Jobhunt Vol2

[előző bejegyzés folytatása]

Huhh, na ez kemény menet volt, de imádtam. Nagyon élveztem. Az az érzés, amikor úgy elkap a lendület, hogy megállítani sem lehet. Csak megyek előre, vigyorgok, és csinálom amit kell. 

Leadott önéletrajzom száma: 21.

Nos, a Cube nem jött be, mégse fogok bekockulni. Visszahívott a srác, hogy nagyon sajnálja, de a supervisori pozícióhoz hiányzik egy papírom. Igazából egy napos kurzus az alkohol körüli törvényekről, és kb másnapra meglenne az engedélyem, de a következő alkalom jövő hónap közepén lesz, neki meg jövő hétre kell ember. Sima bartender pozíciója meg éppen nincs, de ha lesz véletlenül, én leszek az első. Egyébként valahol örülök is neki... sőt, kifejezetten jól jött több szempontból is. Először is azért, mert minimális tapasztalattal felelős pozícióba kerülni nem biztos hogy jó lett volna... először lendületet kéne venni felszállás előtt, mielőtt orral zúgok le a felszállópálya legelején. Másrészt meg ez a kis közjáték kiütötte a biztosítékot, és azóta pörgök mint a búgócsiga. Úgy fel vagyok tüzelve, hogy még mindig simán mennék, ha tudnám, hogy van ideje foglalkozni velem az embereknek a pult mögött.

Ez mondjuk jól esik... az önéletrajzom megnézi mindenki... azt hallom vissza, hogy jó lesz. Igazából ki kell várnom, hogy valaki kiessen valahonnan, és komolyan lehet esélyem vele. Bementem pl egy latin koktélbárba, ott a fickó azt mondta, éppen pont elég embere van.. aztán átfutotta az önéletrajzot, és elgondolkodott. Vicces, őt például a Flair fogta meg... úgyhogy még el is kezdett gondolkodni, hogy lehet, hogy megoldja valahogy, mert egy embere se ért hozzá, őt viszont nagyon érdekelné. Igyekszem sokszínű lenni... ahogy Daddy tanította, a bárt a bártendere teszi... minden nagy nevű bár a profi bártendereitől lett jó és híres. Cél, hogy ezek közé tartozzak. Láttam ma már mindent (ahogy az angol mondaná, bars in all shapes and sizes), latin, brazil, japán koktélbártól kezdve az alternatívon át a standard bulihelyig...

Benéztem az Oki-Namiba... japán koktélbár. Az arculata annyira nem tetszik, de a tartalma és a fekvése nagyon jó... ráadásul pont keresnek embert ott is, azt hiszem. Ott a japántudásom nézték meg. Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha továbbítják a jelentkezésem. Érdekes... elsőre nem keresnek embert. Aztán amikor szóba kerülnek az iskoláim, mindjárt más lesz a helyzet. Valami biztos hogy lesz.

Egyhuzamban kiszórtam tizeniksz önéletrajzot, de holnap délután ezt folytatnom kell. Trükkös, mert a koktélbár az egy nagyon fura, rejtőzködő létforma... délelőtt úgy csinál, mint aki nincs. Aztán mint az estike, kinyílik, ha lemegy a nap. Na jó, már délután kinyílik. De a helyzeten nem változtat, hogy kb két órám van este, amíg nyitva van ugye a bár, de még nem úsznak a munkában a tömegtől. Amellett, hogy kiszórtam az önéletrajzaim, még egy csomó helyet kinéztem magamnak holnap... és a félelmetes az egészben az, hogy még csak egy irányba adtam le az önéletrajzaim, meg a központ egy kis részében. És itt is csak azokra a helyekre, amelyek tetszenek, a nagyobb bulihelyekre, meg a darálós clubokba nem is. Majd azok is szépen sorjában. Úgyis csak egyszerre egy helyen lehetek, elsőbbséget adok azoknak, ami tetszik... aztán majd szórom a maradékot, ha már nincs jobb dolgom.

További vicces momentumok:
- Önéletrajzok elkészítésében némi probléma merült fel: beragadt a tűzőgépem. Nekiestem egy tollal, szétfeszegettem, megcsapkodtam, és mindjárt működik. Előtte meg rendes volt az arab netcafés gyerek, használhattam az övét.
- Leszakadt a laptoptáskám csatja. Nem kiakadt, nem elhajlott, leszakadt. Úgyhogy kézben vittem. Gyúrunk kicsit karra is.

Nah, holnapra kialszom magam, reggel embert csinálok magamból, mert most úgy nézek ki, mint akit a sárkány szájából húztak ki, aztán holnap újult erővel vetem vissza magam a keresésbe. Mint mondtam, a kitartás a fő, és az a legfontosabb... kritikus pont. Ha eleget hibázok, és elégszer esek pofára, egy idő után jobb leszek. Most kaptam egy jobbhorgot a bordáim közé, de jelentem, talpon vagyok, vigyorgok, és megyek tovább. A problémáknak meg üzenem: Fuck off, én vagyok az erősebb.