Szépjóreggelt mindenkinek!
Magyarázom a bizonyítványom... igen, valóban nem írtam egy ideje. Tényleg nem. Ennek több oka is volt. Az első és legnyilvánvalóbb: az, hogy nem nagyon értem rá. Mostanában sokkal inkább vagyok elfoglalva a terveink konkrét kivitelezésével, mint arról, hogy írjak róluk, úgyhogy eléggé el vagyok foglalva. Nagyon sokat tanulok, leginkább munkaidőn kívül... visszavezettem a minden reggeli 30-60perc olvasást, és nap közben is tanulok, ha tudok. Több területen képzem magam tovább, plusz az angolom fejlesztem... erről majd mindjárt írok. A másik oka, hogy nem írtam... az, hogy bár rengeteg minden történt, amit leírhattam volna, de úgy döntöttem, nem fogom. A munkahelyemen elkezdtek borulni a dolgok, és a problémák nagy része nem engem, hanem másokat érintenek... és ha nem az én magánügyem, akkor nem írom ki. Brutális két-három hetem volt, de mostanra úgy néz ki, normalizálódik a helyzet. Lényeg, hogy velünk, meg velem sincs semmi gáz, csak rajtunk kívül mindenki mással.
Várunk a költözésre: még olyan 4-500 font híja van a dolognak, októberre megvan. Mivel bútoroznunk is kell, így inkább meg se próbáljuk hamarabb kiköhögni, mert aztán alszunk a parkettán. Viszont mostmár eljutottunk odáig, hogy ha legközelebb lakást nézni megyünk, már lesz értelme nézni, és ha valami tetszik, el tudjuk magunkat kötelezni egy lakás mellett, akár letét fejében is. Ezek után már csak az kell, hogy az itteni házinéni normálisan engedjen el minket, és ne pánikoljonbe, ha rajtunk keresztül elesik elkölthető jövedelme egy igen jelentős részétől. Nem hiszem, hogy keresztbe tenne nekünk, de majd kiderül.
Mint mondtam, sok tanulás: falom a könyvtári könyveket, még jó, hogy közvetlenül a munkahelyem mellett van... még messzire se kell menni. A másik az angol. Eddig is meg akartam tanulni, de most elborult az agyam. Tegnap a nagyfőnököm megint felidegesített. Erről a többi munkatársamtól is hallottam: a fickó teljesen idiótának néz mindenkit, aki nem angol anyanyelvű. Mindenkivel nagyon jól el tudunk beszélgetni, és mindent megoldok... a skót vendégeimnek sincs egy szavuk se, még őket is megértem. De a főnök... a lehető legérthetetlenebbül próbál beszélni, és állandóan játssza, hogy nem érti, amit mondok. Konkrétan szórakozik velem néha. Megoldás? Itt és most megfogadom, hogy úgy megtanulok angolul, hogy többet a büdös életben meg nem mondják rólam, hogy nem az anyanyelvem. Időbe fog telni, de meg fogom csinálni. Én még ráérek röhögni egy pár év múlva is.
Rövid, de mára ennyi volt - mostantól próbálom folytatni a blogot, ha lesz időm. Sziasztok!
Menni fog. Csak idő kérdése. Az írásom alapján engem állandóan native speakernek néznek, nekem is csak időbe tellett.
VálaszTörlésAz akcentus az már más tészta. Jártam elég nyelvészet előadásra hogy tudjam, a kiejtést fiatal kor után iszonyú nehéz megváltoztatni, de végülis semmi nem lehetetlen. A kérdés az hogy akarod-e - én személy szerint nemmel válaszolnék (egyeseknek kifejezetten tetszik az akcentusom), de ez csak az én véleményem. A legtöbb native speaker szarik arra, hogy milyen a kiejtésed, sőt akár még szexinek is találja. :P
Első lecke - douchebag (főnév). Kedves főnöködre illik rendesen, de előtte ne hangoztasd. :P
Köszönöm, adok a véleményedre. Igazából nekem már az is elég, ha írás alapján nativenek néznek, de még arra is bőven gyúrni kell. Meg hogy szóban hibátlanul legyek folyamatos, és diplomatikusan küldhessem el a tarka f*szba azt, aki még egyszer be mer pofázni az angolom miatt. =P
VálaszTörlésEgyébként én se szeretnék azért se helyi nyelvjárást, se Queen's Englisht beszélni, csak normalizálódni. Mondjuk már bőven változott az enyém... csak nem tudatosan. Alapból borzalmas Hungrishem volt, mára meg mindenki franciának néz. Számloma füzetem hátoldalán, hányszor kérdik, francia vagyok-e. Hét strigulánál tartok.