'Reggelt megint...
A tegnapi az egy nagyon érdekes nap volt. A dolog ott kezdődött, hogy bejelentettek egy húsz fős bulit a bárba... úgyhogy ketten kellett benn lennünk, kisfőnökkel. Az este viccesen kezdődött... egy lengyel csaj (a.k.a ünnepelt) sétált be, mint főszervező, és kaptunk tőle egy kis feladatot: dekoráljuk ki a bárt. Hozott műanyag tányérokat, beszórta az asztalokat chipssel, ropival, keksszel, majd amíg mi a lufikat fújtuk, felöltözött nyúlnak. Nem teljes alakosnak, csak ugye nyuszifülek, pamacsfarok, ilyenek. Egy helyi nagy hotel bárjában dolgozott, és az összes vendég hoteles volt... ők jöttek elbúcsúzni nyuszilányunktól, aki két év után munkahelyet vált. Még egy magyar lány is volt a bandában, vele is megismerkedtünk. Szóval lufik, kaptunk mi is rágcsálni valót a pult alá... majd szépen lassan szivárogni kezdtek az emberek. Tényleg lassan. Voltak átlagos vendégek is - simán beengedtük őket, még a chipsből is kaptak. A buli meglehetősen lassan indult be, de azért nem volt rossz... csak marha unalmas. Senki nem kért koktélt, körülbelül vodka-lime-soda, whiskey kóla, gin-tonic vonalon mozogtunk végig... én szinte végig kasszáztam, szinte kockásra untam a fejem, és fel-le hordtam az üdítőket egész este, mert abból mindig kifogytunk. Tudtunk volna azért mire használni egy soda gunt.
Szóval alaposan bekajáltunk, leléptünk, kisfőnök ma majd kitakarítja a bárt - nem lesz egyszerű, nem irigylem. Az egész napot benn fogja tölteni körülbelül. Hétvégén meg enyém a bár: spanyolországba megy esküvőre, úgyhogy én viszem a boltot a hétvégén. Küldi egy barátját, aki segít (bár a saját koktélokat nem nagyon ismeri), aztán megnézzük, mi lesz belőle. A cél egyelőre a túlélés. ;)
Aztán hazamentünk... Kitti megvárt, úgyhogy együtt. Az este legviccesebb része még hátra volt: a házinéni véletlenül kizárt minket. Nálunk meg nem volt kulcs. Egyikünknél se. Hát jó, hívjuk fel Nikit... nade lemerült a feltöltőkártyám. Kitti? Neki az aksi merült le. Jött a klasszikus: dobáljuk kövekkel az ablakot.
kopp. kopp. kopp. kopp-kopp-kopp... nem nyert. -sigh-
Egy arra járó srác kisegített minket - megkérdezte, hogy mi a baj... mi elmeséltük, hogy itt lakunk, csak kizártak. És nincs telefon. Felajánlotta az övét, úgyhogy azzal felhívtuk Nikit... de mivel idegen szám, nem vette fel. Az ablakot meg dobálhattuk. A srác adott egy elvetemült tippet, amely végül bejött: másszunk be Niki emeleti ablakához. A bejárati ajtó előtt van egy kis eresz, arra kellett felmászni... hát ha ninja, legyen ninja. A srác akart menni, de szóltam, hogy nem jó ötlet... Niki visított volna, ha egy idegen kopog az emeleti ablakán. Úgyhogy én mentem, bekopogtam... még így is frászt kapott szerintem, de legalább beengedett.
További hírek: feladtuk a lakáskeresést, úgy döntöttünk, hogy anyagilag és egyéb okokból kifolyólag is jobban járunk, ha egy fél évet még itt maradunk. A mai lakásnézés lefújva (hívott az ügynök, elvitték a lakást délelőtt), és a rövid munkaidőnk miatt egyébként se lett volna sok esélyünk... de itt legalább elvagyunk, nem kell bebútorozni egy új lakást, nem mi fizetjük a rezsit.. ez egy télen, gázszámlával nem utolsó dolog. Már csekkek nélkül is 300 fontot spórolunk havonta, csak a lakbéren. A zúzós műszakok után meg engedélyeztük Kittinek a taxit. A pénzügyiekben hirdetett "szükségállapotot" visszavontuk, visszaállunk a racionálisabb takarékoskodásra, és folytatjuk a tervezést. Én részemről megnyugodtam.
Ennyi voltam, sziasztok ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése