simán megér egy próbát. Embert ott se keresnek, de önéletrajznak mindig örülnek. A főnöke állítólag mindig keres embereket.

A következő nagyon vicces volt... egy The Cube nevű koktélbár és club... elég ütősnek tűnt. Remek, menjünk be. Kinn ki volt rakva egy tábla akciós párlat+feltöltéses longdrinkről, ott tuti örülnek az american bartendingnek... soda-gun pourral (mérce nélkül tölteni miközben italpisztolyból nyomjuk bele az üdítőt) lehet nyomni az ipart kellő gyorsasággal. Úgyhogy adtam neki egy próbát.
Kiderült, hogy egy elég profi és nagyon durván felkapott koktélbár, ténylegesen a kedvemre való, első körben. A zene leginkább House, d&b és dubstep, de mindent meg tudok szokni... úgyhogy mentem vigyorogni a bártender legényre, hogy én bizony önéletrajzot hoztam. Hát, a srác telibe kiröhögött, hogy pajtás, ennél szebben nem is időzíthettél volna... ugyanis aznap adta be a felmondását, és két hét múlva lép az üzletből. A főnök holnaptól pont embert fog keresni, de akkor nagyon szívesen leadja neki az önéletrajzom még ma. Úgyhogy emberek, kéretik nagyon szurkolni, ez nagyon tetszene. Mondjuk sokáig van nyitva, de tuti komoly hely.

Nap közben megajándékoztam magam egy ebéddel - találtam egy japán éttermet. Kínaiak üzemeltetik a nyelv alapján, és jók az árai... 4.50-ért Japán curryt ettem rántott csirkével, és a Don-ok is ilyesmi áron voltak. Jól esett, vissza fogok még menni oda is.

Ettől függetlenül azért holnap újra nekimegyek a városnak, és kiszórok még egy csomó önéletrajzot az elsődleges prioritású helyekre... rangsoroltam, hol akarok dolgozni, és hullámokban osztok. Aztán aki először hív, az megnyert.

Hazafelé megkaptam a telefonom... és működik, úgyhogy mostmár végre lesznek fényképek, lesz twitter és facebook menet közben, és Kittim őszinte örömére addig fogom csekkolni össze-vissza a várost foursquaren, amíg bírja a GPS aksival. Még a bankban és az NInál is jelenésem lesz, de azt talán jobb lesz online.

Este volt egy kis relax - leültem Annieékkel tévézni egy finom tejes chai tea és némi keksz társaságában. Érdekes műsor ment, egészen elszoktam tőle. Egy fickót mutattak, ahogy építi magának az önfenntartó, tiszta energiával működő házát. Kár, hogy hulla fáradt voltam/vagyok, és a felét átaludtam...

Mára ennyi írás, ez is erőmön felül volt kicsit... aztán irány alvás. Jóccakát!