Szépjóreggelt mindenkinek, így délben.
Most nem teszek megjegyzést a blogom várható hosszára... majd kiderül, mennyi lesz belőle. Az utóbbi időszak tevékenyen telt, de írni azt megint nem tudtam. Najó, tudtam volna, csak győzött a lustaság, és persze nem is ide figyeltem. Úgyhogy ismét egy kis összefoglaló következik.
Az utóbbi hetek tételmondata: lakberendezés és álláskeresés, ismételten. A berendezkedés megvolt, az összes bútor megérkezett, és otthonosak is vagyunk... köszönjük szépen, a lakás nagyon jó. Az életritmus eddig még nem állt be, mert tuti, hogy nem úgy fog kinézni, mint eddig... Kitti délelőtt van melóban, holott főleg este lesz (meg azért lesz délelőtti shift is, bőven), én meg egyelőre itthon... úgyhogy végeredményében itt még sehol sem tartunk. Az időm nagy része olvasással és tanulással telt nap közben (amíg nem lehet állást keresni, mert minden zárva van)... és nagyjából készen van a terv a továbbiakra, hogy merre és hogyan fejlődök tovább.
Mint azt a Boutiq-os srácoktól anno megtanultam, a báros szakma nagyon komplex. Az oké, hogy tudok koktélokat rázni meg keverni, de ez egy nagyon kis része csak a szakmának. Egy bártendernek egyszemélyben kell lennie vendéglátónak, mixológusnak(koktélos, a jobbik fajtából, túl a mojito-n), baristának (kávés szakember), sommeliernek (borszakértő), pincérnek és pszichológusnak... úgyhogy bőven van még mire gyúrni. A koktél bártendingben már nagyon jó irányba haladok, gyorsan tanulok, tudom mit nem tudok, tudom mi érdekel, és ügyes vagyok, meg viszonylag gyors és tiszta... most már lesz belőlem valami előbb-utóbb. De a többi oldalt is meg kell erősítenem, és a neheze még csak most jön. Következő körben jön a barista tréning, újra... leporolom rejtett képességeim, elő a kötényt, és nézzük, mi lesz belőle. Bízom benne, hogy jelenleg is képes vagyok lehúzni egy majdnem normális espressot, és kis gyakorlás után tudok egy közel fogyasztható tejkrémet gőzölni, és még mindig csikorognak a fogaim, ha meglátok valakit tejhabot kanalazni... de még a hónapban beütemeztem egy alapszintű barista tréninget a közeli városban, és rögtön ráhúzok egy latte-art tanfolyamot is. Aki ismer, tudja, hogy szeretek biztosra menni, kitökölni a részleteket, és aprólékosan tökéletesre törekszem. Megnézzük, ez hogy fog menni. Most úgy tűnik, gyakorolni is lesz lehetőségem, bőven, és nem fog úgy kiesni, mint eddig. Aki még nem látott ilyet, annak egy kis rozettaöntés itt oldalt. Ez egy klasszikus forma a sokból.
A következő irány, amerre kicsit tovább kell mennem, az a bor. Most már jóval beljebb vagyok, mint anno voltam... bár az embereket ha meg akarom röhögtetni a bárban, csak simán elmesélem, hogy papának szőlőskertje és borospincéje van, de nekem személy szerint lövésem sincs a borokról. Mindig hatékony. Sztorizgatni tudtam a dologról, de azért ha valaki azt mondta, Cabernet Sauvignon, én tényleg azt hittem, franciául káromkodik. Mint mondtam, ennél már sokkal jobban állok, és az alapvető műveltség alakul.. de már kinéztem magamnak egy profi, nemzetközi szintű boros tanfolyamot (WSET level 2), ahol ki tudom művelni magam a témából. Sommelier nem leszek tőle, de bárhol is dolgozom, a borászok nem fognak komplett hülyének nézni, és elmondhatom majd, kb kóstoltam mindent, amiről érdemes beszélni. Az ízlelőbimbóimra és a szaglásomra is ráfér egy nagyon alapos tréning. A többi már csak gyakorlat, meg egy jópár év. Ide tartozik egyébként, hogy Kittit is borokból képzik most tovább a munkahelyén... neki annyira nem jön be. Végigkóstoltatták vele az egész éttermet... és nem jött be. Továbbra is úgy tűnik, az erjesztett szőlőlé minden formáját utálja. A lényeg, hogy a vendégnek kell innia, nem nekünk.
Ugyanez a helyzet a sörökkel - ott is egyre érdekesebb a téma. Halvány lila dunsztom se volt róla, hogy mekkora felfedezetlen terület... de pont jó országban vagyok, hogy ezt ha nem is intézményesen, de majd Kittivel civilben felfedezzük egy kicsit. A sima üveges és csapolt lagerek továbbra is tökugyanolyanok nekem, de a craft beer és ale kérdés egyre érdekesebbnek tűnik. Asszem egy esélyt adok neki így is.
Egyébként nem tudom, látjátok-e a dologban az iróniát... elég mélyen beleástam magam a témába, de az alkoholhoz való hozzáállásom csak kicsit változott. Részeg továbbra se voltam még soha, és ez az oldala továbbra sem izgat a dolognak... de mint szakma, szerintem marhaérdekes, és elképesztő hagyománya, kultúrája van az egésznek. És a szép dolog az egészben, hogy ezzel párhuzamosan üzletileg is alaposan ki kell képeznem magam, mert amíg nem teszem... addig bármilyen jó is vagyok az egészben, másnak csinálom a pénzt. Ami rendben is van, amíg kiképeznek érte. Majd eljön annak is az ideje, hogy saját zsebre játszunk majd.
Egyelőre most munka. Úgy tűnik, találtam egyébként helyet... egy belvárosi hotel keres bártendert, lehetőleg koktélra fókuszálva... jövő héten megyek próbanapra. A kisfőnököt és a HRest is sikerült teljesen elvarázsolnom... Úgy néz ki, hogy a cég minimálbér policy-je ellenére még az előző fizetésem is megpróbálják kibulizni a nagyfőnöknél, hogy náluk dolgozzak. A hely teljesen kapóra jön egyébként... az időm egy részében egy pánázsiai koktélbárban leszünk (igen, már megint japán és kínai kaja... ki vél felfedezni egy érdekes motívumot az életemben?), és a latin fusionnak hála fél tonna friss gyümölcsből készül majd minden... A jelenlegi stílusomtól ez kicsit távol áll, de azt mondták, ne aggódjak, bőven lesz ott a klasszikus irányból is. Éjfélnél sose fogok később végezni állítólag, a vendégek kultúrált népek (itt sem a költséghatékony lerészegedés, hanem a minőség a lényeg)... délelőtt meg a lobby bárban kapok majd munkát, ahol kvázi játszhatom a part time baristát. Simán ki tudom gyakorolni a latte artot is, mert még a kávéházlánc rohanás sem jellemző a helyre. A HR-es szerint ha jó vagyok, akkor ők nagy cég, van esélyem a későbbiekben továbblépni is... és kezdetben minden oké lesz. Vannak még helyek, ahová mennék... bár a helynek jó neve van az országban, benne van az ország top10 pánázsiai éttermében, úgy a normál top50ben-is, kapott fél tonna díjat innen meg onnan, úgyhogy hírneve az van... és mostmár nem ártana az önéletrajzomnak, ha egy munkahelyen túlmennék az 9 hónap munkaviszonyon is.
A sztori legviccesebb része az, hogy hogy vettek fel. Na az szenzációs volt. Mentem hazafelé a belvárosból, épp szálltam volna fel a buszra a megállóban... erre csörög a telefon, ismeretlen szám. Hm. Meló lesz. Felvettem, egy fiatalnak tűnő srác beszélt... hogy szeretne behívni a Park Plaza-ba, interjúra. Mondtom tökjó, még mindig állást keresek, simán. Kérdi, mikor érnék rá? Hm. Intuitív rávágtam: öt perc múlva? A srác asszem nagyot nézett (telefonon keresztül nem láttam), azt mondta, hogy igazából... pont ráér, ha tényleg itt vagyok a sarkon, nyugodtan ugorjak be egy informális beszélgetésre. Így is tettem, természetesen. Mint tudjátok, nálam az alapvető öltözet olyan, mint amikor más kiöltözik, úgyhogy még megfelelően is voltam öltözve egy interjúhoz... (továbbra se szeretem a pulóvereket, és a zakó egyébként is kényelmes) itt meg aztán ha már ing van rajtad is azt hiszik, esküvőre mész.
Szóval benéztem, felmentem az emeletre (marhajól néz ki az étterem, de tényleg), találkoztam a sráccal - olyan igazi kisfőnök. Nem hiszem, hogy nálam igazán sokkal idősebb lenne, max pár évvel... ránézésre meg lehet mondani, hogy bártender volt (basszus, de hiányzik nekem is a mellényem... mellényt és nyakkendőt akarok! - meg megtanulni nyakkendőt kötni. A mostani kettőt Kitti kötötte meg, a kék csíkosat meg még nagyapám, a szalagavatóm előtt.). Azonnal lepacsiztunk, és dumáltunk egy informálisat... azt mondta, ez nem lehet interjú, mert a HRes néni nem ért rá, úgyhogy majd vissza kell jönnöm, de azért beszélgessünk. Kérdezte, hol dolgoztam, mit csináltam... milyen koktélokat készítettünk? Itt bejött a képbe én meg a felkészültségem... kezébe nyomtam az Okinamis menüt. Oda volt meg vissza. Aztán beszélgettünk.
A dolog itt kezdett félelmetes lenni. Hobbik, zenei ízlés, minden egyezik... Nézte, hogy gitároztam, imádja a progresszív metalt, és amikor mondtam, hogy banjoval is próbálkoztam, már a fejét fogta. Ő bluegrasst játszik. A kaput az tette be, hogy a barátnője a szomszéd koktélbárban dolgozik - és Kitti kisfőnöke. Puff. Mindjárt megvolt az összhang, alaposan. Ő itt főnök, a barátnője meg az Angelicában. Imádom az ilyen véletleneket. A HR-es csak kerek szemekkel nézett, ő erre már csak annyit mondott, hogy Spooky. Az külön vicces interjú volt. A HRes néni teljesen oda volt az önképzési mániámért, mindketten imádták az eddigi élettörténetem, felfogásom... és bevallom, sokkal viccesebb volt egy interjún az Opethről és a száraz gin martini - személyiség összefüggéseiről dumálni, mint végighadarni az összes sablonkérdést, amit egy ötven feletti HRmanager ki tud találni. A legviccesebb momentum mégis az volt, hogy mindketten felkészültünk:
- És, hogy van Kitty?
- Jól, köszi!És Lucy?
- Ő is... (mi vigyorogtunk, a HR manager meg hallgatott, mint sz*r a gazban)
Mindenesetre már most látom, hogy nagyon rendes emberek, és szívesen dolgozom velük. Mint mondtam, mindig a lehető legváratlanabb helyről szoktak jönni a munkalehetőségek, és ennél nagyobb meglepetésekkel nem is jöhettek volna.
Küldök egy gyors linket a helyről, hogy meg tudjátok nézni. Érdekes hely, kíváncsi leszek. Első ránézésre nem tetszett egyébként az ázsiai-latin fusion, de belülről úgy tűnik, pont működik. Kíváncsi leszek, fura koncepció.
http://www.chinolatino.eu/leeds
Az italok nem tűnnek túl komplexnek, bár a backbar korrekt és érdekes... a minőség jó, bár a húszezerféle trópusi gyümölcsöt hirtelenjében nem tudom hova tenni. De asszem hagyni fognak kibontakozni, ha ki akarok, egyrészt... másrészt meg nem nekem kell kibontakozni, hanem a vendégnek jól érezni magát. Egy neten talált kisvideó tanulsága szerint meg elképzelhető, hogy egy pici Flair is lesz a dologban. Nem vagyok híve az eszelős dobálózásnak, de egy-egy rejtett, flashy mozdulatban még benne vagyok.
Mára egyelőre ennyi... igen, majd jelentkezem. Örültem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése