Újra lakáskeresés, kutyával súlyosbítva

A tegnapi nap a lakáskeresés jegyében telt. Ez még sokáig lesz így... nem egy egyszerű menet, de ezért jöttem előre, hogy ezt lerendezzem. Már az eleje sem könnyű... de nem hogy nem könnyű, nem is egyszerű. Eddig általában magánemberektől béreltem házat, de most az egyszer ügynökségtől kell majd, a biztonság kedvéért. Reméljük, menni fog.

Először is a rendszer, hogy is működik ez. Ilyenkor három érdekes embercsoport ütközik és tárgyal, akik másképp gondolkodnak egy kicsit, mint az átlag ember.

 Az első ilyen csoport a "háztulajdonos", aki a "befektető" mentalitásával bír... van egy ingatlana, amiből annak eladása nélkül bevételt akar csinálni, folyamatosan. Célja, hogy egy jól nevelt, megbízható mintapolgárnak adja ki befektetését/volt otthonát, aki időben fizet, nem bosszantja fel a szomszédokat, és nem csinál füstölgő romhalmazt kacsalábon forgó palotájából.

A második ilyen csoport az "ingatlanügynök", akit a "háztulajdonos" fizet havi szinten azért, hogy elfelejthesse az ingatlanját, mert ők szépen karban tartják, javítják, megkeresik a megfelelő lakókat, átvilágítják, kiválasztják, és ha az ég is úgy akarja, beköltöztetik a lakásba. Ha ez megtörténik, mindenki boldog. Így tehát az ügynöknek kettős feladata van: kiadni a lakást minél gyorsabban, hogy bevételhez jusson, és ne álljon üresen az ingatlan, másrészt nem mindegy, kinek adja ki, hogy ne legyen fennakadás... és persze mint mondtam, füstölgő romhalmaz. Alapvetően értékesítők, akiknek meg kell gondolni, kinek adnak el mit.

A harmadik csoport, a lakást kivenni kívánó "lakó", aki csak azt szeretné, hogy hagyják élni békében. Fizet, ígér, jól viselkedik... (ide nem számolom a problémás egyedeket), fizeti a lakbért, fizeti a kaúciót (deposit), amiből levonják, ha károkat okoz, fizeti a saját átvilágításának költségeit (igen, ki kell fizetni a nyomozót, hogy lenyomozzon - ez az ügynökségi díj), papírok, credit history, előélet... előzetes referenciák, referenciák a munkahelyről... fizetési kimutatás az utóbbi 2-3 hónapból, bizonyíték hat hónap foglalkoztatottságra... azt hiszem vércsoport, cipőméret és a nevetés zajszíntmérése nem kötelező.

Szóval íme a felek (harmadok), ezeknek kéne valahogy dűlőre jutni. Két aktív, és a tulajdonos egy passzív, akinek a közvetítő fél dolgozik... nem egyszerű. Innen kezdve nem kell ecsetelnem, hogy mennyi minden múlik egy jó ügynökségen, aki tárgyalóképes. Viszonylag ritka egyébként. Brightonnal kapcsolatban a legrosszabb élményem az ingatlanügynökök léte volt... szerintem a Brightoni ügynökök nem üzleti egyetemekről, és értékesítői háttérből, hanem egyenesen a pokolból származnak, de ez szubjektív vélemény. Az itteniekről eddig nagy általánosságban jobb véleménnyel vagyok. Brighton és Hove egy (két) tengerparti város, vonattal megközelíthető London, és persze az egész körbe van véve nemzeti parkokkal, úgyhogy terjeszkedni se képes. Az ingatlanárak az egekben vannak, és az ügynökségek letaroltak mindent, nem is lehet magánemberekkel tárgyalni. A feltételeik és a hozzáállásuk meg nagyon nem volt szimpatikus.

Nade, most itt állunk, és lakást kell találni. A szituáció nagyon komplex. következő pontokban tudnám összefoglalni:

- Adottak vagyunk hárman (Kitti, Anya meg én), akik be akarunk költözni egy három szobás lakásba. Egyelőre csak én vagyok itt, ami lehet, hogy még fog okozni fennakadásokat, de reméljük a legjobbakat. Nagyon fontos lenne egy jó ingatlanügynök, nehogy az ügyintézésen bukjunk.
- Jó környéket akarunk, ahol nem félünk éjszaka hazasétálni, ha kell. A városnak vannak elég kemény környékei (keleti és déli részek)... bár nekünk a Blaha és a Keleti után nem hiszem, hogy lehet újat mutatni, de simán elkerülhetőek. Északon és a gazdagabb környékeken próbálkozunk.
- Közel kell lennünk a városhoz. A közel relatív, egy brit engem hülyének néz, ha azt mondom, hogy a 45 perc séta közel van, de nekünk belefér, sétáltunk sokkal többet is. Biciklivel az is max 15, és nappal van busz, egész olcsón.
- Van egy kutyánk. Ajjaj. Ez a legproblémásabb az ügyben, enélkül pofon egyszerű lenne. Itt belép a képbe a perspektívák kérdése, ki mit lát - és itt is fontos, hogy nem a valóság, a tény a fontos, hanem hogy ki milyen szemüvegen át szemléli a világot. Anya az aranyos Mollykutyát látja, aki imádnivaló, és meg se mozdulna nélküle, a "háztulajdonos" pedig egy négy lábon járó katasztrófát lát, aki még a csontot is kirágja a palotája kacsalábából, és mire feleszmél, már meg is kapta a füstölgő romhalmazát. De mindenképp mocskot, ami után drága takarítani. Az ingatlanügynöknek ezért tárgyalási nehézséget jelent, így a lustábbak lepasszolják (remélem éhendöglenek mint rossz értékesítők - őket kéne csak jutalékos rendszerbe átdobni), nekem pedig egy komoly nehezítő körülmény. Én már nem is kutyát látok magam előtt, hanem a lehetőségek háromnegyedét elpuskázva. Aztán ha a tulaj meg is engedi, akkor is kérdés, hogy nekünk megfelel-e a ház, és nem lóg-e ki a kis hülye valamelyik lyukon. Ugyanis itt a kerítés nem szokás... ha mégis, én átlépem.

Szóval rengeteg körülménynek kell együttállnia, hogy meglegyen a lakás... úgyhogy tegnap el is mentem megnézni egyet. Egy arab fickóé, tulaj... nem ügynök. Volt anno egy Akita kutyája, úgyhogy ő hagyta volna a dogot... kár, hogy a lakás nem tetszett. Pont az egyik legrosszabb környék sarkán volt, tiszta kilátással a régi lepukkant council házakra... kelet-nyugati tájolással, ami abból a szempontból oké, hogy itt mindent kelet-nyugatra tájolnak (ahány ház mellett elmentem, mindet), a napot úgyis ritkán látjuk, tök mindegy merről süt... de kicsik voltak az ablakok, úgyhogy sötét. A nappali oké, a fürdőszoba szép... a szobák kicsik, a konyha randa. Nagyon kis terek, nem tetszett. A kerítés megoldható lett volna, de nagyon-nagyon sok nem volt abban a házban, úgyhogy szépen megmondtam a figurának, hogy a családdal döntünk otthon.. aztán ímélben megköszöntem a rám szánt idejét, és sok sikert kívántam neki a továbbiakkal, akik még aznap megnézik.

Ezután buszra szálltam , és egyenesen Headingleybe, az egyik kiszemelt terület központjába mentem, és eljátszani a régi "mindenhová bemegyek és kérdezősködök, hátha lehet valakivel tárgyalni"  módszert. Nagyon kis szép és kényelmes környék, ott laknék. Tele is volt ügynökségekkel... hát hajrá.

A legelső már a kutya szónál elhajtott, hogy az ügynökségük nem foglalkozik állatokkal. A második jófej volt...  sajnos csak megfelelő háza nem volt éppen, de felvette az adataim, megígérte, hogy küld lehetséges házakat, ha kap. Aztán egy nem tudott segíteni, a következő meg kihúzta a gyufát. A kutyáig se jutottam el. A párbeszéd:
- Jó napot kívánok, 2 vagy 3 szobás lakást keresek.
- Dolgozik most teljes munka időben?
- Most éppen nem, de tudok fizetni előre.
- Oké, az nem baj, de ha nincs munkája, otthon ülne állandóan...

Na itt kinyílt a bicska a zsebemben. Ahogy anno egy edzéstársam fogalmazott Aikidon, a talpam is ökölbe szorult. Komolyan csodálom, hogy egy értékesítésből élő ember ilyen hozzáállással még nem döglött éhen. Ilyenre nemhogy a kiadandó ingatlanom, de egy homokvárat se bíznék. Kezembe nyomott egy prospektust, hogy "jóvan fiam, olvassá", amit aztán még az üvegablaka előtt széttéptem, és kib*sztam a kukába. Nem volt normális a csaj. Lényeg, hogy aki eleve húzza a száját, azzal le se álltam tárgyalni. Régi bölcsesség: Ne taníts disznót énekelni. A disznót felbosszantod, és csak az időd fecsérled. Ez ismert egyébként zoknis-viziló szabályként is (Ne akarj zoknit adni a vizilóra: te megsérülsz, a vizilovat meg csak felidegesíted...) Mindenkinek ajánlom követésre, mint az élet egy fontos alapelve, rengeteg ősz hajszálat és kitépett hajcsomót meg lehet vele spórolni.

Na igen, itt lép be a képbe. Aki Angliába akar jönni, az itt most NAGYON figyeljen. Az ingatlanügynök első kérdése általában az, hogy van-e munkánk. Miért? Mert a befektető érdekeit védi, és a folyamatos, időben fizetést akar. Vagy ha nem, akkor csak minimális kockázatot.Éppen ezért, három lehetőség van:
a) Teljes munkaidős állásod van, legalább 3-6 hónapja, és bizonyítani is tudod. Simán kapsz lakást.
Ha nincs teljes munkaidős állásod, vagy nem elég ideje...
b) Szerezned kell egy országban élő, saját házát birtokló, fix fizetéssel rendelkező kezest (guarantor). Ha nem fizetsz, ő fizet helyetted. A gáz, hogy az ide érkező embereknek ilyenre esélye sincs.
c) Előre kifizeted a szerződés teljes időtartamát (minimum 6 hónap), és akkor a zsebében van a pénz, nincs kockázat. Mindenki boldog, és legfeljebb egy időgéppel rendelkező rabló vagy bérgyilkos jelent az üzletre kockázatot.

Úgyhogy aki Magyarországról jön, az bármennyire is nem szeretné, másokkal fog együtt lakni egy sokszobás lakás egy zárható szobájában, legalább addig, amíg nincs meg hat hónap munkaideje... és csak utána tud tovább költözni. Ott sokszor lehet hetente fizetni, kicsi a deposit (kaúció), ha van egyáltalán... legrosszabb esetben is csak egy hónapot kell előre kifizetni. De simán találni 50-100 fontból szobát hetente, Londonon kívül bárhol.

Szóval mi előre fogunk fizetni, ez a nagy előnyünk tárgyalásnál... és ezért tértem haza mégis eredményekkel tegnap este. A következő ügynök nagyon rendes volt - na ő értette a dolgát. Mosolygott, leültetett, érdekelte a helyzetem... figyelmesen végighallgatott, és azonnal elkezdett megoldásokat keresni. Azt mondta, hogy bár sok háztulaj fintorog a kutyára, de biztos egy csomó meg fogja engedni, pláne,ha előre akarok fizetni. Azonnal két házat is mutatott... mindkettő teljesen jónak tűnik. Kedden megnézzük az elsőt, és ha nem tetszik, akkor elvisz a másodikhoz is. Nagyon profi a figura... vicces volt az asztal másik oldaláról végignézni azokat az értékesítési technikákat, amiket én is tanultam már... igazán jól kivitelezve. És ez valahol meg is nyugtat egyébként... ugyanis én etikus forrásokból tanultam,  és rajta is látszott, hogy az én érdekemben is javasol dolgokat. Nyer-nyer szituációra játszik. Úgyhogy körülnéztem a környéken, tetszik, a ház is megfelelő lehet... egy kicsit a kerítést ki kell pofozni, hogy a kis lökött ne kolbászoljon el Timbuktuig, de egyébként oké. Még a mai projekt, hogy felmérem, mennyi idő alatt lehet onnan bejutni a városba. Azon kívül egy másik tárgyalóképes ügynök is válaszolt e-mailben: talált nekem egy tulajt, aki hagyja a kutyát, ha a biztonság kedvéért megemeljük a depositot. Igazából jogos... a kutya nem tesz tönkre semmit, ha meg mégis, akkor megérdemeltük. Megnézzük azt is valamikor jövő héten, aztán meglátjuk, megéri-e.

A mai program továbbra is városnézés - most kihegyezve a Headingley, Burley és Hyde Park régióra, ahol lakni szeretnénk. Meglátogatom a szóban forgó házakat, és egy kicsit körbeszimatolok ügynökök nélkül is. Nem árt, ha sugalmazások nélkül, egyedül történik az első benyomás... ;)

Mára ennyi, majd jelentkezem!