Az első próbanapom - Mojito dögivel, ráadásul háromféle...

Túl vagyok a próbanapomon - kb négy órára állítottak be a pult mögé, és eszméletlenül élveztem.

A helyet Koba Café-nak hívják, és nagyon ott van, így első ránézésre... nagyon jól néz ki. Kívülről kávézónak nézett ki, de amikor belül végigsétáltam... nos, az ütött. Elöl kis terasz, aztán ha bemegyek, alul van egy bár/kávézó rész... azt hittem, ott fogok dolgozni. Aztán rájöttem, hogy befelé étteremben és belső udvarban folytatódik, az emeleten van egy külön koktélbár, és a harmadik-negyedik szinten még két bérelhető helyiség, szépen berendezve, általában bulihoz. Én a legfelső részen dolgoztam, a buli kellős közepén. Az egészről interaktív térképet láthattok a honlapján, a térképre kattintva meg lehet nézni a helyeket ;)
Katt ide: http://www.kobauk.com/plan.html

Egy Jack nevű srácot kellett keresnem - ő a fő bartender itt, meg azt hiszem a bármanager is, tőle kaptam eligazítást. Fiatal, bajszos srác, nagyon rendes fickó. Olyan szépen dolgozik... legutóbb a Boutiqban láttam ilyen munkastílust. Egen... ez kell nekem, ezt akarom tanulni. Profizmust. Lepakoltam a cuccom, aztán felmentem az emeletre... egy John nevű ír sráccal dolgoztam egy pult mögött, nagyon jól kijöttünk. Csináltam amit mond, segítettem ahogy tudtam... úgy tűnik, jól tudunk együtt dolgozni, alaposan meggyorsítottam a munkáját néhol. A koktélokhoz nem igazán tudtam hozzászólni, mivel házi, saját receptúráik vannak, meg kell még tanulnom - de nem is várta el senki,hogy tudjam őket. Kaptam egy lapot a receptúrákkal, aztán próbálkozzak. Itt a buliban összesen tizenkét féle koktélt készítünk, abból három féle Mojito. Nagyon örülök, hogy ide kerültem, nem a lenti koktélbárba... tökéletes bevezetés. Szeretem egységes egészként átlátni a dolgokat, és úgy tanulni, hogy az egészre rálátásom van... és odalent elsőre sok lett volna. Itt viszont pont annyival tágította a látószögem, hogy nagyjából átlátom, mi folyik ott, rengeteget tanultam, és nem véreztem el. Pár alkalom után megszokom, aztán ráállok a profizmusra, és el tudok kezdeni majd tovább tanulni házon belül. Sokkal jobban tetszik ez a fokozatosság, mint hogy azonnal shift supervisort csináljanak belőlem úgy, hogy lövésem sincs, mi történik.

Közelebbi ismeretséget kötöttem a soda gunnal és a POS systemmel (érintőképernyős számlázó program, ahová a rendeléseket visszük be), elkezdtem gyakorolni a kártyagép használatát, és végre megtanultam igazán profi mojitot készíteni. Huhh, ezeknek olyan íze volt... három éves Havana Clubbal már eleve nem lehet rossz, és még mutattak egy pár plusz trükköt, ami nagyon megdobta a dolgot. Csináltunk még Jamaicai mojitot kókuszos rumból, meg Lengyel mojitot Zubrowkával és almalével... mindkettő isteni. A többi receptet meg alaposan meg kell tanulnom. Nem sok esélyem volt, hogy ott nyomták a kezembe először, de nem volt gáz. Most viszont beseggelem alaposan.

Szakmai kitérő:

Figyelem minden bártender olvasómnak, aki az Egyesült Királyságban gondolkodik, fontos: Itt 50 és 25 milis mennyiségekkel mérnek mindent, a 2-4 centes mércéket el lehet felejteni. Az hogy mindent miliben mérnek, az nem zavar senkit, az viszont annál nagyobb szívás, hogy 25-ös a másik. Mércével nem gáz... de én például egész tegnap este mércézgethettem, mert sose tanultam meg 2,5 centet free pourban. Simán nyomtam volna mérce nélkül, nem gáz, 1, 2, 3, 4, 5 centet teljesen jól töltök... de most ki kell gyakorolnom a köztes mennyiséget is. Úgyhogy aki itt akar dolgozni, az nagyon feküdjön rá a 25 és 50 milis mennyiségek szabad töltésére. Lehet mércézni, de ha gyorsítani akartok, ez sokat segít. Ezen kívül: egész Brightonban körülbelül 3 helyen alkalmaznak Flair bartendereket, errefelé nem divat annyira. Itt a klasszikus módszert jobban szeretik. Szakmai kitérő vége.

Úgyhogy volt minden. Adogattam ki bort is, pohárban, üvegesen... nagyon sok üveges sör ment ki, úgyhogy megtanultam sört nyitni bárkanállal... rengeteg cider, meg ilyenek. De vitték a koktélokat is rendesen... mint mondtam, eszméletlen mennyiségű Mojito és Caipirinha ment ki. Itt azonnal bebizonyosodott, hogy nagyon jól jön az elméleti tréning - simán rákérdezett egy vendég, hogy mi a frász az a cachaca, hogy készül, meg egyébként is... és teljesen hátast dobott, amikor elmagyaráztam neki. És imádta. Úgyhogy emberek, gyakorlat nélkül elvérzünk az tény, de igenis, legyetek szívesek megtanulni profin az elméletet! Ezért vagyunk többek közt bártenderek, és nem pultosok, mixerek, és tejet habosítani, vagy koktélt keverni tudó kollégák. Az elmélet is fontos. Ez is egy szakmai kitérő volt. Ooops.

Amikor a hajtás lement, 11 körül szélnek eresztettek - asszem nem fizetett gyakorlat volt, úgyhogy nem is dolgoztattak végig. A srác, akivel dolgoztam, meg volt elégedve... és ő figyelt, ez a lényeg. A managerrel beszéltem - elképzelhető, hogy most csak részmunkaidős pozíciója van, de kezdetnek az se rossz... pár héten belül lesz neki teljes munkaidős is valószinűleg. Ha meg nem, akkor jön az olimpia, és a fogason is vendégek lógnak majd.  Egyébként Brightonban rengeteg a vendéglátóhely, és még így is élével állnak a népek, mint a heringek. Ha meg valaki adni akar közben egy full time melót, akkor bevállalom azt, és nyomom ezt mellette. Kiderül. Mindenesetre szurkoljatok, itt szívesen dolgoznék. Nagyon jó kezdet, alulról indul, és van fejlődési lehetőség, bőven.

UPDATE: A manager (a nagyfőnök, akivel nem is találkoztam) reggelre írt egy sms-t, hogy köszöni, holnap jelentkezik. 

Köszöntem! Mára ennyi voltam...