...

Szakadozik a vétel... elmaradt egy pár bejegyzés, szimpla időhiány miatt. Meg úgy igazán nincs is nagyon mit írni hirtelen, de azért alkotok itt nektek valamit. Először egy kis munkahelyi életkép, majd egy kis filozofálás a helyi életről.

Örömhír: vége az olimpiának. Innen kezdve végre magához tér az ország. Eddig, amíg az Olimpia ment, a fű se nőtt. A túristák elkerülték Londont, senki nem mert az ország közelébe se jönni az árak miatt, aki meg itt lakik, az a tévéből nézte az egészet. Tegnap volt a záró ceremónia... másfél órával hamarabb kellett bezárnom a bárt. Laza, kellemes nap volt egyébként, nem túl sok, de nagyon jól fizető vendéggel, úgyhogy elvoltunk. Ki kellett pihenni a szombatot. A kisfőnök megint magába zuhant tegnap... Egy pár idióta vendég felküldte az agyát megint... a kaput meg az tette be, hogy valaki ellopta a szappant a wc-ből. Itt elszakadt a cérna. Melyik beteg elme lop szappant, mondjátok meg nekem?! Nagyon remélem, hogy leejtette valahol a Kemptowni buzinegyedben, és jól megkapta a magáét. Bár folyékony szappan volt... inkább nem asszociálok tovább. Lényeg, hogy azt megszoktuk, hogy a hamutálainkat lopják, és alkalmazkodtunk a helyzethez (a jó kis fém hamutálainkat undorító, átlátszó-rózsaszín izékre cseréltünk, ami elég hülyén néz ki ahhoz, hogy ne akarja ellopni senki) Azután már csak csendesen füstölgött, amíg el nem kezdett valaki panaszkodni az itala erőssége miatt... hogy alkoholos. Nos, emberek, körkérdés: az ital Hendricks gint, Dubonnet (fortified wine, vermutszerű), fehér kakaólikőrt, abszintot tartalmaz, és keverőpohárban készül, picit higítva. Klasszikus ital... ki számít még arra, hogy Pina Colada, vagy narancslé íze lesz, négy tiszta spiritből?! Úgyhogy vagy olvasni kell megtanulni a menüről, vagy gondolkodni. Lényeg, hogy szegény srác teljesen kiakadt, és ücsörgött megint egy kicsit.... én meg vittem a bárt, aztán bezártunk gyorsan. És még azt hittük, az lesz a vicces, amikor a szülei beállítottak műszak elején. Akkor még jó kedve volt.

Tegnap laza volt... az egyetlen gáz az volt, hogy nem volt kulcsom a szobámhoz - Nikinél volt. Úgyhogy hazaértek két órával hamarabb, mint a lányok, és kiültem a teraszra Clash of Kingst olvasni.

Brighton kegyetlenül drága, és elég gazdag imidzse van. Kezdünk rájönni, így lakást keresve. Nézegetem a hirdetéseket, és kb minden jó helyen levő kétszobás lakásajánlatra írok érdeklődő levelet... jelenleg a jól ismert légvédelmi mottó szerint járok el a válogatással.

"Lőjétek le mindet, majd a földön szétválogatjuk"

Elég drágák, és ha már szeptemberben költözni akarunk, akkor valamit nagyon ki kell találni. Szerdán úgy tervezzük, hogy végigjárunk egy pár ügynökséget t, megnézegetjük az ügynökségi díjakat, és amelyik a legkevesebb felesleges kiadást veri ránk, azzal tárgyalunk, és keresünk egy lakást. Egy-másfél havi deposittal dolgozik a legtöbbje... ha kifogjuk az egyhavit, akkor már van esélyünk költözni. Összedobjuk a fizetést, letesszük a pénzt, és dobbantunk amilyen gyorsan csak lehet, mert 8-12 órás műszak után 45 percet sétálni hazafelé marhára nem vicces. Komolyan fárasztóbb mint maga a meló. A másik érdekes dolgot meg a kisfőnöknek magyaráztam - kiröhögött, de értette, miről beszélek. Nem saját bérelt lakásunk van, laknak benne még ketten... nem teljesen nyugodt környezet, nem érezzük otthon magunkat. Az embernek vissza kell vonulnia valahová feltöltődni, hogy kipihenje magát... és érdekes módon, nekem a kettő megfordult. A munkahelyemen pihenem ki magam és lazulok le általában. Még ha rohanás van, azt is élvezem. Néhány idiótát leszámítva, de azok mindig voltak, mindig lesznek.

Csak költözzünk már végre... és átléphetünk a terv harmadik fázisába. Ez viccesen hangzott. Amint elköltöztünk, nyugtunk lesz, kevesebbet kell ingázni, több időnk, és legfőképpen több energiánk marad mindenre, és nem költözésre, hanem a további céljainkra gyűjthetjük majd a pénzt. Fontosabb dolgokra. Lesz időm tanulni, a lányoknak (és nekem se) kell még két embert kerülgetni a konyhában, és végre rendet tudunk majd rakni (mert lesz hová tenni a cuccaink...) És talán a város belsőbb részeiben Niki is megszabadul a pókoktól. Jah, meg lesz ágya végre. Bár lehet, hogy azt is nekünk kell venni. Érdekes egyébként az állatvilág... a város szélén simán lehet üregi nyulakat látni (édesek, ahogy ugrálnak), néha elmászik itt is egy-egy süni, és hazafelé néha látok egy-egy rókát is.  Nade, lényeg a lényeg, lányoknak lesz pénz fejleszteni az angolt, és én is neki tudok menni végre a jogsinak. És végre tanulhatok, már hiányzik. Majd valamelyik charity shopból kukázunk egy kis íróasztalt.

Idő hiányában a filozofálás elmarad... legközelebb bepótolom, egyben egy kis videókommentárral... Szlanka Zsolt videóiról lesz szó, és a hozzáfűzött gondolataimról, eddigi tapasztalataimról. Simán megér egy új, teljes bejegyzést. Addig is ajánlom őket mindenkinek, akit érdekel az Angliába költözős téma.