Lakás és álláskeresés - Leedsből jelentem...

Helyzetjelentés következik - kéretik elnézni, ha filozofálásba csap át. Ha egyszer én írom, simán előfordul.

Örömmel jelentem, alakulunk. A dolgok kvázi a terv szerint haladnak, minden a legnagyobb rendben van... már most sokkal jobban állunk a reméltnél. El nem kiabálom, de azért jók vagyunk.

Először is: megvan a ház, kifizettem az ügynökségi díjat... ami úgy kb a foglalónak felel meg. Nem volt egyszerű menet, de sikerült erőből átnyomni a dolgot, az előzetes tervezés + egy kis impró ismételten győzött. A harmadik házzal megtaláltam azt, amit kerestünk... és bár az út kissé kacskaringós volt, de meg lesz az eredménye.

Az első lakás, amit néztem, mint mondtam, egyáltalán nem tetszett. Se a környék, se a lakás. Úgyhogy szépen udvariasan megírtam a fickónak még aznap, hogy nagyon remélem, megtalálja az ideális lakókat. A második ügynökség nagyon rendes volt... mindkét ember, akivel tárgyaltam tőlük, nagyon jól végzi a munkáját, kedves és gondoskodó emberek, akik odafigyeltek rám, és próbálták megoldani a problémáim... simán ők nyertek volna egyébként, de sajnos az időhúzás miatt bukták az ügyet. Az egyetlen bajuk az volt, hogy nem tudtak normálisan időpontokat adni. Az első lakás, amit megmutattak, már félúton volt - a környék jó volt (kicsit messze, de jó volt), de a belseje... hát, voltak még benn lakók. Nagyon durva legénylakás... legalább három legény lakott benne. A helyszín egyébként inkább egy oroszlánbarlangra hasonlított... sok, hímnemű oroszlán, akik nem szeretnek rendet rakni, gyűjtik az üres üvegeket... és közeli rokonságban állnak egy másik, jóval kisebb és békésebb macskafélével - a porcicákkal. Egyébként eltekintve az üres vodkás-abszintos üvegektől, és az általános kuplerájtól, volt a lakásban potenciál... meg alapvető hibák, ami miatt egyébként se ment volna át. Még ott ledumáltam a figurával, hogy megmutat nekem még kettőt az első adandó alkalommal, néz nekem időpontot. Tökjó lett volna, de mi így is sokkal jobban jártunk.

A befutó egyébként ismét kissé váratlanul jött... kerülőúton, és nem is számítottam rá. Mint ez általában lenni szokott. Olyasmi volt, mint a teknős meg a nyúl versenye... a fentebb említett ügynökség marhajó volt... de a legközelebb jövő hét hétfőre (igen, mostantól számítva) kaptam időpontot, ami túl késő volt. Eközben viszont indulás előtt óta komótosan ellevelezgettem egy másik ingatlanügynökkel - az életben nem találkoztam vele. Csak felmentem a Rightmove-ra(erre visszatérek még), beírtam hogy "Headingley", mint környék ahol szeretnék lakni, lejött egy lista az ügynökségekről. Ráböktem az elsőre, amelyiknek szép zöld, ízléses volt a logója, és marhasok az ingatlanja, listáztam a Headingleyben és Burleyben található lakásait... ráböktem egy teljesen véletlenszerű háromszobás lakásra, aminek elfogadható volt az ára, megnéztem a térképen, hogy nincs-e túl messze, jól néztek ki a képek, aztán hasamra ütöttem, és írtam rá egy érdeklődést. A cél az volt, hogy felvegyem a kapcsolatot egy ügynökséggel, azt nem gondoltam volna, hogy pont ez a lakás fog bejönni. Tisztában voltam a helyzettel és a tárgyalási pozíciómmal, úgyhogy két dolgot kérdeztem a levélben:
- Ártatlanul megkérdeztem, fizethetünk-e előre, az megfelel-e a tulajnak. A kérdés hülyeség, mert persze hogy örül ha előre fizetünk, ki nem? A lényeg, hogy megágyazzak a kutyakérdésnek, és elintézzem, hogy legyen kedvük foglalkozni a problémával. Ha azzal kezdem, hogy kutyás család vagyunk, lepattintanak a fenébe, meg se hallgatják, hogy mik az előnyeink. Erre a kérdésre igazából nem vártam választ, az teljesen egyértelmű, de a második viccesebb volt.
- Van egy kedvesédesimádnivalóanaranyosan barátságos, rövidszőrűszobatiszta beagle kutyánk (csak szegénynek hangja sincs), lehet-e róla szó, hogy magunkkal hozzuk, mit szólna hozzá a tulaj, megkérdezné-e nekem. (A lényeg: a kérdés nem arra irányult, hogy tárgyal-e kutyás bérlőkkel, mert akkor minden bizonnyal elküld a fenébe, hanem azonnal menjen tárgyalni, mielőtt belegondol. Az értékesítők ezt a trükköt "closing on a minor point" trükknek hívják. Nem azt kérdi, vásárolsz-e, hanem azt, hogy kéket kérsz-e, vagy zöldet...)
Egyébként úgy számoltam, hogy a tulaj elutasítja, én meg vállat vonok, és megkérem az ügynököt, segítsen keresni egy rendeset (azt már tudja, hogy motiváltak vagyunk, és pénzük is van, nulla kockázattal)... de végül még be is jött.

Szóval visszaírt a nő, hogy hagyott egy üzenetet a tulajnak, mit szól.. egy pár nap múlva megírta, hogy nagyon örül az előre fizetésnek, és a kutyát is meggondolja... legfeljebb a kaúción húzunk egy kicsit felfelé. Mondtam hogy oké, nyugodtan, mi tudjuk hogy a mi kutyánk kedvesaranyostisztacsendesésnembántsenkit, úgyhogy ezt szivesen kifejezzük anyagiakkal is, ami az esetleges károkat fedezik. Ezután már csak a lakást kellett megnézni.

Megnéztem, nagyon szép. Kellemes, nyugodt, kertvárosi környék, két kisvárosi központ és nagyon közel van. Max 10 perc sétára van ASDA, Iceland, 1 fontos bolt, éttermek, bárok/pubok, pizzériák/kebabosok/bucizók tömkelege, orvosi rendelő, fogászat, posta... A másik irányba (dombnak fel) meg egy rakás bolt/kávézó/bár/pub, egy egyetemistáknak árazott környéken. A belvárostól körülbelül 45 perc séta, ami nem kevés, viszont az utca végén (pont hallótávolságon kívül) van egy városközpontba menő busz megállója, a másik irányban pár percre pedig a város szinte egyetlen olyan bicikliútja, ami a belvárosba vezet, és teljes hosszában dombmentes... töklapos. Erre a házra mint mondtam, teljesen véletlenül kattintottam.

Lényeg, hogy megnéztem, szép volt meg fényes, tiszta, pont megfelelő minden követelményünknek... rögtön elmentem az irodába, és letettem rá a foglalót. Az ügyintézés nem egyszerű, kb három helyen dőlt volna be, ha nem tudunk előre fizetni... de szerencsére tudunk, és ezért cserébe az ingatlanos sok mindent hajlandó lenyelni. Kockázatcsökkentő, nagyon fontos tényezők így egyszerű formaságokká gyengülnek. Várom már, hogy beköltözhessünk... ez az egész akkor biztos, ha már kifizettük, és a kezünkben a kulcsok... de most már viszonylag nehéz lenne kisiklatni az ügyet. Szurkoljatok azért, hogy minden simán menjen.

Kitti jön kedden, és rengeteg dolgunk lesz. Jelenleg a legnagyobb bajom, hogy halálra unom magam (ezt buszozással és a város körbejárásával, meg tanulással próbálom kiküszöbölni), és ez gyorsan meg fog oldódni. A ház félig bútorozott, úgyhogy sok mindent be kell szerezni... beköttetni az internetet, átiratni az összes létező szerződésünkön az adatokat, bankpapírok meg minden, szólni az NI-nak, hogy költöztünk, bejelentkezni a helyi körzeti orvosnál, fogorvosnál... felderíteni a környéket, összeírni anyának, mit hozzon, felkészíteni a lakást, beszerezni olyan dolgokat, amit nem hoznak... szóval szórakoztatva leszünk, az a lényeg.

A másik téma. Álláskeresés. Ez is sokkal jobban alakult a vártnál. Elmentünk az interjúra Kittivel, őt fel is vették. Gratulálok neki, és marha büszke vagyok rá. Amikor Brightonba érkezett, két nap alatt talált munkát. Most megdöntötte a saját rekordját, mégpedig minusz hét nappal. Még itt sincs, az előző helyen még le se járt a felmondási ideje, már tudja, hogy negyedikén kezd a város leendő legelegánsabb éttermének koktélbárjában. Ügyesen csinálta. Jó volt az interjún, jó pozícióra célzott... egyszerűen jó volt és kész. Egy munkahely kipipálva, aki szerint meg nem lehet munkát találni, annak toll a fülébe.

Engem egyébként nem vettek fel... amivel az egyetlen bajom az volt csak, hogy erről csak csütörtökön szóltak, addig hagytak lógva. De nézzük a pozitív oldalát: legalább szóltak. Mint korábban említettem, hogy ez lesz: nem bánom, hogy nem vettek fel. Ez általában jó jel... eddig életemben ahányszor nem vettek fel valahová, annyiszor kerültem sokkal jobb helyre, és alakult sokkal jobban az életem. Brightonban az első interjúm után nem vettek fel egy koktélbárba, mert nem volt personal license-em, de ha csak belegondolok is abba, hogy megkapom... az Oki-nami, és kisfőnök is simán kimaradt volna az életemből... a következményei beláthatalanok. Arról nem is beszélve, hogy azonnal egy supervisor pozícióban... nem hiszem, hogy bírtam volna. Hiszem, hogy így volt a legjobb, és továbbra is megbízom az életben, hogy arra sodor, amerre mennem kell. Meglesznek a komoly előnyei annak, ha nem együtt dolgozunk Kittivel, és tuti, hogy számomra sokkal jobb helyen fogok kikötni.

Ennek örömére felmentem az egyik álláskereső sitera, és találomra bedobtam az önéletrajzom egy pár nappal korábban feladott hirdetésre - ugyanabban az épületben, egy pár emelettel lejjebb. Étterem és koktélbár... azóta kiderült, hogy eszméletlenül jó. Manchesterben van egy, ami a város egyik legjobbja állítólag... a menüje marha érdekes. Rengeteg féle nagyon jó kaja, nagyon elborult koktélok (az Okiban volt egy koktélunk befőttesüvegben... bitch please. Itt van amit tejesüvegben adnak ki...), és még kávékkal, teákkal is foglalkozhatnék nap közben. Pont kellően elszállt, hogy jól érezzem magam benne. Szóval dobtam nekik egy önéletrajzot, tegnap vissza is hívtak, jövő csütörtökön megyek interjúra. The Alchemistnek hívják a helyet... úgyhogy lehet, hogy alkímista leszek. Szeretnék alkímista lenni. Kéretik szurkolni.

Ettől függetlenül azért még szétdobáltam egy pár önéletrajzot a városban. A körutat egy nagyon kellemes kis speakeasy-ben kezdtem (speakeasy: amerikai szesztilalom idejét imitáló, rejtett bárok. Leginkább profi koktélokkal foglalkoznak, és el vannak dugva. Csak az találja meg, aki keresi. Tök legális, de ad hangulathoz az tuti...), aminek még táblája se volt... csak egy jelöletlen ajtaja egy belvárosi tetoválószalon mellett, meg egy üres lépcsőház, egy koktélt tartó emberke csempemozaikjával.

Szóval a szokásos "looking for a job" duma helyett inkább beültem, és ittam egy füstös Tommy's-t (Tommy's Margarita, tequila helyett mezcalból... finom volt), és kifaggattam a srácokat, hogy mennek a dolgok az itteni bártender körökben. Az italom sokszorosan megérte az árát. Nagyjából felvázolták nekem a képet, hol értik a dolgukat a népek, kik jók, kik kevésbé jók... Melyik bár melyik kimondatlan lánchoz vagy testvériséghez tartozik, hova kell beadni a dolgaimat... nagyon sokat megtudtam. A bártender srácokkal összehaverkodtam, eldumáltunk kicsit a házi készítésű likőrökről és szirupokról, meg úgy mindenről... aztán persze önéletrajzot is kaptak. Olyan bár egyébként, amilyen az Oki-nami szeretne lenni egy ideális világban... simán dolgoznék ott. A srácok azt mondták ,hogy ha üresedés lesz, azonnal szólnak, addig meg megköszöntem a segítséget, és elkezdtem végigjárni a helyeket, amiket ajánlottak. Igazából asszem csak négy önéletrajzot adtam ki a kezemből, de olyan helyekre, amelyek városon belüli, kis láncok gócpontjai... így a főnök, akinek a kezébe kerül, általában 4-5 bárba keres embereket. Így elkerültem, hogy ötször kerüljön a kezébe az önéletrajzom, és spóroltam 16 pennyt önéletrajzonként. Valószinűleg tök felesleges volt, ha felvesznek az Alchemistbe, de ha meg nem, akkor benn van a papírom a többi helyen, ahová érdemes menni, és még mindig jöhetnek újabb hirdetések. Álláshirdetések vannak, csak én vagyok válogatós. Ismertek engem is, meg az alkoholhoz való hozzáállásom is... a pintcsapolást halálra unnám, és egy pubhoz egyébként is brutálisan túlképzett vagyok. Clubban, vagy bulihelyen vodka-mixereket, rumos kólákat és gin tonicokat marha gyorsan pumpálnám ki, de ha embereket akarnék kiütni... akkor maradtam volna a kung-funál. Csak olyan helyen vagyok hajlandó dolgozni, ahol jól érzem magam, jó lehetek abban, amit csinálok, fejlődhetek, tanulhatok, és értéket adhatok az emberek életéhez. Az egyetemista be tud b*szni nélkülem is Tesco's Value vodkával is, én meg olyat akarok adni az embereknek, amihez én kellek. Úgyhogy volt már egy pár bár, ahová ki volt írva, hogy embert keresnek... benéztem, megnéztem a bár felszereltségét, és hogy 2 fontért ajánlják a spirit + mixert, aztán úgy döntöttem, nem éri meg a 16 pennyt, amibe az önéletrajz került. Ilyen helyekre legfeljebb, ha már nincs mit enni. De addig lesz sokkal jobb. És ha a csütörtök összejön, akkor valószínűleg már jövő hónapban simán kezdhetek.

Az irány megvan, már csak össze kell hogy jöjjön.