a beígért...

Most pedig jöjjön a beígért esti mese

Az utóbbi hét is meglehetősen elfoglalt volt, mint írtam... szerencsére kapok elég órát. Mivel az idő is jó, pénzt is csináltam rendesen... végre elkezdett alakulni a forgalom. A szomszéd épület színház, így előadás előtt és után általában majd megdöglök, annyian jönnek be egyszerre. Ügyes vagyok, gyors, és egyre profibb, de ha mindenki egyszerre akar mindent, beleértve a rendelésfelvételt, jópofizást, és fizetést is, akkor bizony valaki nem örül.

Kaptam egy kis előrehozott fizetést, pici előleget - úgyhogy a lakbér ki lesz fizetve, és minden oké. Ezen kívül jól éreztem magam... a japán grilles cheffel, Youskevel már nagyon jókat baromkodunk, a többi munkatársammal is jól elvagyunk, és egy-két olyannal is sikerült a héten beszélni, akivel eddig még nem. Az előbb említett japán sráccal bunyóztunk egy jót egyik este... ő is Aikidozott anno, én is aztán felelevenítettük a dolgokat. Elég kemény a srác, nagyon jól nyomja... érezni a kontrollt, meg mindent, simán laposra verne, ha akarna. Nagyon röhögtem, amikor kiderült, hogy utóljára tíz évesen Aikidozott. A japánok azért tudnak valamit.

A hét örömhíre: Niki talált munkát, és nagyon tetszik neki. A Yo!Sushi nevű sushi étteremlánc helyi éttermébe vették fel, kettő percre az én munkahelyemtől, és úgy tűnik teljesen ideális munkahely neki. Úgy néz ki, teljes munkaidőben fog dolgozni, van magyar a csapatban, aki tud neki segíteni tanulni, sushikat gyárthat, finom kajákkal tömik, a főszakács meg Koreai - simán tud vele gyakorolni, meg beszélgetni. Állítólag a főnök még élvezi is, hogy van egy koreais a bandában. Az meg a slussz poén, hogy a jelek szerint ő a döntéshozó, úgyhogy Nikinek sima ügye van. Az egyenruháját, tanulnivalóját már haza is hozta, nemsoká mehet is a következő műszakjára. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb szeptemberben költözünk.

Összevakarjuk hárman a pénzt, félreteszünk kicsit kaúcióra, aztán megyünk házakat keresni, nézni... így már tudunk majd tárgyalni. Mindhárman egymástól maximum 5 percre dolgozunk a belvárosban, így ha a közelben nézünk valamit, tuti, hogy alig kell majd gyalogolni. Kezdi felőrölni az energiáinkat ez a rengeteg mászkálás. Az is lehet, hogy bútorozatlan lakást nézünk majd, ki tudja... az ár különbözetéből valószinűleg egy hónapon belül fel is szereljük. A legjobb egy félbútorozott lenne - ahol benn vannak a háztartási gépek, csak a bútorok kellenek. Az megoldható normálisan. Aztán ha a lakás ügy megoldódott, és leléptünk innen, jöhet a jogsi, és a további tervek. Kitti az angolra fog ráhúzni, Nikinek meg mostmár van legális alibije koreaizni... idáig is eljutottunk ;)

Ma elsétáltunk, vettünk neki egy dolgozós vászoncipőt... aztán jövő hónapban nekem is kell, mert elég ramaty állapotban van... jövő hónapra kissé vállalhatatlan állapotban lesz. Mivel bőrcipő, ez kevésbé lesz olcsó, mint Niki ügye. De sebaj, így hogy mindenki dolgozik, már belefér. Fizetést egyébként jövő héten kapok, ha minden igaz... most már normális összeget.

Cipővásárlás után a kikötőben voltunk... a hajókra néző teraszon Curryt vacsoráztunk. Nagyon finomra sikerült, és jó csípősre... nagyon-nagyon jól esett. Hogy egy kis kikapcsolódás is legyen. Jól esett kisétálni, meg nosztalgikus is volt... utóljára Swansea-ban ettem ilyen Curry Clubos pub kaját. És még az időnk is jó volt. A finom kaják egyébként is megvannak. Tegnap, meg ma is rakott krumpli volt by lányok, meg saláta hozzá. Ügyesek voltak tegnap, ma már főzőcskézni se kellett. És ráadásul házinéniék leléptek valamerre a gyerekkel, úgyhogy miénk a vár egész nap. Már amikor itthon voltunk.

Holnap újra meló - a szokott pénteki idegbaj. A péntekeket, szombatokat jobban szeretem egyébként munka szempontjából... sokkal egyszerűbb, a nagy forgalom rengeteg zavaró apróságot elhárít. Ketten vagyunk, így nem kell szétszakadnunk, sok, és nagyobb csapatokat is bírunk... mivel kellően felgyorsultam, így ha kapunk lentről pincért erősítésnek, már a legnagyobb rohamokat is bírni szoktuk. Arról nem is beszélve,hogy ilyenkor van előre zúzott jegünk, és előre facsart citromunk, lime-unk.. simán megfelezi némelyik ital elkészítési idejét. Arról nem is beszélve, hoyg pörgésben jobban megy az idő, ha meg nem, akkor munkatársammal simán elbaromkodjuk. Az egyetlen, aki keresztbe tud tenni, az a nagyfőnök a lökött ötleteivel az étteremből - például hogy felküld tizenöt embert bulizni. Na olyankor kisfőnök munkatársam az agyát eldobja. Egy másik srác figyelmeztetett egyébként, hogy legyek résen, és készüljek lelkileg, mert a kisfőnök eddig háromszor mondott fel, és ha végleg besokall, akkor enyém a bár, lelkileg legyek készen, hogy átvegyem. Úgyhogy minimum meg kell  kettőznöm a tanulási sebességet, mert ha jelenleg a nyakamba szakadna a manageri meló, még kemény lenne. Túlélném, de kőkemény lenne. Szerencsére mióta itt vagyok, sokkal jobban viseli a dolgokat... és tervei vannak a bárral, úgyhogy szerintem 3-5 hónapom biztos van. Ha jól mennek a dolgok, nagyon sokáig együtt fogunk még dolgozni, és rengeteget tudok tanulni tőle. A fizetésem meg enélkül is emelni fogja, ha nő a forgalmunk.

Végezetül egy pár kérdés: elkezdem összegyűjteni a leghülyébb kérdéseket, amelyeket feltesznek nekünk odabenn.
1) A vermut vegetáriánus? (A kérdésre azonnal elképzeltem, amint beleáldoznak a fűszerezendő borba egy fél kecskét, blenderelve)
2) Melyik italban van a legkevesebb kalória? (A munkatársammal ugyanazt a választ adtuk, külön: a vízben)


Most pihenés... egy kis esti chill Niki szobájában, blogolgatás, lazulás... holnap meló előtt még olvasok szerintem egy kis Game of Thronest, talán mostmár az első könyv végére érek, és kezdhetem a következőt. Aztán lakásokat is el kéne kezdeni lassan nézegetni. A következő kirándulásunk jövő héten lesz - ha az idő engedi, most nem a kikötő, hanem az ellenkező irányba, Hove felé indulunk majd. Van ott egy lagúna állítólag, vagy mi a szösz. Legalábbis a tábla szerint. Kíváncsi leszek.