Hello, Yorkshire!

Sziasztok!

Szóval, megérkeztem. Az utazás kellemesen és zökkenőmentesen telt, minden oké volt. Volt munkatársaimnak hála, bőven volt mit olvasnom a vonaton (zseniális az a könyv, olyan ötletek vannak benne...), bár az út második felében már inkább a tájat néztem. Nagyon szép ez az ország egyébként... gyönyörűek a tájak. Alig várom, hogy amint megkapjuk a munkánk, elvigyem Kittit ide-oda, körülnézni.

Körülbelül húsz perc késéssel, de megérkeztem Leedsbe - szebb, mint amire számítottam, azt kell mondjam. A belváros marhajól néz ki, és Brightonhoz képest rohadtnagy... majd videózunk nektek itt is. Marhanagy üvegfalak szemmagasságban, úgyhogy minden étterembe, kávézóba, bárba és kirakatba nagyon szépen be lehet látni, szemmagasság felett meg tiszta csúcsív és torony. Komolyan csak a vízköpők hiányoznak. Egyébként tiszta Ferenciek tere, megszakítva egy-egy váci utcával.. Az újépítésű része meg szintén elég jól néz ki. Ami különbség, hogy Pesthez képest huszadannyi a csöves, és negyedannyi a szemét. Ami érdekes, hogy a fánk effektus elég jól látszik... mint nyugaton sok helyen, úgy kell elképzelni a város lakosságát, mint a fánkot. A közepe lyukas, a belvárosban senki sem lakik... oda mindenki csak dolgozni meg szórakozni jár. Mindenki a külvárosban vagy az agglomerációban lakik.

A külvárosok meg... mind más. Vannak nagyon szép, zöld környékek, meg van olyan is, ahová ha fizetnének se mennék. Dél és kelet Leeds teljesen ki van zárva, arról nyilvánvaló, hogy nem a legjobb hely az életre (és nem is a legbiztonságosabb), észak nagyon szép, nyugat meg oké. Most észak, északnyugaton megy a lakáskeresés. Felültem egy buszra, és körbejártam a várost... hogy lássam, hova érdemes menni, és hova nem. A hova nem az ránézésre is nyilvánvaló volt. Érdekes, ami otthon a paneldzsungel, az itt a pirostéglás sorház... pont úgy utállják őket, mint én otthon a paneleket. Mondjuk inkább ez, mint a panelházak, nade azért mégis. A kormányzat egyébként már évtizedek óta, hullámokban törli el ezeket az épületeket, hogy újakat lehessen építeni helyettük. Ezek voltak az igazi viktoriánus bérházak.

Egyelőre még csak terepszemlére mentem, felderíteni, ingatlanossal még nem is beszéltem. Házat keríteni pofon egyszerű lenne, igazából csak a kutya léte keseríti meg a folyamatot. Itt még a kertes házak felének kerítése sincs, és a maradékban kéne olyat találni, aki kutyástul szóba áll velünk... és még a belvárostól sincs messze.  Nem egyszerű. Egy arab fickóval beszéltem, az ő lakását meg is nézem pénteken... két szobás, kertes, kis sufnival, dupla szigeteléssel, tíz percre a várostól. Azt beszéltük, hogyha a ház lakható, akkor ki fogjuk venni, a semminél jobb. Per pillanat nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk, és ha öcsiék jönnek, úgyis költözni kell. Ami a jó a dologban, hogy a fickó nem ügynökség... úgyhogy lehet, hogy hat hónapot se kell aláírni. Az megint jó lenne. Jah, és rábólintott a kutyára. Úgyhogy meglátjuk, holnap délután kettőkor.

Ma állásinterjú háromkor... tessék nekem szurkolni. Fél négykor meg Kittinek, ő akkor megy be. Én bártender,  barback.. buli lenne. Gyorsan fog tanulni, az tuti. Ha meg már most megkapjuk a munkát, akkor nyert ügyünk van... és talán a lakáskeresés is egyszerűbb lesz. Bár lehet, hogy pénteken az is megoldódik. Állásinterjú előtt, de főleg után meg sétálunk egy kicsit a városban - megmutatom Kittinek, hogy is néz ki. Aztán majd írok este, vagy holnap, hogy mi volt. Viszlát addig is!