Jön a monszun!

'Reggelt...!

Emberek, jön a monszun. Az utóbbi hetekben még UK viszonylatban is botrányosan sz*r volt az időjárás, ilyen rosszat a Kyuushuui monszun óta nem pipáltam. Állítólag az utóbbi idők legenyhébb monszunja (tsuyu) volt, amikor ott voltam, úgy tűnik, ezt most kapom vissza. Egyszer hétágra süt a nap, aztán úgy elkezd szakadni a víz, hogy lemos a dombról. Mindenem átázik, teljes váltószerelésben kell munkába jönni. Ha meg hazaérünk, általában a mosógépbe vetkőzünk. Amikor hajnali fél háromkor jöttünk haza Kittivel melóból a viharban, teljesen úgy nézett ki, mintha vízesést másznánk. Mint a kis pontyocskák a shiruban. Azt hiszem, még egy ilyen eső meló előtt, és elő kell vennem a monszunstratégiát: vízálló cuccok (háhá, sz*rt sem ér) helyett rövidgatya, póló, strandpapucs. Kutyaharapás szőrivel... ;) Aztán majd a melóhelyen átöltözöm.

A lányok tegnap isteni krumplifőzeléket főztek - nagyon jókat szoktak főzni. Egyelőre, amíg nem kapom meg az első teljes havi fizetésem, költségkímélő ételeket eszünk - minél többet, minél olcsóbban. Egész jól megy... az meg hogy finom, tuti. Büszke vagyok rájuk. Kitti így meló mellett is egész kis háziasszony lett. =) Nikikét meg tudtuk, hogy nagyon ügyes. Jó mestertől tanultak főzni. Niki emellett még egy kis pénzt is takarított meg: a házinénivel újratárgyalta a lakbért, és még harminc fontot ledumált belőle. Ártatlanul elkezdett mesélni a földön levő ágyról, a pókokról, bogarakról, meg az allergiájától, és a házinéni azonnal visszaadta a pénz jelentős részét. Most már majdnem annyit fizetünk, mint máshol fizetnék egyedül. Ettől függetlenül gyűjtjük a pénzt a költözésre, mert nem is a hosszú munkaidő, meg a folyamatos rohangálás-ácsorgás, hanem az utána 3/4 óra séta hazafelé a kemény. Pláne, ha rossz az idő. Úgyhogy csak a séta a kemény, meg az így kieső alvásidő.

Jártunk orvosi rendelőben, bejelentkezni. Minél előbb letudjuk, annál jobb. Kitöltöttük a szükséges papírokat, pár napon belül átfutnak, aztán fel vagyunk véve a körzetbe. Sosem árt az óvatosság. Kitti teljesen ki volt akadva a rendelőn. Szép, színes, bőrfoteles, kedves recepciósok, kulturált, nem lehangoló környezet, kirakott vérnyomásmérők és mérlegek használatra... valahogy így néz ki egy privát egészségügy. Na mindegy, ne menjünk bele. Lényeg, hogy ez is megvan.

A munkában nagyon csendes volt az utóbbi hét az esők miatt - nem sokan mernek kimozdulni. Neilre ráfér egy kis pihenés, úgyhogy úgy döntöttünk testületileg, hogy minden héten eggyel több szabadnapot vesz ki, ahol helyettesítem. Ez nagyon jó, mert tudok többet gyakorolni, rengeteg plusz órám lesz (ami rengeteg plusz pénzt jelent), és egyébként is szeretek ott dolgozni. Ezen a héten egyedül a szombat volt futkosósabb - de nagyon rendes vendégeink voltak, most pont a múlt hét ellenkezőjét tapasztaltuk. Most a jófejek jöttek elő. Rengeteg dicséretet kapunk, az emberek imádják amit csinálunk... kivéve azok, akik eltévednek, és úgy jönnek ide, hogy másra számítanak. Tegnap például volt egy banda, aki a két kedvenc vendégtípusom kombinálta - nagy, bulis, harmincas, értetlen lánycsoport, akik espresso martinit akarnak inni. Ezek közül már egy elég lenne ahhoz, hogy ne engedjük be őket a bárba, de ráadásul még bunkók is voltak. Tízszer magyaráztam el, hogy nincs espresso gépünk (és Neil is még ennyiszer), aztán könyörögni kezdtek, hogy hozzunk a földszintről... tizenöten voltak. El lehet képzelni... fel le hurcolni tizenöt shot espressot kettesével az étterem vendégei között, amíg ők módszeresen szétkapják a bárt fenn, és az idegeinkre mennek, hogy tíz perce várják az italaikat. Úgyhogy a sokadik könyörgés után megsértődtek és leléptek, megmenekültünk.. de az egyiknek már elkezdtem csinálni egy cosmot addigra... úgyhogy szépen befejeztem, és kiadtam egy kedves anyukának ingyen. Azonnal rendelt az asztala még egy kört, és nagyon szép pénzt hagytak nekünk is. Imádták a helyet.

Az este legviccesebb pillanata kora este volt... négy klasszikus margaritát shakeltem egyszerre, két shakerbe, orrom előtt a szépen krusztázott poharak... rázom, rázom, erre... - BUMM-

....
....
zümm...zümm... zümm...

(néma kuss a bárban)

Felrobbant a shaker. Azaz konkrétan szétcsúszott rázás közben. Két fémrészes shakerünk van, úgyhogy a jég általában úgy összehúzza, hogy vésővel nem szedjük szét, de most beütött valami, és tökig tequilás lettem, meg az egész állásom is. Konkrétan beterítettem az egész pultot margaritával (ami megjegyzem, nagyon finomra sikeredett... már amit lenyaltam a kezemről)... a legközelebbi asztalnál ülő pár két fontot hagyott nálam pluszba a műsorért.Én csöpögtem a piától, Neil meg a hasát fogta a röhögéstől, el is tűnt a pult mögött fetrengeni. Én szintén tíz perces röhögőgöcsöt kaptam, miközben feltakarítottam... állítólag már rengeteg boston shakert zúzott szét (üveg részt), de ilyet még pont nem csinált. Csak pech volt, előfordul. Egész este előfordult, hogy úgy random felröhögött valemelyikünk. A vendégek meg imádták, mert azonnal showt csináltam belőle égés helyett... akinek meg ment volna, oda kivittem az első két italt, és bejelentettem, hogy ha másik kettőt sikeresen felrobbantottam, úgyhogy picit több időt vesz igénybe. Volt röhögés. De aztán megkapták, és rendeltek belőle még egy kört. Úgy tűnik, finom volt.

Nah, röviden most ennyi. Szerdán lesz szabadnapom legközelebb, addig végig egyedül leszek. Ma nagytakarítás, felmosás a bárban, az eső szétszerelte az épületet... de megoldom. A vacsira meg kíváncsi leszek - nagyon jó kajákat kapok ott is staff mealnek. Két napig udont ettem (grillezett csirkével), meg yakisobát... aztán megint teriyaki csirke volt. Én választom egyébként a vacsorát, és nagyon jó ;)

Mai bejegyzésem ennyi, vigyázzatok magatokra!