'reggelt mindenkinek!
Kipihentük magunkat a szabadnapomon, bár a végére fáradtabbak voltunk, mint az elején. Ez hülyén hangzott, ugye? Szerintem is, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy bár elfáradtunk, de végre kiélveztük kicsit Brightont.
Niki belevetette magát az önéletrajzosztásba, vasárnap meg próbára megy - kéretik drukkolni neki. Aztán séta volt a városban, meg a tengerparton. Elsétáltunk megint a kikötőbe pingpongozni, végigmezitlábaztuk a tengerpartot, meg úgy a várost általában, belemásztunk kicsit a tengerbe... sokkal érdekesebb a város jó időben. Szép, napfényes, rengeteg nagyon profi és igényes utcazenész. Vannak akkusztikus bandák, vannak akik erősítőkkel mennek ki... meg van, aki csak zenére jazzt énekel. De rossz utcazenészt nem nagyon láttam még. Itt valószínűleg nem a megélhetésért csinálják, hanem inkább gyakorlásnak, vagy buliból... és még egy kis pénz is van belőle. Szép kis summákat dobálnak be nekik általában, van hogy én is dobok.
Nagyon jó kis helyeket találtunk. Még mindig vannak olyan helyek, ahol nem jártunk, bár kezdem már elég jól ismerni a várost. Tegnap munka előtt Kittivel találtunk egy kis, eldugott teret, két delfines szökőkúttal, valahol a sikátorok mélyén - imádom az ilyeneket. Kitti fényképezett is, úgyhogy majd szépen nézünk rá, és lesz kép. Munkamegosztás - én vagyok a krónikás, ő a fényképész.
A következő nagy projektünk a költözködés lesz - a jelenlegi lakáshelyzet sajnos hosszú távon tarthatatlan. Nagyon messze van, fárasztóbb hazagyalogolni munka után a dombra, mint maga a műszak, valahol 30 és 45 perc között...meló után már nem jó. A másik komoly problémánk a privát szféra teljes hiánya -a házinéni és a gyerek bármennyire kedvesek is, hosszú távon azért idegesítőek tudnak lenni. Már zavar, hogy szekrények híján képtelenek vagyunk rendet rakni a szobában (szó szerint fizikai képtelenség - nincs hová rakni a dolgainkat) úgyhogy ülünk a kupi tetején, kezd zavaró lenni, hogy hullik szét a ház (elhúzom a függönyt és leszakad a karnis, beszakad a fal az ágy mögött, meg ilyenek)... még jó, hogy egy fillér kaúciót se tettünk le. Az itt lakókkal meg egyszerüen csak... hm. Zavaró, hogy benne vannak az auránkban, és bár nem mondják, de tuti, hogy nekik se kellemes. Rengeteg pénzt kapnak tőlünk, úgyhogy ez tuti kárpótolja őket... de nekem nem lesz lelkiismeret furdalásom, ha elköltözünk. A pénzt akár egyenesen a szelektív hulladékgyűjtőbe is dobhatnám igazából... a házinéni amint megkapja, azonnal elb*ssza az összeset mindenféle baromságra, felesleges kajára, ami két napon belül megromlik, és a kukában végzi. Múltkor egy tálca csokis sütit sütött, ettek belőle három kockát, és egy hét múlva, amint megszáradt, kidobták a kukába. Ez gyönyörűen példázza kedvenc pénzügyi trénerem kijelentését: attól nem oldódik meg egy probléma, ha pénzt dobálsz rá, csak megnő. A probléma: házinéninek nincs pénze. Megoldási javaslat szerinte: több bevételre van szüksége. Mit tesz az emberi psziché? Amint több pénzt kap, hozzáigazítja a kiadásokat, és ugyanúgy kidobálja, mint ha benn se lenne. Beállt nullára, vagy mínuszra a pénzügyi termosztát, és mint a fűtés a házban, azonnal korrigál, ha kibillen az egyensúly. +20 font be, irány a Tesco, 20 font ki. Szevasz. A probléma nem a bevétel hiányában keresendő, hanem a brutálisan sz*r készpénzáramlási modellben. A több pénz nem oldja meg a problémát... az okos kezelése oldaná meg. Úgyhogy én nem is rontok ezen már tovább sokáig - tanulja meg kezelni a kevesebbet, és ki fog mászni a gödörből. Vagy nem, de az már nem rajtam fog múlni. Felnőtt ember, anyuka, vállalja a felelősséget.
Úgyhogy most összevakarjuk a pénzt a költözésre, legalább egy havi lakbért és egy havi depositot... ha ügyesek vagyunk, azzal már el tudok kezdeni tárgyalni. Még a bútorozatlan lakás is jó - olcsóbb annyival, hogy be tudjuk rendezni viszonylag gyorsan. Úgyhogy kicsit megszorítjuk a pénzügyeket, aztán lesz valahogy. Itt se annyira gáz a helyzet, de most jött el az a pillanat, hogy már szívesebben laknánk máshol. Ma a kisfőnök ad kb 400 font előleget, amiből elvagyunk a következő három hétig, ami ezen felül jön pénz, azt már a költözésre fordítjuk majd. Most jönnek a hirdetések, keresgélés, és hasonlók... ez is vicces lesz. Valahogy tuti, hogy meg fogom oldani. Most már egyre jobban állunk.
Mára egyelőre ennyi - voltak vicces dolgok tegnap a munkahelyen is, de ha leírom, az már egy másik bejegyzés lesz. Majd kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése