Neillel abban maradtunk a mai műszak után, hogy az egész estét meg nem történtté nyilvánítjuk. Kialusszuk, elfelejtjük, és kész. De még muszáj megírnom, mielőtt ez megtörténik... érdekes eset volt.
A dolog ott kezdődött, hogy fél hatra kellett mennem - majd Neil felhívott, hogy mégis menjek fél ötre. Két percem volt belapátolni az elkésett ebédem, aztán rohantam a bárba - odaértem időben. 16:25-kor jelentkeztem a pultnál.
Neil takarított - balhé volt a beszállítóval. Nem hogy a fele cuccot nem hozták, a másik felét hibásan hozták, még a rakodó srác el is ejtett egy rekesz kólát, úgyhogy faltól falig ragadt a bár. Épp volt időnk kinyitni, hogy korábban bementem. Almalevet már egy hete nem képesek hozni (úgyhogy Mike elment és vett ő a szomszédban), valamint a sárga chartreuse is elfogyott.... Szakmabeli olvasóim: kevert már valaki sárga chartreuset zöldből? Én sem akarok róla beszélni.
Ezután egy-két asztal lézengett - kvázi semmi sem történt, annyira kevesen voltak. Volt egy hat fős foglalás kilencre, ami alapból jól indult... az előrendelt kaja nem érkezett meg időben, mert a szakácsgyerek szerelmes... pedig mi felkészültünk. Ma érdekes módon, csak a barmok csapódtak le nálunk... Neil első pillantásra kiszúrja azokat az embereket, akik véletlenül jöttek csak be, mert összetévesztették az ajtónkat a szomszédos latin báréval (akik igazából Mojitoram Cuba librére, és Pina Coladara építenek, ha értitek a célzást), így általában már a "table service" kifejezéstől halálra rémülnek. Még szoktam őket látni Caipirinházni a szomszéd teraszon, Neillel meg röhögünk.
Amin viszont nem röhögtünk, az az ezt követő Ír roham volt. Az asztalfoglalós, szülinapos lányok épp beadták a hatfős rendelésüket, amikor nyílt az ajtó - és innen kezdve az egész egy ír viccre kezdett hasonlítani.
Öt Paddy és hat Mickey elmennek a koktélbárba eleve részegen, és halálra rémisztik szerencsétlen magyar bártender srácot, aki egy büdös kukkot nem ért abból, amit ír akcentussal karattyolnak, majd szegény megkérdi, hányan vannak - 11-en. Mielőtt el tudná zavarni őket, vagy értesíteni felettesét, Éire fél lakossága szétszóródik a bárban, kitölti a teraszt, majd rendezetlen sorokban megrohamozza a pultot, és ignorálja, szótárából törli a "sit" (leülni) szót. A Table Service kifejezés pedig valószinűleg nem létezik az irish englishben. Elbarikádozzák az ajtót, majd rendelnek hat mojitot (miután szétdobálták a menüket), természetesen hármasával lebontva, majd három keverőpoharas italt. Neil káromkodik, mint a kocsis, és szidja magát, hogy miért mondott igent már megint - eközben befut még 4-5 rendelés, a menü legkomplikáltabb italaiból, és persze keverőpohárban, hogy véletlenül se legyen gyors. Eközben megjelenik a főnök az alsó szintről, hogy az étterem néhány kedves vendége italt szeretne szintúgy - újabb két Mojitoval és Fickle Swizzle-el gazdagodott szegény magyar bártender egyébként is hosszú itallistája. Eközben befut a szülinapi szöszi, hogy szeretne hat db Death in Vegas koktélt, ha nem gáz. Egyszerű, laza darab, van benne minden, ami lelessítja a dolgokat. Uborka, mudler, menta, absinthe, shakelés, szűrés, pezsgőfeltöltés... eközben az ír eresztés módszeresen szétszereli a teraszt, a csapat egyik fele az ajtón keresztül távozik italostul, a másik fele végez az első körrel, és már rendeli is a másodikat. A menük menthetetlenek, két azóta érkezett, még ki nem szolgált (csupa konszolidált és rendszerető állampolgár) asztal távozik a zaj miatt - ők nyugis helyre akartak jönni. Még jó, hogy az Oki alapvetően egy nyugis bárnak készült, csak túlzottan városközpontban van ahhoz, hogy elkerüljék az idióták. Eközben befutnak bártendereink kedvenc vendégei - három csaj, akik azt állítják, hogy ismerik a főnököt, és természetesen Espresso Martinit kérnek, és biztosítják a kiszolgálószemélyzetet, hogy ők csak ezért az italért jöttek ide. Három nemet kapnak - egyet a tokától bokáig mojitoban úszó magyar gyerektől, egyet az erősítésnek küldött izlandi pincérlánytól a terepen, és egyet Neiltől a plafonon. (Az illető kommentje Fu-el kezdődött, és off-al végződött) Mindháromnál bepróbálkoznak, egyesével, hátha valami kommunikációs hiba folytán valamelyik igent mond, és akkor muszáj lesz a káosz ellenére is azzal pepecselni, hogy valaki hozzon espressot a földszintről. Az írek eközben odakint hangversenyt rendeznek.
Kemény menet volt, de kiváló speed drill. Nagyon sokat gyorsultam alatta. Túléltük, mindenki ki lett szolgálva, igazán komoly károk nem keletkeztek - mindenki fizetett, természetesen egyesével. Az ír bagázs távozásával ismét csend lett (mivel minden más vendéget elzavartak), csak a szülinapos lányok maradtak - akik végül kikönyörögtek egy árengedményt a földszinten... majd összevakarták a pénzt, végül. Neil kiküldött a teraszra levegőzni, amíg a lányok fizettek, mert az este történtek után eddigre már nem tudtam abbahagyni a röhögést. Közel fél óra volt, mire már csak vigyorogtam. Betegre röhögtük magunkat.
Ezután néma csend. Sehol senki... egy darabig. Aztán jött egyetlen asztal, egy koktéllal meg egy pezsgővel, hogy véletlenül se zárhassunk. Munkatársam idegei tropák, amint a két leányzó elment, zártuk a bárt, és takarítottunk egy jóízűt. Ez ma egy nagyon fura péntek volt. Holnap meg szombat lesz.
Challange Accepted.
U.I.: Volt süti. Finom. És hoztam haza agávészirupot, azzal fogom édesíteni a teám.
Neked jó a káosztűrő képességed...beléd neveltem itthon.:)) Most milyen jól jött és a humorod is...örülök, hogy tőlem is kaptál valamit!
VálaszTörlésGratulálok...asszem beértél.Ha ezt átvészeltétek, a többi már gyalogmenet lesz.