Egy pár napja úgy döntöttem, rendbe rakom magam egy kicsit, és már egész jól alakulok.
Be kell valljam, az utóbbi két hónap káoszában elvesztettem az irányítást egy kissé. Kihívások mindig is voltak, és lesznek is, a felelősség meg csak az enyém. Most úgy tűnik, hagytam magam ideiglenesen kispadra küldeni, és nagyon sokat lazítottam... és a dolgokhoz való hozzáállásom se volt mindig a legjobb. Pár napja egy baráti beszélgetés után (azaz csak elmondtam a magamét, és megfogalmaztam, ami bennem volt kösz Csoki!!) erőt vettem magamon, és elkezdtem visszaállítani a rendszert az életembe. Az utóbbi pár évben elég sokat változtam, nagyon gyorsan... és van néhány szokásom, ami még úgy tűnik nem vert bennem gyökeret elég mélyen ahhoz, hogy az igazán stresszes időszakokban is kitartson - aztán egy-két balegyenes az élettől, és már is szét vagyok szórva. Ideje dolgozni azon, hogy nyomás alatt is maximális hatékonysággal intézzem az ügyeim. Ezeket a szokásokat pedig nem ártana hosszú távra is megerősíteni. Eddigi észrevételeim szerint hullámokban tanulok. Megtanulok valamit, egy darabig jól megy, aztán egy kis visszaesés. Alacsonyabb szinten folytatom, és amikor legközelebb ráhúzok, már jobban megy. Visszaesik megint, de egy magasabb szintre. Mire nekimegyek harmadszorra, már jól szokott menni, viszonylag készségszinten, és nem is kell rá figyelni annyira.
Úgyhogy, a héten visszaültem az íróasztalomhoz, és újraterveztem a dolgaim, hogy egy kis rendszert vigyek az életembe. Tisztáztam papíron a rövidtávú céljaim, és dolgozom a konkrét akcióterven... az eredmény jól alakul, bár még bőven van mit csinálni rajta. A lényeg, hogy már most sokkal tisztábban látok, és kategóriákkal jobban érzem magam, mint egy hete. Visszaálltam a reggeli-esti teendőlista írására és használatára... több hasznos dolgot sikerült ma délelőtt megcsinálnom, mint az előtte levő két hét alatt összesen... és még blogot írni is maradt időm. Elkezdtem feltölteni az eddig haszontalan üresjárataimat tanulással (mint a munkába vezető utat, sétát hazafelé, stb), és megterveztem azt is, hogy fogom leghasznosabban eltölteni azt az időt, amit a kevesebb munkaórával nyertem. Ne vesszen már kárba az a sok ki nem fizetett pénz, legyen jó legalább időnek.
Ahogy azt az említett nagyon jó barátomnak meséltem, ez egy nagyon komoly hibám - túl sok minden érdekel, túl sok mindent élvezek és rengeteg mindennel foglalkoznék... így ha csinálok valamit, azt nagyon fókuszáltan kell tennem, különben kicsúszik a kezemből. Ha nincsenek pontos céljaim, és nincsen ütemtervem az oda vezető útról, akkor hajlamos vagyok összeroppanni a munkatömegtől, és nem csinálni semmit. Most megpróbálkozom szokássá tenni, hogy kisebb részekre bontva, kezelhetővé teszem a céljaim. Egyszerűen annyi mindent csinálok, hogy azt csak szisztematikusan lehet győzni, rendszer nélkül esélyem sincs.
A másik, amiről viszont NAGYON le kéne szoknom, az a halogatás. Mindenkinek hússzor kell kérnie mindent, ami nem jelent közvetlen veszélyt. Most egyébként, hogy ezt leírtam, biztos vagyok benne, hogy hallgatni is fogom eleget, de ez van. Meg kell szoknom, hogy mindent azonnal megcsinálok, amikor eljött az ideje. Ma ezen felbuzdulva (és mert a teendőlistám azt mondta) megcsináltam a bicikliket (azaz egy kis dolog még maradt, amihez egyedül fizikailag gyenge vagyok), feltettem pár kérdést az ingatlanügynöknek, ami már nagyon esedékes volt, és tettem egy érdekes kísérletet is, amit már meg akartam tenni rég. Megnézzük,mi sül ki belőle.
Vissza szeretném szerezni a tanulásidőm is - ez így már könnyebben fog menni. Van időm bőven, amikor be tudok zárkózni a szobába, és csinálni, de akkor csak erre kell figyelnem. Bőven van időm, úgyhogy nem gond. Ha Kitti itthon van, úgyis vele foglalkozok, de sajnos nagyon sok szabadidőm van nélküle is - ezt meg akkor már hasznosan töltöm el. Úgyhogy bocsi Anya, viszonylag gyakran fogok mostantól bezárkózni. Van mit csinálnom, bőven. Sajnos némelyik pénzfüggő is, így időbe telik amíg összejön, de ha az meglesz, legalább rajtam ne múljon. Még jó, hogy egyébként kifejezetten élvezem a tanulást... és nem külünösebben megerőltető, ha a téma érdekes. Van egy nagyon kritikus pontom, de erről majd egy másik bejegyzésben írok... legalább egy bejegyzést érdemes szánni rá.
A munkahelyemmel egyelőre békét kötöttem. Kihozom belőle a maximumot, tanulok amennyit tudok, és megyek, ha lesz jobb. A többit meglátjuk.
Egyelőre ennyi, ez nem egy két napos folyamat. Ha fél év múlva vannak eredményeim, és marad az elszántság, majd szólok. Mindenesetre sokkal jobban érzem magam, hogy csinálok valami értelmeset.
Megyek vissza teázni, aztán folytatom, ahol abbahagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése