Amikor felmerült, hogy elhagyjuk az országot, azonnal jött vele együtt a kérdés is: mi a manóból fogunk odakinn megélni? A döntés, hogy lelépünk, gyorsan jött... tele lett a padlás, hócipő, és sok egyéb más is a magyar oktatási rendszerrel és helyzettel, marad a franc ebben a depressziós közegben... úgyhogy megyünk, oké. De mi legyen? Én imádom a vendéglátást, úgyhogy könnyen jött, hogy oda megyek vissza. Imádok emberekkel találkozni, beszélgetni, játszani nekik ami nincs... és állítólag tanárként is negyedrészt tanár, negyedrészt pszichológus, és félrészt stand-up komikus vagyok... úgyhogy a vendégeknél háromnegyed részt alapból sikerem van. Amivel bajom volt, az konkrétan a pincérkedés... hogy stílusos maradjak, nem az én asztalom. Sok tányér, sok hibalehetőség, és viszonylag kemény meló... ráadásul azzal nem vagyok képes olyan szinten azonosulni, mint egyéb témákkal a vendéglátásban...szeretek jókat enni, jól néz ki ahogy egy fine dining étteremben minél kevesebb kaját minél szebben helyeznek el, de nem ez ad a legtöbb lehetőséget a vendégekkel való interakcióra.
Viszont van valami, ami nekem nagyon bejött mindig is:a teák és a kávék. Mindig egy saját teázóra vágytam, és már a Marriottban is kacsintgattam a Tea Guild felé... és a Barista szakmát is szívesen megtanultam volna... amivel úgy hallottam, szépen meg lehet élni odakinn, úgyhogy elhatároztuk, hogy benevezünk egyre... ráadásul két külön iskolában, hogy összekapcsolhassuk és összehasonlíthassuk a tanultakat. Néztük is a tanfolyamokat... roppant vicces volt. A legtöbb árukapcsolással volt a "Mixer" képzésekkel... viszonylag olcsón meg lehetett oldani. Mixer? Én? Hehh. Egy sört se szívesen ittam meg korábban, de hát egy próbát megér ez is... szakma, szakma, nem?
Nos, ha azt amin ezek után keresztül mentem, valaki két éve mondja el nekem, na azt én nagyon csúnyán és kíméletlenül körberöhögöm, ujjal mutogatva, térdem csapkodva. Teljesen rákattantam a dologra, és imádom csinálni... bár megszereztem a barista papírom, és már gyönyörű cappucinokat gyártok itthon reggel a család legnagyobb örömére, de a fő irányvonalam a bartending lett. Már nem csak pénzkereseti lehetőségként, és főleg nem kényszerpályaként nézek rá, hanem ténylegesen szeretem, érdekel, tovább akarok fejlődni benne, és komoly erőfeszítéseket teszek az ügy érdekében.
A mixer kifejezés a tökéletes bizonyíték arra, mennyire lenézett itthon ez a szakma, mennyire nincs presztizse, és hogy mennyire másképp kezelik az embert külföldön, mint itthon. Személy szerint a kocsmáros, pultos, és mixer szótól is hidegrázást kapok. A világ bármelyik pontján ha megkérdezed, mivel foglalkozik egy mixer, rávágják, hogy betonkeverővel. Nem italokkal. A bartending sokkal több, mint összeborítani random alkoholos piákat, majd felvakarni a pult alól a végeredményt... egy meglehetősen szerteágazó szakma, amit valószínűleg nagyon sokáig fogok tanulni, és még tovább fogok fejlődni benne. Rengeteg gyakorlás. Már most iszonyú mennyiségű anyag és teendő gyűlt össze, amivel foglalkoznom kell, ha jó akarok lenni, és a nyakam tenném rá, hogy egy csomó felett elsiklottam. Óriási italismeretre lesz szükségem, a világ minden pontjáról. Alaposan, pontosan, minden részletre kiterjedően. Ismernem kell majd a gyümölcsöket, fűszereket, alkoholmentes italokat. Az italkészítési technikákat már megtanultam, csak rengeteg rutin kell. Tovább kell képeznem magam a Flair terén... iszonyú mennyiségű gyakorlás. A kávék terén rendben vagyok egyelőre, de hosszútávon ott is fejlődnöm kell... erről majd külön írok. Bármennyire is távol áll tőlem, a borokat, pezsgőket is jól meg kell ismernem... ciki, ha a bartender nem tud bort ajánlani a vacsorához, úgyhogy sommelier alapképzés is kell majd idővel. Ugyanez a helyzet a sörökkel, ciderekkel, ale-ekkel... de ezekkel szívesebben foglalkozom. Ezután persze üzleti gazdálkodás, marketing, management... jó pár ezer oldal olvasmány, és legalább ennyi óra éles gyakorlat áll előttem, mire igazán jól fog menni. Úgyhogy lényeg a lényeg... Nem mixer, bartender.
És mégis, hogy jövök én ide? Hogy lehet engem egyáltalán egy lapon említeni ezzel az egésszel?
Aki ismer rég óta, nagyon jól tudja, mi a véleményem az alkoholról. Azaz azt hiszi, hogy nagyon jól tudja. Gimnázium alatt egy csepp alkoholt nem ittam meg, de tényleg. Azt hitte mindenki, hogy utálom az egészet, és teljesen hidegen hagy. Az igazságot azonban a következőképpen tudnám helyesen megfogalmazni:
Egész életemben gyűlöltem az értelmetlen, minőségtelen, és mértéktelen ivászatot, ami csak arról szól, hogy minél gyorsabban és olcsóbban igyuk le magunkat a sárga földig azért, hogy keményebbnek/érettebbnek tűnjünk/elfogadjanak a többiek/mindenki ezt csinálja, és így tovább. Ugyanez a véleményem arról, amikor valaki egész nap összeiszik minden sz*rt, aztán a körülötte élőknek kell elviselnie mindent, amit akaratán kívül csinál, mert elvesztette a kontrollt.
Viszont ez így nem jelenti az alkohol teljes elutasítását... a dolog mögött gyönyörű kultúra van. A történelem során tökélyre vitték az előállítási folyamatokat, az országok kultúrájának része, és ha valaki ésszel nyúl hozzá, finom. Leszámítva a minősíthetetlen, kommersz löttyöket, mindegyikben van valami szépség, egyediség. Ha pedig valaki hozzáértően keveri, isteni végeredmény születhet, ami már simán lehet tudomány, vagy akár művészet is. Úgyhogy nem, nem vagyok, és nem is voltam soha antialkoholista. Kitartok a felelős alkoholfogyasztás és értékesítés mellett is, de nem érzek abban problémát, ha valaki este jó társaságban megiszik egy jó whiskyt, cognacot, koktélt, vagy sörözik egy jót a haverjaival... sem azzal, ha végigbulizik egy éjszakát jó néhány körrel, amíg el nem veszti emberi méltóságát. Ez már mindenkinek a saját lelkiismeretére van bízva. Nem véletlen tiltott fiatal korban: meg kell érni rá. És hiszem, hogy emberek tudják jól érezni magukat akár egy forró tea társaságában is, nem kell lerészegedni ahhoz, hogy elviseljék egymást... ;)
Atyaég, micsoda hegyi beszédet hoztam össze... Nem egyszerű. Végülis csak arról nem írtam most, hogy mit is csinálok tulajdonképpen... fene, ez marad a következő bejegyzésre. De legalább bőven lesz mit írnom addig, amíg még itthon vagyok...
Legközelebb folytatom a hosszú lére eresztett bevezetőt, már csak azért is, hogy értsétek majd, mit is művelek én odakint... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése