A hullámok haragja - avagy hogy fogjunk idiótát?

A mai bejegyzésem a tegnapi sztoriknak szentelem - nem ez volt a terv, de ezt muszáj leírnom.

Elmentem az ingatlanügynökséghez, lebeszéltem holnapra a lakásnézést... aztán elmentem a melóhelyre, felkészülni a műszakomra. Az Izlandiak kinn cigiztek az épület előtt, és elmesélték: kirabolták az éttermet reggel. Egy helyi csöves. Nem tudom, pontosan mi történt, de bement az étterembe, csinált valami balhét, és amíg a bentiek megpróbálták megoldani, dobbantott a kassza felével. Nem tudom hogy nyitotta ki, ne kérdezzétek. Munkatársam még kifelé menet belerúgott, de el nem sikerült kapni. Helyi csöves, ott sörözget általában az étterem előtt. Hülye napot választott... kedd reggel alig volt valami a kasszában... majdnem csak a váltópénz. Én személy szerint minden nap széfbe rakom a bevételt, de odalenn most pechesek voltak. Na meg egyedül, és úgy nehéz megoldani az ilyen helyzeteket. Szóval hívtak rendőröket, felvették a jegyzőkönyvet, aztán nyitottunk délután.

Egész jó kis forgalmunk volt egész héten, így most is... nem unatkoztam délután. Még a szomszéd bárból is átjött egy figura... vicces volt. Álltam a teraszon fél perc szünetemben, és szívtam a friss levegőt...amikor egy elégedetlen vevő kijön a szomszéd teraszra, whiskey sour-el a kezében... és magyarázza a a feleségének, hogy oké-oké, na de old fashioned. Meglát talpig feketében, le is szólít: elnézést, te ott dolgozol? Mondom jah. Kérdezi, csinálok Old Fashioned-et? azon az oldalon a srác nem volt hajlandó csinálni neki, mert nem ér rá. Mondom naná, az egyik kedvenc italom. Mondta, hogy fél óra múlva találkozunk. Át is jött, megcsináltam neki.

Az Old Fashioned lényege, hogy elég pepecsmunka... zúzós időszakban én se tudnám megcsinálni. Szombat éjjel nem lenne egyszerű. De most pont volt időm 7-10 percet tölteni egy koktéllal, úgyhogy oké. Whiskys pohár, angosturában áztatott barnacukor, és addig keverem jégkockával, amíg annak az olvadt jégvizében teljesen simára el nem keveredik, szemcsék nélkül. Ezután egy kis narancshéjjal tovább keverjük, adunk hozzá valami igazán ütős Bourbon Whiskeyt (én Woodford Reserve-el szeretem, azzal csináltam tegnap), és szépen, nyugodtan kevergetjük jégkockával, amíg iható szintre (de még mindig picit túl erősre) nem hígul. Aztán narancshéjjal illatosítjuk és kiadjuk.

Megcsináltam az elsőt, szép pénzt kértem érte... amikor kivittem a teraszra, a kirabolt izlandi munkatársam a teraszon cigizett. És akkor mit láttak szemeink? A hülye tettes visszajött, és leült a szokott padjára az étterem elé, dumálni a többi csövessel. Értitek. Kirabol egy éttermet, és este visszajön elé sörözni. Ez olyan címeres ökörség, mintha kirabolnék egy bankot, és másnap igényelnék tőlük egy hitelkártyát. Úgyhogy adtam munkatársam kezébe egy telefont, felhívta a rendőrséget. Én elmentem, és csináltam még egy Old Fashionedet, mert a vendég imádta.

Mire a barnacukor feloldódott a jégvízben, már kinn volt az Audi, meg a három civil ruhás rendőr, a tettest meg már bilincsbe verték. Amikor a Whiskeyt hozzáadtam, már rendőrautó is volt... mire kiadtam az italt, a munkatársam már azonosította is az illetőt, és betuszkolták a rendőrautóba. A vendégek meg borultak a röhögéstől, hogy valaki egyszerűen ennyire hogy lehet hülye. A baromság definíciója... vagy elkeseredés. Ha ezt otthon a januári mínusz húszban megcsinálja egy hajléktalan, azt megértem. A börtönben meleg van. Na de itt... ezt nem tudtuk mire vélni. Sebaj. Napon belül elkapták az illetőt, javítottunk a rendőrségi statisztikán. És tényleg nem volt fegyver a rendőröknél.

Ma a továbbiakban lakásnézést a program... Niki megy dolgozni este, Kitti majd holnap. Én meg két szabadnapon vagyok. Készülök a hétvégi hajtásra, meg foglalkozom egy kicsit magammal is.