Menetrendszerű blogbejegyzés - amolyan magyar típusú menetrend, semmi rendszer nincs benne.Kicsit személyes lesz megint, de sebaj. Aki még mindig olvas, annak valószínűleg tetszik ez is.
Szóval, lerendeztük az állatorvost végre, bemutattuk a kutyát, beregisztráltuk, minden oké. Kapott egy rózsaszín pillangós bilétát is, hogy ha véletlenül elkolbászolna a kis lüke, valaki csak hazahozza. Ha meglátja mennyit eszik, akkor tuti. Már csak biztosítást kell kötni rá, hogy megvédjük a családi vagyont. Már csak azért, mert ha valami történik vele, akkor a gatyánk rámegy.
Következő napirendi pontként szerezni kéne egy bicikliláncot, és összerakni a bringákat - így ki lehet küszöbölni a buszozást, és az utolsó busz utáni hazasétát. Jah, meg kéne helyet találni, ahová le lehet tenni, amíg dolgozunk. Nem mintha nem szeretnék hazagyalogolni, de azért van egy időpont, ami után már minél hamarabb itthon lennék. Az alvásigényem nagyon sokat esett, amiért hálás vagyok.. több időm marad értelmes dolgokra. Pihenni majd ráérek.
Továbbra is megy a munka... már most tele van a... bakancsom az egésszel. Igazából csak a hellyel. A ciki tényleg az, hogy engem érdekel, milyen munkát végzek, és imádom csinálni, úgyhogy ennyivel nem vagyok hajlandó kiegyezni. Továbbra is állást keresek, valami olyan helyen, ahol jól csinálhatom, amit csinálok, és megbecsülnek. Most a hotel két bárja között ugrálok - a földszintiben egy nyamvadt shaker sincs, úgyhogy szinte beledöglök az unalomba... valószínűleg ott tanulni és olvasni fogok. A legrosszabb az egészben az, hogy el se magyarázták, mi hogy működik pontosan, mit tartanak, úgyhogy egész nap mást se csináltam, mint magyarázkodtam a vendégeknek. És alapból gyűlölök magyarázkodni, pláne más hülyesége miatt. Viszont elértem, hogy valaki jöjjön holnap, és elmagyarázza, hogy működik az a... Addig meg lesz*romgomb aktiválva.
Tegnap azért szerencsére a fenti koktélbárban voltam, egyedül. Úgy sokkal jobb volt. Minden ott volt, ahol letettem, rendet tudtam tartani, senki nem kavarta össze a speedrackem, és senki nem próbált rávenni, hogy rövidítsek, és leengedjem a minőséget. Nagyon rendes, kedves vendégeim voltak, rengeteget beszélgettem, és jól is éreztem magam. Kihoztam a maximumot a rendelkezésre álló alapanyagból. Ezzel úgy ellennék egy darabig, főleg, hogy a vendégekkel való beszélgetéshez szeretnék hozzászokni. A kasszát már szépen átlátom (micros, fúj attól függetlenül), és már az elszámolást is én csinálom. Pláne, hogy mindenki lelépett a francba, és egyedül kellett megcsinálnom mindent a végén.
Az hiszem már írtam, de lett egy tanítványom. Egy indiai srác a szobaszervízről, aki Srí-Lankán szeretne egy koktélbárt a nagybátyjával. Azt mondta, nagyon gyorsan leesett neki, hogy ami itt megy, az köszönőviszonyban sincs a normális bartendinggel, úgyhogy ha nem baj, inkább tőlem tanulna. Mondtam, hogy simán, úgyhogy fogta szépen a szobaszervíz mobilját, és átjött hozzám a bárba tanulni. Magyaráztam, meséltem neki, megtanítottam neki pár alapot, megtanítottam shakelni, meg ilyenek... nem sok idő volt, neki is csinálnia kellett a dolgát. Elég sz*r órákat kapok, úgyhogy nem is találkozunk sokat, de már most nagyon hálás. Én meg szívesen segítek, és jól is érzem magam közben. Imádok tanítani, mint az sokan tudjátok.
Ma ismét vissza a földszínti unalmas bárba - bár lehet hogy sokan lesznek, és meg sem állok este. Az a baj, hogy az is unalmas. Sebaj, túlélem amíg nem találok mást.
Lassan ebéd, úgyhogy léptem is. Sziasztok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése