Egy kis levezetés... fuuuuuu!!

Most egy kis videómentes bejegyzés... aztán majd jön még.

Szóval, továbbra is megy a készülődés. Két hét van hátra, de kicsit időpazarlásnak érzem, hogy még mindig itt vagyok. Ez csak illúzió, ugyanis ebben a pár hétben most nem hiszem hogy túl sok esélyem lenne... februárban jobb lesz. Viszont a főnök tett róla, hogy véletlenül se érezzem magam jól. A kisfőnök szokás szerint tökjófej, vele minden oké, de a nagyfőnök most még a korábbiaknál is nagyobb tapló. Tegnap már nem álltam messze tőle, hogy fejbedobjam egy jéggel teli rozsdamentes acélshakerrel, de szerencsére béketűrő egyén vagyok. Ha a kisfőnök nem lenne, és nem lógna nekem egy kb fél havi szabival, kiverném a balhét és most azonnal lelépnék. Az oké, hogy januárban nem megy jól az üzlet, de néhány húzásához azért pofa kellett. Egyik nap például bementem négyre, kinyitni a bárt... erre ott szól nekem, hogy oké, mehetsz is haza, gyere vissza hétre, behívtam helyetted mást. Kösz. Egy rossz szavam sincs, ha előre szól, de ez vastagon pofátlanság volt. Betegen besétálok neki, erre játssza az agyát. Eleve olyan volt a beosztásom, hogy úgy kvázi megfelezte az óráim, mióta beadtam a felmondásom, de ez már tényleg kemény. Tegnap meg beszólt, hogy túl sok tejet raktam a kávémba (amiért fizettem neki - igen, ott dolgozom, de fizetek a kávéért, amit én készítek magamnak a sz*rul beállított espresso gépén. Képes 50 pennyn szöszölni a jó öreg olcsóJános), és pazarlom az étterem pénzét. És ha nem tudok a szükséges tej felével habolni, akkor szóljak másnak, aki tud. A pofám leszakad. Attól még, hogy az egész épületben csak kisfőnök és én tudunk korrekt cappucchinot készíteni, még ne legyen paraszt. Komolyan gondolkodtam, hogy legközelebb bemegyek egy doboz tejjel, és abból habolok, fizetni meg elfelejtek. De inkább csak felfüggesztem a munkahelyi kávézást, és veszek valahol máshol, takeaway-re.

Úgyhogy a következő hetekben a kisujjam se fogom mozdítani azért, hogy jobban menjen a boltja, és csak a saját jövőmnek szentelem a bent töltött időt. Tanulok, gyakorlok, stb... ha meg nem tetszik neki valami, vállat vonok, és fapofával csinálom, amit mond. Amíg aláírja a paycheckem, nem érdekel. De már szombaton felfüggesztettem a jópofizást. Tőmondatokban is megérti, amit akarok.

Na, de térjünk is el a témától, egy gyönyörű természeti képre: havazik, itt is Az élet továbbra is állt... Angliában nem az abszolút nullaponton áll meg az elektronok mozgása, hanem az első hónál. A városban eltakarították, de azon kívül... a kis utcák tükör jéggé fagytak. Kitti melóba menet hanyattesett az utcán, el is hagyta a telefonját - de szerencsére megkerült, valaki megtalálta, felvette, és megadta a címét. Már vissza is kaptuk. Megnyugtató, hogy az átlag emberek tök rendesek errefelé. Júliusban én is találtam egy telefont... azt is visszajuttattam a gazdájának. Jótett helyébe jót várj: jót vártunk, de visszakaptuk. Szóval minden hófehér, épülnek a hóemberek, néha egy-egy véletlenszerű emberke megdobál hógolyóval az utcán... és minden zárva van.

Hogy valami vicceset is írjak, egy aprócska sztori tegnap estétől, ami feledtette velem kicsit az idegeskedést: legénbúcsú. Egy skót srác legénybúcsúja volt nálunk(gondolom ezt az akcentusából és szoknyájából). A kb 10 fős társaság egyik tagja feljött a bárpulthoz, hogy kis közreműködést kérjen. A vőlegény beszél valamennyit japánul, és úgy gondolta, jó buli beégetni egy japán koktélbár személyzetét azzal, hogy japánul kezd el kérdezősködni, mi meg nem értjük. És a srác abban kért segítséget, hogy játsszunk rá a dologra, amíg ő kamerázik. Mondtuk oké, pláne, hogy beszélek japánul - visszatrollkodok én szivesen, mint egy igazi ex-japántanár... a végeredmény még viccesebb is lett. A srác elkezdett japánul rendelni - nagyon törte, és hibás is volt... viszont marhanagyot nézett, amikor folyékonyan válaszoltam, és elkezdtem neki mondani a magamét. A videó elkészült, a jónépek borultak a röhögéstől, a vőlegény meg azt se tudta, hol van. Imádták, jól érezték magukat.

Utólag is elnézést a füstölgős bejegyzésért: ki kellett írnom magamból kicsit az idegességet. Elmúlik, most úgyis csütörtökig lógatom a lábam, mert addig nem kaptam műszakot. Majd aztán kiderül, mi lesz. Ha odafenn is úgy akarják, békében ki fogom húzni az utolsó két hetet.