Új év, új lendület! - meg az előző lezárása

Boldog újévet, Happy New Year, 明けましておめでとう, és így tovább, és így tovább. Szóval megint egy évvel idősebbek lettünk... mármint nem én királyi többesben, hanem úgy általában, kollektíven, mindannyian. Okosabbak és bölcsebbek nem feltétlenül, de idősebbek. Új lendülettel állunk neki az újévnek, és annak minden kihívásával, ami ránk vár. Nem kevés, nem egyszerű, de az egész ettől lesz szórakoztató.

Sok mindent nem írtam le még az előző évből sem, úgyhogy úgy fair, ha rögtön ennek pótlásával kezdem. Nézzük a karácsonyt!

A karácsony a háziakkal telt... egészen kellemesen. Sőt, kifejezetten kellemesen. Karácsony egy másik kultúrában, másik családdal, érdekes élmény volt. Nem olyan különböző kultúra, mint mondjuk japánban lenne, de azért tagadhatatlanul tökmás. Szóval házinéni meghívott minket ebédre... meg egy német származású barátnőjét is a szomszéd városból, a lányával együtt. Így összesen hatan voltunk ebédnél, ami úgy kb kettőkor, háromkor kezdődhetett. A menü csak kicsit volt tradicionális, ugyanis kicsit megkavarta a dolgokat a jelenlevők étrendje. A házinéni vegetáriánus (nem szigorúan, csak nem szereti a húst... néha eszik), a kölyök semmit nem eszik meg szinte, amit az anyja főz, a vendég barátnő amellett hogy vegetáriánus, nem eszik tojást, laktózérzékeny és nem eszik lisztet... a lánya meg tészta és pizzapárti. Ettől függetlenül azért volt minden. Volt egész sült csirke, rengeteg finom párolt zöldség, szószok, krumpi sütve, főzve, fehérborban, meg ezerféleképpen (bocs a sztereotípiákért, de házinéni Irish), azonosítatlan, de meglehetősen finom mogyoróalapú cucc, és hasonlók. Az én feladatom volt a csirke felvágása, mint férfi a háznál... nem egyszerű, de megoldottam.

Érdekes kultúrmorzsa: Christmas Cracker. Nagy, csilivili papírba csomagolt, szaloncukorforma izé, amit ha megrántasz a két végénél, pukkan egy nagyot, és kihajít magából valami ajándékot, egy papírkoronát amit viselni kell, és valami cheesy karácsonyi találós kérdéses- szóviccet. Én kaptam egy vicces könyvjelzőt a lila koronám mellé. Alaposan bekajáltunk. Utána jött a pudding: a pudding angolul egyébként nem csak a vicces, zseléállagú édességet jelenti, hanem úgy alapvetően desszertet is. Volt mákos citromtorta, csokis piskóta, és szilvás ténylegpudding is - amit Kittinek kellett egy mély kanálból nyakon öntenie meggyújtott rummal (Captain Morgan spiced). Finom volt. Azon kívül pezsgőztünk (igazi), volt vörösbor, meg házinéninek rittyentettem egy pár egyszerű koktélt az otthon rendelkezésre álló alapanyagaiból (csináltam neki egy Rum sourt, meg egy Amaretto Sourt a kis műanyag bailey's-es shakerébn)... nagyon sokat beszélgettünk, meg hallgattuk házinéniéket... az emlegetett barátnőjével fiatal korukban végigjárták a világot. De úgy alaposan, kocsival, keresztül mindenen. Beleértve Indiát, közel-keletet, ázsiát, mindent. Már értem, hol szedhette össze csemetéje apját. Meg úgy alapvetően elég vicces sztorijai voltak. Nagyon sokáig voltunk ott - végigment a TV-ben a Rapunzel, a Kung Fu Panda, a Hihetetlen Család, volt Gyűrűk Ura... valamikor este nyolc körül jött a sajt-keksz-zöldség rész... és 11 felé (mire a házinéni nagyon alaposan becsiccsentett az üveg Rioja-tól) indultunk fel, és mentünk aludni. Minden összevéve nagyon kellemes nap volt, jól telt.

A további része a karácsonyi szezonnak kevésbé telt jól... a háziak körülbeül fél órára hagyták el az épületet az egész szünet alatt, úgyhogy mindenünk volt, csak nyugtunk nem. Már nagyon untuk őket a végére, kész felüdülés volt lelépni dolgozni néha. Az ünnepek közt elég rossz idő volt, úgyhogy forgalom se volt túl sok.

A szilveszter kifejezetten unalmasan telt - közepesen lassú este a pult mögött, egy kis rohanással és idegbajjal a közepe felé, majd egy korai zárás. Legalább Kitti benn volt, hogy együtt legyünk éjfélkor, és együtt kezdjük az új évet, de szegény eléggé unatkozott, úgyhogy éjfél után ment is haza... másnap dolgozott.

Visszakaptuk Nikikénket, hazajött... már hiányzott. Ismét hármasban bandázunk. Helyreállt a világ rendje, a háziak is dolgoznak/suliban vannak, úgyhogy végre van békénk és nyugalmunk mozogni a házban... ma gyönyörűen kitakarítottuk a szobát. Oroszlánrészét a lányoroszlán, Kitti csinálta, én meg kisöpörtem a kisoroszlánokat, porcicákat az ágy mellől, kimostam, kiszellőztettem (már elég oroszlánszag volt), kipakoltuk a polcra a plüssrészleget, rendet raktunk, meg minden. Szép, csillogó villogó a szobánk, már csak a könyvtári könyveket kell visszavinni. A rendrakás érdekes dolog, meg a rendfenntartás... Egyszerű, de nem könnyű. Igazából csak annyi,hogy amit megfogok és használok, utána oda kell visszatenni, ahonnan elvettük. Ennyi. De nem ilyen könnyű meló után, hulla fáradtan... pláne szennyeskosár nélkül.

Na mindegy. Most fürdés, hajmosás, aztán irány a meló... és holnap-holnap után, vagy valamikor kerül egy kis meglepetés a blogra by Kitti, a sok türelemért, hogy kivártátok, amíg írok... Meg elterveztem még egy pár bejegyzést a következő pár napra, hétre... ;)

Sziasztok, boldog újévet még egyszer!