Szépjóreggelt! Good morning! Buenos días! Ohayou gozaimasu! (igen, latin betűvel, mert a hiraganától háromszor fagyott le a bloggerem tíz percen belül)
Ma ígéretem szerint a nyelvekről fogok mesélni. Azaz arról, hogy én hogy állok hozzá. Szóval, mint tudjátok, egész értelmesen beszélek angolul, és viszonylag tűrhetően eldumálgatok japánul is... nyelvvizsgám csak angolból van, de hasznát nem igazán fogom venni. Itt rögtön kifejteném a véleményem a nyelvvizsgákról: jó, hogy vannak, de én csak akkor szeretem megcsinálni őket, ha már tök mindegy. A japán nyelvvizsga effektíve nem mér semmit, csak azt, hogy mennyit bírsz a fenekeden ülni, az európai nyelvvizsgák viszont lényegesen életszagúbbak... némelyik. Lényeg, hogy japán nyelvvizsgára eddig csak simán lusta voltam, a többit meg majd akkor, ha már úgyis folyékonyan beszélek, és csak be kell menni brahiból. Soha sem szerettem a papírjaimmal villogni, a jövőben se fogok. Ha valakinek szüksége van a nyelvtudásomra, majd leméri... ha meg nem hiszi el, hogy beszélek valamennyit japánul, hívja fel a japán főnökét, majd én megbeszélem vele.
Első napirendi pontom, ami most ugye érdeklődésünk fókuszpontjában áll: az angol nyelv. Iszonyúan fontos. Nem megfelelő pont a kiemelkedésre, viszont teljesen alapvető és létfontosságú, úgyhogy természetesen elsődleges prioritás, nekem is. Tizenkét évig tanultam, azóta is aktívan beszélem, és napi szinten használom... szerencsére nem kell már odafigyelni. Már nem tudok nyelvtanban gondolkodni igazából, inkább csak beszélem, és szavakat tanulni se szoktam már... csak úgy, mint ennyi idő után szokták... hallom a szót, és megjegyzem. Eddig legalábbis így volt. A következő lépés számomra az, hogy a nyelvet még magasabb szintre fejlesszem, és ez évek munkája lesz. Amire szükségem lesz:
- Brutális szókincsre. Mindenre kiterjedő, széles skála. Néhány hétköznapi dolog is kimaradt még, úgyhogy azokat pótolni kell, aztán jöhet az üzleti szakszókincs... és a minél árnyaltabb kifejezésmód. Ezen felül az extrém szókincs. Például egy hete a ginről képeztem tovább magam, és olvasgattam az összetevőit... na koriandert, angyalgyökeret, édesgyökeret valaki? Olyan szavak voltak benne, hogy magyarul nem is léteznek.
- Miközben épül a szókincs, ki kell kristályosítani a stílusom angol nyelven is - magyarul már van egy, kell angolul is, természetesen a megfelelő kiigazításokkal. Emellett a kommunikációs és meggyőzési stratégiáim is finomhangolni kell majd egy kicsit. Magyarul kvázi bárkit bármiről megdumálok, anélkül hogy észrevenné, és ez marha hasznos lenne még további pár nyelven is.
- Jó nyelvhelyességre. Ezt egyébként odakint még az angolok is magasról sz....ják le, nem érdekel senkit, ez csak maximalizmus. Ott minden második embernek akcentusa van, vagy külföldi... de leginkább mindkettő. És a helyes nyelvtan se megszokott dolog. De szép nyelv, szép szókinccsel, illene megtanulni.
Megoldás: magától értetődő. A szakmai könyveim és egyéb okosságokat is eleve angolul olvasok... építi a szókincset rendesen... csak szótárazni kell. Kinn olvasok majd regényeket is... a szóbeli gyakorláshoz meg lesz ott elég anyanyelvi beszélő... meg persze külföldiek. Kíváncsi leszek.
Második napirendi pontom: Japán. Szép nyelv, tűrhetően megy, de rengeteg meló van vele. A jövőben még több lesz. Ami nekem még hátra van a japánból, arra jelenleg sajnálom az energiát. Majd odakinn, ha már minden rendben van, és van időm ilyenekkel szöszölni, és persze kihevertem a hosszú évek óta tartó japántúltengést az életemben, akkor nagyon jó kedvvel fogok nekiállni a dolognak. Ezt már úgyse felejtem el, félhullán is gondolkodás nélkül beszélek japánul, úgyhogy nem féltem. Japánban hosszú távon nem akarok már élni, Angliában meg egyelőre nem fogom túl sokat használni, úgy néz ki.
Harmadik napirendi pontom: Spanyol. Újra leültem spanyolozni az utóbbi időben. Gimnáziumban négy évig tanultam, mint azt sokan tudják, és ugyanazzal a lendülettel el is felejtettem... viszont most olyan gyorsan visszajön, hogy én is meglepődtem rajta. Ugyanazzal az energiabefektetéssel, amivel japánból észre se lehetne venni a különbséget, egy nagyon jó társalgási szintet meg tudok ütni spanyolul, és egész jó szintre tudom fejleszteni magam. A spanyol viszont nagyságrendekkel hasznosabb a világ minden pontján, szélesebb körben beszélt, és a japán után közel sem olyan ijesztő, mint gimnáziumban volt.
Itt az oktatási rendszer mellett magam is szidnám egy kicsit: elképesztően motiválatlan voltam akkoriban, és úgy elment mellettem a négy év spanyol, hogy belegondolni is szörnyű. Amivel régen erőlködtem, azt most logikusan megközelítve nagyon könnyen megtanulom, olyan dolgokat is, amit egyébként sose értettem. Elővettem a régi könyveim, szereztem pár újat, felújított változatot, és angol nyelvű cuccokat is kapok bőven. A legnagyobb segítség az Anki nevű kis szoftver, PC-re és Androidra. Flashcard rendszerű progi, ahová be tudom írni a megtanulandó szavakat, és minden reggel kikérdezi tőlem. A kikérdezett szavakat aszerint, hogy mennyire találtam nehéznek, csoportosítom, és később esedékessé teszi. Másnap az éppen esedékes szavakat kikérdezi, és belekeveri az új szavakat is. Van, akinek nem működik, de nekem nagyon hatékony. Szinkronizálja a haladást a számítógéppel, ahol begépelem az új szavakat, és haladok előre... kb két hete kezdtem és úgy 1300 szónál tartok. Meg a 9.-es tankönyvem felénél. A múlt időig kell eljutnom, és onnan kezdve tudok naplót írni. Szereztem pár hanganyagot is, úgyhogy mostanában már kezdem megérteni a városban császkáló spanyol turistákat is. Körvonalakban.
Majd jelentem, hogy haladok... mára kiszálltam, legyetek jók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése