Ráadás blog

Egy hosszú éjszaka után szépjóreggelt!

A lányok a konyhában ügyeskednek, készül a kínai sült tészta... én meg idefenn írom szerény kis naplóm mai bejegyzését. Annyira nem lesz érdekes, de a sok meló miatt az utóbbi hetekben kicsit elhanyagoltam... most pótolunk egy kicsit.

Az idő kicsit szürke, de teljesen tűrhető. Ha ilyen marad, nagy baj nem lesz... ha meg kicsit kisüt a nap, egyenesen szép lesz. Kíváncsi leszek, milyen lesz este, természetesen dolgozom. Megkaptam tegnap a fizetésem maradékát csekken, hétfőn leadom, jövő hét végére meg is lesz. Ennek örömére elkezdtünk házakat nézni, és találtunk pár nagyon szépet...úgyhogy még érdeklődtem is egy ügynökségnél az általános feltételeik, és a pénzügyek iránt. Nem árt tudni, hogy milyen számokkal dolgozik egy ügynökség, milyen kikötéseik vannak, és úgy egyáltalán mennyi pénzre van szükség. Vannak előnyei és hátrányai a dolognak, amelyeket költözés után természetesen sokkal tisztábban fogunk látni, de egyelőre az első benyomásaim:
- Sokkal drágább, de ez eleve egyértelmű volt. Nem a lakbér drágább sokkal, inkább az egyéb költségek az elején.
- Kissé rugalmatlan... de rendszer szerint dolgoznak, vagy mi a szösz.
- Nincs csontvázveszély... nem fogunk hullákat találni a szekrényben, nem valószínű, hogy kiderül, hogy nincs fűtés például.
- Több lakáshoz férnek hozzá, gyorsabban találnak lakást.

Letétnek másfél havi kaúciót (utálom ezt a szót, hülyén hangzik, úgyhogy mostantól deposit-ot írok helyette) kérnek, ami szerintem mindkét fél szemszögéből korrekt. Nem hagyom ott az éves fizetésem, és ők is biztonságban vannak. Elkölteni meg nem tudják, mert le kell tenniük egy állami deposit kasszába, ha jól tudom. Úgyhogy elkezdtek körvonalazódni a költözéshez szükséges számadatok... legközelebb magánúton, privát lakástulajoktól kezdek el érdeklődni, ahol sokkal több terem van tárgyalni, és nem kell mindenféle előzetes költség címén ott hagyni még egy havi bérleti díjat. Szerintem megint fel fogok adni egy hirdetést, kiszűröm az átveréseket és trükköket, aztán megnézzük, mi marad.

A költözésen kívül Kittivel új projektünk az angol szókincsépítés... mindketten elkezdünk szavakat tanulni pluszban, csak más szinten. Teljesen másképp nem érti a dolgokat, mint én anno, amikor idejöttem. Én azok közé tartoztam, akik azt hiszik, tudnak angolul. Értettem és tudtam a szavakat, de nem értettem, amit hallok, mert nem szoktam meg az akcentust. Kitti jobb helyzetben van egy fokkal - ő érti nagyon jól, mit hall, csak nem tudja, mit jelent a szó, mert most kezdett angolul tanulni. Úgyhogy egy kis intenzív szókincsépítés és a való élet kombinálásával nagyon gyorsan fog fejlődni. Nekem meg mivel a való életbeli társalgás már egész jól megy, már csak pontosítani kell, választékosabbá tenni a szókincsem, meg tovább csiszolni. Innen kezdődik az igazán kemény meló. Úgyhogy elvileg mától-holnaptól mindketten nyomjuk.

Niki jövő hétre már öt munkanapot is kapott, úgyhogy úgy néz ki, beindult neki is a dolog... már hivatalosan is fel van véve, le van minden papírozva. Más műszakokban dolgozik, mint mi, de dolgozik, ráadásul olyan helyen, ami úgy tűnik, tetszik neki. Örülünk az örömének, megérte kivárni. Mint mondtam emberek: tessék kivárni, amíg beérnek a dolgok, és el kell fogadni a pofáraeséseket menet közben. Előbb-utóbb megtérülnek, és utólag mindig teljesen világos, mi miért történt.

Tegnap laza kis péntekünk volt odabenn... az eleje annyira laza volt, hogy a főnökkel szabályosan unatkoztunk. Először unalmában shakereket, üvegeket kezdett dobálni... egy kis unaloműző flair. Aztán mivel ez végeredményében túl hangos volt (=P), inkább párbajozni kezdtünk... shakerek a pultra, vizesüveg betölt, és Free-pour teszt párbajt nyomtunk. Ki tölt szemre pontosabban kiöntődugóval. Mivel én még nem vagyok hozzászokva az itteni mértékegységek szemre töltéséhez (12,5ml, 25ml, 37,5ml, 50ml), természetesen úgy laposra vert, hogy csak úgy füstöltem, de majd begyakorlom, aztán jön ő még az én utcámba. Amikor ezt is meguntuk, leküldött az étterembe kávét készíteni... az a kávégép katasztrófa. Olyan alacsonyan van, hogy gyakorlatilag féltérden haboltam. Tisztelet ama nagy kávégépnek... térdre ereszkedtem nagysága előtt. Volt egy pár sokkom, mindben egyetértettünk. Gyorstömörítő a darálón, az a fentről lógatós borzalom... azzal mindent lehet, csak tömöríteni nem. Beprogramozott dupla espressos gomb, meg ilyenek.. na meg a mélynövésű haboló. Csodálom, hogy némi püfölés után, de viszonylag buborékmentes, vállalható tejhab született a Cappuccionk tetejére. Neilnek izlett. Ahhoz képest, hogy kávégéphez utóljára Magyarországon nyúltam, és az is házi espresso volt.. bár azzal leütés nélkül olyan tejkrémet nyomtam akkor, hogy majd lemászott a kávéról. Sebaj, a személyzeti kávé 50p, begyakorlom majd. És nem csak azért lesz jó a kávé, mert térdenállva könyörgök a habolónak (Kívülről úgy nézett ki...)

Az emeleten szerepcsere volt - a főnök kiment bárpincérnek, én meg beálltam a pult mögé, és én nyomtam egész este az italokat. Mondtam neki, hogy menjen ki, szerezzen egy kis jattot. este 11-ig egy fontot sikerült összevakarnia, úgyhogy nagyon röhögtünk. Úgyhogy legközelebb megint engem fog küldeni szerintem, hátha jobb lesz a végeredmény (Megj: a valóság annyi, hogy a jól fizető egyének este tizenegy után szoktak jönni...) Izlandi munkatárs leányzóék a barátnőjével shotot kértek tőlünk... shotot koktélbárban. Ez bizony úgy éreztük, feljogosít minket egy kis trollkodásra... úgyhogy trollface felöltve, és amíg munkatársam gondolkodott, milyen shotot adjon neki, felvetettem az ötletet: Bloody Brain. Azonnal lezsenizett, és osztani kezdte az arckifejezésem... egy kis igazi oldschool szivatás. Itt ezt az italt már a kilencvenes évek óta nem isszák, sokan már el is felejtették... Neil se csinált egyet se évek óta. Nos, a leányzó amikor meglátta... hát az arckifejezése megérte. Trolling like a bartender. (mondjuk az igazi trollkodásunk az az Armchair Sailor nevű italunk volt: madeira bor, violalikőr és zeller keserű feltöltve száraz pezsgővel, citromspirállal díszítve - na azokat az arcokat tényleg látni kell...)

A hecc kedvéért, az említett "véres agy" nevű ital így néz ki:

Az elkészítése pofon egyszerű: az áttetsző baracklikőrre ír krémlikőrt (baileys vagy carolans, amelyik kéznél van) rétegezünk, majd a tetejére grenadin szirupot csöpögtetünk, ami a sűrűsége miatt lesüllyed, és létrehozza ezt a meglehetősen érdekes és meglepő kompozíciót.(Figyelmeztetés: az állaga roppant vicces, és olyan édes, hogy a segge is beragad szegény földi halandónak, aki lehúzza)
Tanulság: az újszülöttnek minden vicc új, ősrégi, lejárt koktélon is nagyon jókat lehet röhögni, ha az ember jókor süti el. Két hülye bártender, úgy vihogtunk, mint két részeg egyetemista.

Este újra meló... most egy kis lazítás, majd angol. És ma is bepróbálkozok szerinte megy új cappuchinoval. =P