Szabadnapok és további tervek - gyorsjelentés megint

'reggelt mindenkinek!

Kipihentük magunkat a szabadnapomon, bár a végére fáradtabbak voltunk, mint az elején. Ez hülyén hangzott, ugye? Szerintem is, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy bár elfáradtunk, de végre kiélveztük kicsit Brightont.

Niki belevetette magát az önéletrajzosztásba, vasárnap meg próbára megy - kéretik drukkolni neki. Aztán séta volt a városban, meg a tengerparton. Elsétáltunk megint a kikötőbe pingpongozni, végigmezitlábaztuk a tengerpartot, meg úgy a várost általában, belemásztunk kicsit a tengerbe... sokkal érdekesebb a város jó időben. Szép, napfényes, rengeteg nagyon profi és igényes utcazenész. Vannak akkusztikus bandák, vannak akik erősítőkkel mennek ki... meg van, aki csak zenére jazzt énekel. De rossz utcazenészt nem nagyon láttam még. Itt valószínűleg nem a megélhetésért csinálják, hanem inkább gyakorlásnak, vagy buliból... és még egy kis pénz is van belőle. Szép kis summákat dobálnak be nekik általában, van hogy én is dobok.

Nagyon jó kis helyeket találtunk. Még mindig vannak olyan helyek, ahol nem jártunk, bár kezdem már elég jól ismerni a várost. Tegnap munka előtt Kittivel találtunk egy kis, eldugott teret, két delfines szökőkúttal, valahol a sikátorok mélyén - imádom az ilyeneket. Kitti fényképezett is, úgyhogy majd szépen nézünk rá, és lesz kép. Munkamegosztás - én vagyok a krónikás, ő a fényképész.

A következő nagy projektünk a költözködés lesz - a jelenlegi lakáshelyzet sajnos hosszú távon tarthatatlan. Nagyon messze van, fárasztóbb hazagyalogolni munka után a dombra, mint maga a műszak, valahol 30 és 45 perc között...meló után már nem jó. A másik komoly problémánk a privát szféra teljes hiánya -a házinéni és a gyerek bármennyire kedvesek is, hosszú távon azért idegesítőek tudnak lenni. Már zavar, hogy szekrények híján képtelenek vagyunk rendet rakni a szobában (szó szerint fizikai képtelenség - nincs hová rakni a dolgainkat) úgyhogy ülünk a kupi tetején, kezd zavaró lenni, hogy hullik szét a ház (elhúzom a függönyt és leszakad a karnis, beszakad a fal az ágy mögött, meg ilyenek)... még jó, hogy egy fillér kaúciót se tettünk le. Az itt lakókkal meg egyszerüen csak... hm. Zavaró, hogy benne vannak az auránkban, és bár nem mondják, de tuti, hogy nekik se kellemes. Rengeteg pénzt kapnak tőlünk, úgyhogy ez tuti kárpótolja őket... de nekem nem lesz lelkiismeret furdalásom, ha elköltözünk. A pénzt akár egyenesen a szelektív hulladékgyűjtőbe is dobhatnám igazából... a házinéni amint megkapja, azonnal elb*ssza az összeset mindenféle baromságra, felesleges kajára, ami két napon belül megromlik, és a kukában végzi. Múltkor egy tálca csokis sütit sütött, ettek belőle három kockát, és egy hét múlva, amint megszáradt, kidobták a kukába. Ez gyönyörűen példázza kedvenc pénzügyi trénerem kijelentését: attól nem oldódik meg egy probléma, ha pénzt dobálsz rá, csak megnő. A probléma: házinéninek nincs pénze. Megoldási javaslat szerinte: több bevételre van szüksége. Mit tesz az emberi psziché? Amint több pénzt kap, hozzáigazítja a kiadásokat, és ugyanúgy kidobálja, mint ha benn se lenne. Beállt nullára, vagy mínuszra a pénzügyi termosztát, és mint a fűtés a házban, azonnal korrigál, ha kibillen az egyensúly. +20 font be, irány a Tesco, 20 font ki. Szevasz. A probléma nem a bevétel hiányában keresendő, hanem a brutálisan sz*r készpénzáramlási modellben. A több pénz nem oldja meg a problémát... az okos kezelése oldaná meg. Úgyhogy én nem is rontok ezen már tovább sokáig - tanulja meg kezelni a kevesebbet, és ki fog mászni a gödörből. Vagy nem, de az már nem rajtam fog múlni. Felnőtt ember, anyuka, vállalja a felelősséget.


Úgyhogy most összevakarjuk a pénzt a költözésre, legalább egy havi lakbért és egy havi depositot... ha ügyesek vagyunk, azzal már el tudok kezdeni tárgyalni. Még a bútorozatlan lakás is jó - olcsóbb annyival, hogy be tudjuk rendezni viszonylag gyorsan. Úgyhogy kicsit megszorítjuk a pénzügyeket, aztán lesz valahogy. Itt se annyira gáz a helyzet, de most jött el az a pillanat, hogy már szívesebben laknánk máshol. Ma a kisfőnök ad kb 400 font előleget, amiből elvagyunk a következő három hétig, ami ezen felül jön pénz, azt már a költözésre fordítjuk majd. Most jönnek a hirdetések, keresgélés, és hasonlók... ez is vicces lesz. Valahogy tuti, hogy meg fogom oldani. Most már egyre jobban állunk.



Mára egyelőre ennyi - voltak vicces dolgok tegnap a munkahelyen is, de ha leírom, az már egy másik bejegyzés lesz. Majd kiderül. 

Végre jó idő!

Sziasztok!

Nyakig ültem a munkában és egyéb elfoglaltságokban, úgyhogy mindenre volt időm, csak blogot írni nem. Na jó, másra sem volt időm. A munkatársam megint három nap szabin volt - lassan összeszedi magát. Most viszont nekem fog jól jönni a két nap szünet, hogy én szedjem össze magam. Kicsit sok volt az utóbbi pár nap, abból leginkább a három egyedül, pláne, hogy nehezített terepen dolgoztam.

Végre úgy csinál az idő, mintha nyár lenne - ez már egy szép, helyi, júniusi időjárás. Ezerágra süt a nap, alig van szél, sehol egy felhő (legfeljebb a kis fehér bárányfelhők)... így sokkal érdekesebb a város, mert az ember nem csak a következő ereszt vagy esernyőárust keresi... több részlet feltűnik, sokkal több érdekes ember van a városban is. A tenger meg pláne sokkal szebb. Természetesen ilyenkor a vendégek is előjönnek, főleg hétvégén. Tegnap a szokott forgalom dupláját megcsináltam, bár ahogy ez szokott lenni, mindenki egyszerre jött megint. Minden nap egy csomót takarítottam - vasárnap a szombati maradványokat, aztán hétfőn és kedden a főnökék villanyt szereltek, és szétbombázták a teljes bárt.Úgy nézett ki, mint egy csatatér. Aztán a nagyfőnök engem cseszett le, hogy nem volt időm mindenre egy óra alatt, és három perccel később nyitottam. Páff. Az nem tűnik fel, hogy amikor csak azt kell eltakarítani, amit megszoktam, akkor negyed órával hamarabb nyitok... csak az, amikor három perccel később, mert szétba... szóval, összepiszkolták a bárt, átrendezték a teljes backbart, és kezdhettem újramosogatni a teljes setupot, mert nem hiszem, hogy a vendég örül, ha forgácsos van a martinijében. De egy séfnek ezt magyarázhatom... szegény Neil, egész pénteken ezért fog bocsánatot kérni. Még jó, hogy a közvetlen felettesem pontosan tisztában van mindennel.

Úgyhogy a napom türelemjátékkal és idegre való gyúrással kezdődött, majd jöttek az első vendégek - a nagyfőnök betessékelt egy bandát - 10 olaszt és egy japánt. Együtt 11 ember. A tizenegy emberről annyit, hogy 6 felett már Neil is káromkodik, 8 felett meg ordít a főnökkel. Én meg vigyorgok, mert ő írja alá a fizetési csekkem. Úgyhogy azonnal ment a bárban az olaszos mutogatás és kajabálás, keresztberendelés, és így tovább... aztán megmenekültem. Az életben nem örültem még így öt bellininek. A legunalmasabb és legszürkébb ital az itallapunkon, gyakorlatilag csak barackízű pezsgő... de pofon egyszerű összerakni, úgyhogy ilyen esetekben életmentő. Vicces volt egyébként, ahogy olaszul megtárgyaltak mindent... amit véletlenül értettem, annyira hasonlít a spanyolra. Keresték a Negronit az itallapon... és fel is ajánlottam volna, ha nincsenek ezren. Ilyenkor öngyilkosság menün kívüli italokat ajánlani.

Szóval túléltem... jött a nap többi része. Nem tudom, miért van ez, de az emberek mindig egyszerre jönnek. És mindig a legnagyobb idióták jönnek egyszerre. Pillanatokon belül jött egy hat, egy négy, és két kétfős asztal... és a hatosok borítanak fel mindent, még ha ketten vagyunk is, annyira belassítják a folyamatot. Egyszerűen nem értik meg, hogy ha gyors italt akarnak, akkor csapoltasson egy pint sört a szomszéd pubban, vagy kérjen egy rumos kólát, mert a koktélok időbe telnek. Kiszolgáltam három asztalt, a többi pont akkor akart kijönni fizetni... a hatos csoportból meg rendeltek, természetesen a két legbonyolultabb italt. Gyors vagyok, de két komoly hiányosságom is van. Az egyik:
1) Csak két kezem van. Egyszerre csak két italt tudok rázni.
2) Egyszerre csak egy helyen tudok lenni.

Úgyhogy mire elkészültem, és midnenkit kiszolgáltam (tíz perc), ők már mégse kérték - kifizették a többit, aztán leléptek. Mit csinál ilyenkor az értelmes bártender?  Vigyorog. Legszivesebben a fejükre borítottam volna, de inkább odaadtam két kedves, negyvenes hölgynek a szomszéd asztalnál, akik nagyon örültek neki. Felírtam a veszteségekhez a listára, és inkább odaadtam másnak, mint kiöntöttem volna. Csak tőlük öt fontot kaptam zsebbe. Úgyhogy majd Neillel megbeszélem a dolgot. Soha nem fizetteti ki, vagy vonja le az ilyeneket, de ha mégis, ez az öt font fedezné a hozzávalók árát, bőven. Probléma megoldva.


Ezen kívül rendes emberek jöttek egyébként. Minden estére jut egy-két nagyon kedves pár, meg jófej ember, akikkel lehet beszélgetni, és díjazzák, amit csinálunk. Egyértelműen érdemes csinálni, jó, amit csinálunk.


A következő lépés a felújítás lesz - okos volt a nagyfőnöktől, hogy megvárta a jó időt a szereléssel - így most egyszerre szakadunk meg a vendégekkel, és a takarítással is. De legalább megvan a villanyszerelés. Neil valószinűleg továbbra is be fog hívni minden héten egyel több napra, ő meg addig festeget. Azt mondta, nem egy bárt festett már ki normálisra, és kifejezetten szeret festegetni. Aztán ha ez megvan, még egy kis felújítás... és a végén még olyan dolgokkal foglalkozhat majd, amivel szeret, és fel tudjuk pörgetni egy kicsit a helyet.


Most viszont nagyon jól fog esni egy kis szünet, pláne, hogy végre nem vagyok bezárva a lakásba a szabadnapon. Szép idő, nyugi... a hétvégi diliház előtt. Most egyelőre ennyi - majd írok még blogot egyéb dolgokról, amik velünk történtek (szerintem holnap), de minél előbb indítani szeretném ma a napom - és foglalkozni egy kicsit magammal is. Sziasztok!

Jön a monszun!

'Reggelt...!

Emberek, jön a monszun. Az utóbbi hetekben még UK viszonylatban is botrányosan sz*r volt az időjárás, ilyen rosszat a Kyuushuui monszun óta nem pipáltam. Állítólag az utóbbi idők legenyhébb monszunja (tsuyu) volt, amikor ott voltam, úgy tűnik, ezt most kapom vissza. Egyszer hétágra süt a nap, aztán úgy elkezd szakadni a víz, hogy lemos a dombról. Mindenem átázik, teljes váltószerelésben kell munkába jönni. Ha meg hazaérünk, általában a mosógépbe vetkőzünk. Amikor hajnali fél háromkor jöttünk haza Kittivel melóból a viharban, teljesen úgy nézett ki, mintha vízesést másznánk. Mint a kis pontyocskák a shiruban. Azt hiszem, még egy ilyen eső meló előtt, és elő kell vennem a monszunstratégiát: vízálló cuccok (háhá, sz*rt sem ér) helyett rövidgatya, póló, strandpapucs. Kutyaharapás szőrivel... ;) Aztán majd a melóhelyen átöltözöm.

A lányok tegnap isteni krumplifőzeléket főztek - nagyon jókat szoktak főzni. Egyelőre, amíg nem kapom meg az első teljes havi fizetésem, költségkímélő ételeket eszünk - minél többet, minél olcsóbban. Egész jól megy... az meg hogy finom, tuti. Büszke vagyok rájuk. Kitti így meló mellett is egész kis háziasszony lett. =) Nikikét meg tudtuk, hogy nagyon ügyes. Jó mestertől tanultak főzni. Niki emellett még egy kis pénzt is takarított meg: a házinénivel újratárgyalta a lakbért, és még harminc fontot ledumált belőle. Ártatlanul elkezdett mesélni a földön levő ágyról, a pókokról, bogarakról, meg az allergiájától, és a házinéni azonnal visszaadta a pénz jelentős részét. Most már majdnem annyit fizetünk, mint máshol fizetnék egyedül. Ettől függetlenül gyűjtjük a pénzt a költözésre, mert nem is a hosszú munkaidő, meg a folyamatos rohangálás-ácsorgás, hanem az utána 3/4 óra séta hazafelé a kemény. Pláne, ha rossz az idő. Úgyhogy csak a séta a kemény, meg az így kieső alvásidő.

Jártunk orvosi rendelőben, bejelentkezni. Minél előbb letudjuk, annál jobb. Kitöltöttük a szükséges papírokat, pár napon belül átfutnak, aztán fel vagyunk véve a körzetbe. Sosem árt az óvatosság. Kitti teljesen ki volt akadva a rendelőn. Szép, színes, bőrfoteles, kedves recepciósok, kulturált, nem lehangoló környezet, kirakott vérnyomásmérők és mérlegek használatra... valahogy így néz ki egy privát egészségügy. Na mindegy, ne menjünk bele. Lényeg, hogy ez is megvan.

A munkában nagyon csendes volt az utóbbi hét az esők miatt - nem sokan mernek kimozdulni. Neilre ráfér egy kis pihenés, úgyhogy úgy döntöttünk testületileg, hogy minden héten eggyel több szabadnapot vesz ki, ahol helyettesítem. Ez nagyon jó, mert tudok többet gyakorolni, rengeteg plusz órám lesz (ami rengeteg plusz pénzt jelent), és egyébként is szeretek ott dolgozni. Ezen a héten egyedül a szombat volt futkosósabb - de nagyon rendes vendégeink voltak, most pont a múlt hét ellenkezőjét tapasztaltuk. Most a jófejek jöttek elő. Rengeteg dicséretet kapunk, az emberek imádják amit csinálunk... kivéve azok, akik eltévednek, és úgy jönnek ide, hogy másra számítanak. Tegnap például volt egy banda, aki a két kedvenc vendégtípusom kombinálta - nagy, bulis, harmincas, értetlen lánycsoport, akik espresso martinit akarnak inni. Ezek közül már egy elég lenne ahhoz, hogy ne engedjük be őket a bárba, de ráadásul még bunkók is voltak. Tízszer magyaráztam el, hogy nincs espresso gépünk (és Neil is még ennyiszer), aztán könyörögni kezdtek, hogy hozzunk a földszintről... tizenöten voltak. El lehet képzelni... fel le hurcolni tizenöt shot espressot kettesével az étterem vendégei között, amíg ők módszeresen szétkapják a bárt fenn, és az idegeinkre mennek, hogy tíz perce várják az italaikat. Úgyhogy a sokadik könyörgés után megsértődtek és leléptek, megmenekültünk.. de az egyiknek már elkezdtem csinálni egy cosmot addigra... úgyhogy szépen befejeztem, és kiadtam egy kedves anyukának ingyen. Azonnal rendelt az asztala még egy kört, és nagyon szép pénzt hagytak nekünk is. Imádták a helyet.

Az este legviccesebb pillanata kora este volt... négy klasszikus margaritát shakeltem egyszerre, két shakerbe, orrom előtt a szépen krusztázott poharak... rázom, rázom, erre... - BUMM-

....
....
zümm...zümm... zümm...

(néma kuss a bárban)

Felrobbant a shaker. Azaz konkrétan szétcsúszott rázás közben. Két fémrészes shakerünk van, úgyhogy a jég általában úgy összehúzza, hogy vésővel nem szedjük szét, de most beütött valami, és tökig tequilás lettem, meg az egész állásom is. Konkrétan beterítettem az egész pultot margaritával (ami megjegyzem, nagyon finomra sikeredett... már amit lenyaltam a kezemről)... a legközelebbi asztalnál ülő pár két fontot hagyott nálam pluszba a műsorért.Én csöpögtem a piától, Neil meg a hasát fogta a röhögéstől, el is tűnt a pult mögött fetrengeni. Én szintén tíz perces röhögőgöcsöt kaptam, miközben feltakarítottam... állítólag már rengeteg boston shakert zúzott szét (üveg részt), de ilyet még pont nem csinált. Csak pech volt, előfordul. Egész este előfordult, hogy úgy random felröhögött valemelyikünk. A vendégek meg imádták, mert azonnal showt csináltam belőle égés helyett... akinek meg ment volna, oda kivittem az első két italt, és bejelentettem, hogy ha másik kettőt sikeresen felrobbantottam, úgyhogy picit több időt vesz igénybe. Volt röhögés. De aztán megkapták, és rendeltek belőle még egy kört. Úgy tűnik, finom volt.

Nah, röviden most ennyi. Szerdán lesz szabadnapom legközelebb, addig végig egyedül leszek. Ma nagytakarítás, felmosás a bárban, az eső szétszerelte az épületet... de megoldom. A vacsira meg kíváncsi leszek - nagyon jó kajákat kapok ott is staff mealnek. Két napig udont ettem (grillezett csirkével), meg yakisobát... aztán megint teriyaki csirke volt. Én választom egyébként a vacsorát, és nagyon jó ;)

Mai bejegyzésem ennyi, vigyázzatok magatokra!

Egy kevésbé vicces este - sztorik a bárpult sötét oldaláról...

Szépjóreggelt!

Úgy érzem most magam, mint akit megvertek. Fizikailag legalább is mindenképpen. Szellemileg kevésbé... kedvenc munkatársam készült ki teljesen csak a tegnapi nap folyamán... nagyon ráfér a két nap pihenés. Volt húsz perc az estében, amíg csak szépen leült, és nézett ki a fejéből, mert sokkolódott a rendszer. Lefagyott. Fogott egy pohár vizet, és relaxált. Egyáltalán nem hibáztatom... nyolc évet állt eddig a pult mögött, és egyre nehezebben tűri az idiótákat.

Na mindegy. Lényeg, hogy ez egy marha borús, nagyon esős nap volt - úgy ömlött a víz, hogy még a bár is beázott. Úgy kopogott a vödör, mint egy metronóm... simán lehetett volna vele gitárórát tartani. Kinn centis víz állt, vízesésben folyt a teraszról... úgyhogy vendég is viszonylag kevesebb volt az este folyamán. Szombathoz képest laza volt, bár azért volt egy pár ütősebb periódus.

Az italok nagy részét ma én készítettem - szinte mindent. Nagyon jó gyakorlás volt, megint sokat gyorsultam. Elkezdtem használni egy pár új trükköt, ami gyorsít az elkészítésen... jól működnek. Már nem gáz a két kézzel két shaker rázása sem, meg kontextusában látom a dolgot... két-három hónap, és profin fog menni a rendszerezés is. Ami alaposan nehezítette a dolgot, hogy rögtön a nap legelején a limehéj dísz levágása helyett a középső ujjam hámoztam meg, nem a limeot. Úgyhogy elég véres jelenet volt, és egy ujjal kevesebbet tudtam használni az este folyamán. Hiányzott kissé, de már nem fáj. Egy Showder Club jelenet jutott eszembe... ha jól emlékszem, Dombóvári István ,és az Ezel-Sandokan gyrossütő török gyerekek, amikor belevágnak az ujjukba... azonnal röhögtem, amint már a csap alatt tartottam. (Lajosss! Lajosss!! hozdakötszert! - ahogy a török gyerek kiabál =P Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja...) Lényeg, hogy kimostam, kaptam rá tapaszt, jól leragasztottam, aztán vágtunk a gumikesztyűről egy ujjat, amit rá tudtam húzni, hogy lehetőleg ne vérezzem össze az italokat. Nem így értik a Bloody Mary-t. De legalább a shaker jegelte. A kedvenc, ismétlődő sérülésem egyébként az, amikor a dobozpapírok vágnak meg - az ujjam, általában az előtt, hogy ki kéne facsarnom egy doboz citromot és két doboz limeot. Vicces, de csíp. =P

Tegnap az emberek voltak a legfurábbak - kaptunk hideget, meleget. Tele voltunk barmokkal, de volt pár nagyon rendes ember is. Visszajött pár kedves törzsvendég - mindig ugyanazt isszák, de imádják. Volt egy nő, aki meg folyékony marcipánt akart, amit egy másik országban kapott egyszer - és azóta nem talál. Mondta, hogy legutóbb Svédországban nem kapott... úgyhogy ennek örömére olyan amaretto sourt kapott, hogy még háromszor rendelt. Azt mondta, nem ugyanaz volt, kicsit profibb. =)

Voltak további kedves vendégek, akiknek nagyon örültünk... de volt egy pár igazi, megátalkodott idióta, aki úgy kb tönkretette munkatársam estéjét.

Az első gyomrost még viszonylag korán kapta... de az nagy ütés volt. Bejött három srác, tigrisjelmezben, vigyorogva mint a tejbetök, hogy jöttek koktélozni. Mi ilyenkor a feladat, ha bejön az egyébként elegánsnak szánt koktélbárba három nagyra nőt tigris? Udvariasan elküldjük őket, hogy bocsika, dress code van. Pizsamában nem lehet bejönni, még csíkosban sem... megvan a minimum öltözködési elvárás.

Neil szépen el is mondta nekik, hogy nem engedheti be őket... erre visszakérdeztek: Miért? A válasz: őőő.. mert úgy néztek ki, mint három gepárd? Mondták, hogy jó, de emiatt öhetnek be? Mondta, dress code, ez egy koktélbár, megvannak a követelmények. Erre előhúzták a lehető legundorítóbb ütőkártyájukat, amit lehetett - szó szerint idézem: "Most akkor nem fogsz beengedni három meleg fiút koktélozni a bárodba?"
Sajnos nem. Innen kezdve elkezdtek patáliát csapni. Munkatársam abban a pillanatba lenácizták, meg volt hülye homofób, meg minden franc. Csak szerintem kicsavart az érvelés? Semmi, de semmi bajom a melegekkel, és egyáltalán nem zavarnak, amíg nincs velem hátsó szándékok (if you know what I mean), vagy nem élnek vissza a helyzetükkel. Egyetértek az egyenlőséggel, de azzal nem, hogy egyesek még egyenlőbbnek képzelik magukat. Úgyhogy majdnem ordítozásig fajult a dolog... de szerencsére senki nem ment utánuk, hogy megverje őket, és viszonylag békésen távoztak. Csak egy pár fennhangú nácizás, meg homofób bár. Erről nem volt szó. Arról volt szó, hogy örülünk nekik, ha normálisan jönnek... de csak magukból csináljanak bohócot, ne a mi bárunkból. Szegény nagyon kiakadt, elég ideges volt.

A másik pofátlan banda bejött zárás előtt fél órával, vagy 7 negyvenes nő, és azonnal alkudozni kezdtek - kértek egy ingyen pezsgőt, mert a barátnőjüknek szülinapja van. Azt hittük, rosszul hallunk. Asszem nem teljesen fogták fel a szabad piac működését... vagy más fogalmuk van a szabadról. Ha ingyen pezsgőket osztogatnánk, akkor jótékonyság lennénk, nem üzlet. Most menjek oda a házinénihez, és jelentsek be két hét ingyen lakbért, mert Kittinek és nekem is szülinapunk lesz? Szép. Vagy felmegyünk a hegyre, és elkötünk egy lovat. Aztán ha elkapnak, majd bejelentjük, hogy szülinapunk van. Úgyhogy innen kezdve húzták a szájukat, kifizették a magukét. Aztán később még velem szívóztak egy sort, mert hibát merészeltem véteni az angolban (hajnali kettőkor, egy agyb*szós nap után összekevertem a much-t a many-vel)... viszont a mellettem törölgető manager megnyugtatott - nyugi, az csak egy hülye idióta, aki jobb esetben egy nyelvet beszél, amíg én alsó hangon hármat.Nem kell foglalkozni velük. Én nem is foglalkoztam.

Végül bezártuk a bárt. A vacsora tofu teriyaki volt, majd kaptunk egy nagy tál sushit is... én egyébként élveztem, és érdekes tapasztalatnak tartottam a napot, de Neil nagyon a szívére vette. Most van két szabadnapja, nagyon rá fér. Ki tudja pihenni magát. Én hulla fáradt vagyok, de majd kialszom magam... ma és holnap egyedül tartom a frontot.

Tanulság: nem a helyzet és a körülmények a lényegesek, hanem a nézőpontunk. Én egyáltalán nem vettem a szívemre, és továbbra is pozitívan állok a dolgokhoz. Még az idiótákhoz is. A világon mindenhol vannak idióták - ez a hely sem kivétel.

Egyelőre mára ennyi - sziasztok ;)

Egészpályás letámadás - az Oki Nami esete a részeg írekkel

Neillel abban maradtunk a mai műszak után, hogy az egész estét meg nem történtté nyilvánítjuk. Kialusszuk, elfelejtjük, és kész. De még muszáj megírnom, mielőtt ez megtörténik... érdekes eset volt.

A dolog ott kezdődött, hogy fél hatra kellett mennem - majd Neil felhívott, hogy mégis menjek fél ötre. Két percem volt belapátolni az elkésett ebédem, aztán rohantam a bárba - odaértem időben. 16:25-kor jelentkeztem a pultnál.

Neil takarított - balhé volt a beszállítóval. Nem hogy a fele cuccot nem hozták, a másik felét hibásan hozták, még a rakodó srác el is ejtett egy rekesz kólát, úgyhogy faltól falig ragadt a bár. Épp volt időnk kinyitni, hogy korábban bementem. Almalevet már egy hete nem képesek hozni (úgyhogy Mike elment és vett ő a szomszédban), valamint a sárga chartreuse is elfogyott.... Szakmabeli olvasóim: kevert már valaki sárga chartreuset zöldből? Én sem akarok róla beszélni.

Ezután egy-két asztal lézengett - kvázi semmi sem történt, annyira kevesen voltak. Volt egy hat fős foglalás kilencre, ami alapból jól indult... az előrendelt kaja nem érkezett meg időben, mert a szakácsgyerek szerelmes... pedig mi felkészültünk. Ma érdekes módon, csak a barmok csapódtak le nálunk... Neil első pillantásra kiszúrja azokat az embereket, akik véletlenül jöttek csak be, mert összetévesztették az ajtónkat a szomszédos latin báréval (akik igazából Mojitoram Cuba librére, és Pina Coladara építenek, ha értitek a célzást), így általában már a "table service" kifejezéstől halálra rémülnek. Még szoktam őket látni Caipirinházni a szomszéd teraszon, Neillel meg röhögünk.

Amin viszont nem röhögtünk, az az ezt követő Ír roham volt. Az asztalfoglalós, szülinapos lányok épp beadták a hatfős rendelésüket, amikor nyílt az ajtó - és innen kezdve az egész egy ír viccre kezdett hasonlítani.

Öt Paddy és hat Mickey elmennek a koktélbárba eleve részegen, és halálra rémisztik szerencsétlen magyar bártender srácot, aki egy büdös kukkot nem ért abból, amit ír akcentussal karattyolnak, majd szegény megkérdi, hányan vannak - 11-en. Mielőtt el tudná zavarni őket, vagy értesíteni felettesét, Éire fél lakossága szétszóródik a bárban, kitölti a teraszt, majd rendezetlen sorokban megrohamozza a pultot, és ignorálja, szótárából törli a "sit" (leülni) szót. A Table Service kifejezés pedig valószinűleg nem létezik az irish englishben. Elbarikádozzák az ajtót, majd rendelnek hat mojitot (miután szétdobálták a menüket), természetesen hármasával lebontva, majd három keverőpoharas italt. Neil káromkodik, mint a kocsis, és szidja magát, hogy miért mondott igent már megint - eközben befut még 4-5 rendelés, a menü legkomplikáltabb italaiból, és persze keverőpohárban, hogy véletlenül se legyen gyors. Eközben megjelenik a főnök az alsó szintről, hogy az étterem néhány kedves vendége italt szeretne szintúgy - újabb két Mojitoval és Fickle Swizzle-el gazdagodott szegény magyar bártender egyébként is hosszú itallistája. Eközben befut a szülinapi szöszi, hogy szeretne hat db Death in Vegas koktélt, ha nem gáz. Egyszerű, laza darab, van benne minden, ami lelessítja a dolgokat. Uborka, mudler, menta, absinthe, shakelés, szűrés, pezsgőfeltöltés... eközben az ír eresztés módszeresen szétszereli a teraszt, a csapat egyik fele az ajtón keresztül távozik italostul, a másik fele végez az első körrel, és már rendeli is a másodikat. A menük menthetetlenek, két azóta érkezett, még ki nem szolgált (csupa konszolidált és rendszerető állampolgár) asztal távozik a zaj miatt - ők nyugis helyre akartak jönni. Még jó, hogy az Oki alapvetően egy nyugis bárnak készült, csak túlzottan városközpontban van ahhoz, hogy elkerüljék az idióták. Eközben befutnak bártendereink kedvenc vendégei - három csaj, akik azt állítják, hogy ismerik a főnököt, és természetesen Espresso Martinit kérnek, és biztosítják a kiszolgálószemélyzetet, hogy ők csak ezért az italért jöttek ide. Három nemet kapnak - egyet a tokától bokáig mojitoban úszó magyar gyerektől, egyet az erősítésnek küldött izlandi pincérlánytól a terepen, és egyet Neiltől a plafonon. (Az illető kommentje Fu-el kezdődött, és off-al végződött) Mindháromnál bepróbálkoznak, egyesével, hátha valami kommunikációs hiba folytán valamelyik igent mond, és akkor muszáj lesz a káosz ellenére is azzal pepecselni, hogy valaki hozzon espressot a földszintről. Az írek eközben odakint hangversenyt rendeznek.

Kemény menet volt, de kiváló speed drill. Nagyon sokat gyorsultam alatta. Túléltük, mindenki ki lett szolgálva, igazán komoly károk nem keletkeztek - mindenki fizetett, természetesen egyesével. Az ír bagázs távozásával ismét csend lett (mivel minden más vendéget elzavartak), csak a szülinapos lányok maradtak - akik végül kikönyörögtek egy árengedményt a földszinten... majd összevakarták a pénzt, végül. Neil kiküldött a teraszra levegőzni, amíg a lányok fizettek, mert az este történtek után eddigre már nem tudtam abbahagyni a röhögést. Közel fél óra volt, mire már csak vigyorogtam. Betegre röhögtük magunkat.

Ezután néma csend. Sehol senki... egy darabig. Aztán jött egyetlen asztal, egy koktéllal meg egy pezsgővel, hogy véletlenül se zárhassunk. Munkatársam idegei tropák, amint a két leányzó elment, zártuk a bárt, és takarítottunk egy jóízűt. Ez ma egy nagyon fura péntek volt. Holnap meg szombat lesz.

Challange Accepted.


U.I.: Volt süti. Finom. És hoztam haza agávészirupot, azzal fogom édesíteni a teám.

Újabb rövid helyzetjelentés

Szépjóreggelt, mindenki!

Ma leadtam az első csekkem a bankban - úgyhogy jövő héten megérkezik a számlámra az első fizetésem. Nem sok, mivel csak fél hónap, és az első pár héten alig dolgoztam, de egyelőre a célnak megfelel. Jövő hónapban már rendes fizetést kapok majd. Aztán rá kell húznom egy kicsit, mert ha kellően profi vagyok, emelik a fizetésem. Tegnap nem voltak sokan, de akik voltak, azok mind egyszerre - úgyhogy kaptam egy jó kis gyorsaság tréninget... még nagyon sokat kell gyorsítanom a jövőben, mert egyszerre négy-öt italnál már belassulok. Rá kell jönnöm az apró kis rövidítésekre, kerülőutakra, amivel fel tudom gyorsítani a folyamatot.

Ma bár péntek van, de emellett eső is - így tehát lövésem sincs, milyen lesz a forgalom, de azért időben benn leszek... és facsarhatom a limeot, citromot. Ezt imádom egyébként a hétvégékben - facsarjuk a citrusokat, és eltesszük előre. Iszonyúan felgyorsítja a folyamatot, ha csak önteni kell a citrust, és nem egyesével facsargatni... pláne, hogy olyan sz*r limeokat kapunk a beszállítótól állandóan, hogy néha 25 mili limeléhez másfél gyümölcsöt kell kifacsarnom. Az meg vicc, még otthon is kijött 20-30 mili egy félből. Egyik nap kaptunk normálisakat, de más helyről... úgyhogy esélyes a beszállítóváltás is.

Kísérletezgetünk az új italokkal - tegnap egy violalikőr/portói csodát próbálgattunk pezsgővel, érdekes élmélny volt. A színe... hm... nos, az nem az erőssége, és a viola a végén még nagyot ütött, úgyhogy némi kalibrálást igényel a dolog... Neil a netről vadászta egyébként. Megnézzük, mi lesz belőle.

Ezen kívül tanulás volt - gyorsolvasásban átfutottam és kijegyzeteltem az NLP anyagom. Érdekes élmény, kíváncsi leszek. Vagy működik, vagy nagyon nem. Átnéztem és mérlegeltem. A végeredmény: károkat nem okozhatok vele sem magamban, sem másokban, így egy próbát megér. Egyáltalán nem volt drága, úgyhogy az esetleges veszteség sem számottevő... innen kezdve meg vagy kapok egy pár hasznos kommunikációs technikát, vagy nem. Az biztos, hogy a papírjára nem lesz szükségem, mert annyira nem tudom komolyan venni, hogy komoly problémák megoldására próbáljam használni - ahhoz túl kevés bizonyítékot és megalapozottságot látok benne... és szerintem igenis, aki embereken akar segíteni, és nem kárt okozni, az tanulja ezt komoly körülmények között, és ne egy két hónapos levelező tanfolyamon. A kommunikációs/gondolkodási modellek viszont nagyon érdekesek, nagy részük nagyjából megfelel a tapasztalataimnak... eddig nekem hasznosnak bizonyultak. Egy csomó egyéb okosság, ami bele tartozik, mint nonverbális kommunikációhoz való hozzáállás, és egyéb apró trükkök... ezek meg majd kiderülnek. Nyitva tartom a szemem, aztán meglátjuk, igazolja-e a tapasztalat. Majd közlöm a tesztem végeredményét. Lehet, hogy hasznos lesz, bár az már tuti, hogy megalapozott tudománynak nem tudom tekinteni... az eddigi benyomásaim alapján inkább az áltudományok felé húz.

Mi maradt mára? Készülődés, olvasás... egy kis mixológia (még olvasom a könyvem, de jóval lassabban haladok - rengeteg adat és anyag, amit nehezebb megjegyezni - majd írok erről is), egy kis skype... aztán fél hatra megyek dolgozni. Amikor e sorokat írom, Niki épp állásinterjún van, és nagyon szurkolunk neki... Kitti meg este megy első igazi munkanapjára. Szurkoljatok neki is...
Én meg csak túlélem a pénteki rohanást ;)

Egy pár tanulós nap

Szabadnap! Kettő egymás után, ráadásul. És nagyon produktívan, értelmesen teltek... leginkább tanulással.

Első hír: Kitti pénteken megy is dolgozni. Nagyon büszke vagyok rá ;) Eddig is az voltam, de nagyon gratulálok neki. =) Niki pénteken megy interjúra a Costára, aki szintén nagyon ügyes... és így már sima ügy lesz az egész. Ha mindkét lány dolgozik, akkor már rá tudom feküdni a pénzcsináló projektre, és a hossz távú terveink kivitelezésére... avagy fogalmazhatok úgy is: amint mindhárman megkaptuk első paycheckünket, tervünk a második fázisba lép. (Én holnap kapom meg az első fizetésem ;)

Első lépésünk, hogy összespórolunk egy depositra(kaúció), és beköltözünk a városba... közel a munkahelyeinkhez, (egymástól 5-5 perc sétára dolgozunk mindhárman), egy saját kis kétszobás lakásba... úgyhogy szabadnapjaimon elkezdhetünk helyet keresni. Amennyit itt fizetünk, annyiért lehet, hogy már kapunk sajátot. Kíváncsi leszek. Nem rohanunk sehová, meg tudjuk várni a jó ajánlatokat. Úgy is szeretnék hosszú távon ingatlanokkal foglalkozni, nem árt, ha jó párat megnézek belülről szabad napjaimon. Ha elköltöztünk, a következő spórolásom a jogsi megszerzésére fog irányulni... az első játékpénzből meg elküldjük Kittit egy thai masszőrhöz. Jah, játékpénz - ezt majd egy később bejegyzésemben elmagyarázom egy nagyon hasznos pénzkezelési struktúrával együtt, amit napi szinten használok.

Mint mondtam, a napok tanulással teltek. Megtanítottam Nikit a devizatrade alapjaira, és elkezdtem tanítani neki stratégiákat is - ha part time dolgozik is valahol, simán lesz ideje szabad idejében foglalkozni vele... Én is átismételtem kicsit. Én mondjuk a hosszabb távú befektetésekre és az egyébként egyszerű papírként mit sem érő pénz szilárd, kézzel fogható, értéket jelentő eszközökbe mentésével fogok foglalkozni... de mivel ezekbe nem kevés tőkét kell invesztálni, így nem árt, ha kicsit megcsapoljuk a különféle pénzügyi piacokat és felfújt lufikat is. Mindenki derivatívákkal és spekulációval akar pénzt keresni... számunkra a terv, hogy ezt szépen lecsapoljuk, és újra értéket csinálunk belőle. A pénz magában semmit sem ér, a cél az érték lenne. Elég kitekert a világ, hogy ez nem egyértelmű. Sajnos. Megnézzük, mi lesz belőle. A terv vázlatokban készen áll... most pedig hogy mind dolgozunk, kicsit alá tudjuk rakni a kakaót, én meg a célok mögé tudom helyezni kicsit az alapokat - a tanulást.

Kitti koktélokat tanult a melóhelyre, úgyhogy segítettem neki is... nagyon ügyes volt a melóhelyén, és pénteken már kezd is. Ez is megérte. Én nekikezdtem az új tananyagomnak - egy kuponos oldalról sikerült szereznem egy levelezős NLP (Neurolingvisztikai programozás) tanfolyamot, negyedáron. Még ismerkedek csak a tananyaggal, meg a dologgal úgy általában... a korábbiakban használtam már ide sorolt technikákat, és marha hasznosnak találtam, de most átfogóan és pontosan is megtanulom a dolgokat. Komoly véleményt még nem tudok alkotni róla, nem látom át egészben. Magyarországon egyébként egy szinte teljesen ismeretlen dolog... pszichológián, kommunikáción alapul, és alkalmazásában néha a hipnoterápiához is elég közel húz. Röviden, kvázi arról van szó, hogy olyan szinten megismerjük és modellezzük az emberi gondolkodást, észjárást, viselkedést hogy bele tudunk nyúlni. Javítható ezzel az emberek teljesítménye, elintézhetőek rossz szokások, gyógyíthatók fóbiák, és hasonlók. Az eddigi észrevételeim alapján a dolog teljesen egzakt, cél és eredményorientált, és nélkülözi a hókuszpókuszt, meg a sok felesleges woodoozást is. Mellékesen egy vizsga után kapok róla egy brit és egy nemzetközi bizonyítványt, aztán ha kedvem van, part time még praktizálhatok is vele... de ha nem is, tuti, hogy magunk közt, a céljaink elérésében nagy segítség lesz. Nem beszélve a kommunikációs, meg stratégiai előnyökről tárgyalás közben. Jól használható a cucc az üzleti életben, hétköznapokban, terápiás célokkal... Azt már elterveztem, hogy a tanfolyam elvégzése után főpróbaként leszoktatom Nikit a cigiről. Ha sikerül, valószínűleg működik a dolog. Ha meg nem, akkor meg nem volt drága a tanfolyam, ennyivel többet tapasztaltam, és kicsit mélyebben, más is megértettem az elme működését... és nem várom többet tőle. Nem hiszem, hogy egy-két hónapnál tovább fog tartani.

Holnap este meló - már egyre jobban megy. Egyre gyorsabban dolgozom, tudom a koktéljainkat (még ha variálták is azóta a menüt), szeretnek a munkatársaim, mindegyikükkel nagyon jól elvagyok... jól eligazodom a bárban, probléma nélkül nyitom és zárom a boltot, megszoktam az elszámolást, pénzkezelést... és tudok kicsit foglalkozni a klasszikus bartendinggel és koktélokkal is. Vasárnap egész jól ment a bolt az eső ellenére is, hétfőn meg sehol senki... de a földszintiek leleményességének hála, elkezdtünk az étteremben is koktélokat kiszolgálni (ha már fenn tök üres voltam..), így majdnem több forgalmat csináltam egyedül koktélokból, mint a többiek öten a földszinten kajából. Leteszteltük az új szakácsot - isteni tenpurát ettünk. Nyamm.

Ma már csak pihenés és lazulás - holnap még vennem kell egy füzetet tanuláshoz,  aztán már csak dolgozni kell menni. Most megint ketten leszünk benn.