Összefoglaló

Szia mindenki,

Újra itt. Tudom, már megint nem írtam, elnézést kérek szépen mindenkitől, kicsit húzós időszak volt. Na de melyik nem az? Megy az élet, haladunk előre, és természetesen mindez elég sok időt vesz igénybe... úgyhogy viszonylag sok kihívás elé állít az írás. Mikor írjak? Miről? Aztán amikor van miről is, meg van mikor is, akkor már azért nem, mert annyi mindent írnom kéne, hogy nem tudok dönteni. Kinyír a bőség zavara, mint most is. Ezer dolog jár a fejemben, aztán mire leülök írni, már arra sem emlékszem, mit csinálok. Úgyhogy ha a mai írásom kusza lesz, bocsánat.

Tehát az élet megy tovább, és egyáltalán nem unatkozunk. Itt az ősz, közeledik az esős évszak... már jóval többet esik, mint eddig, de még mindig nincs olyan takony idő, amivel Angliát szokták megbélyegezni. Oké, még jégeső is volt, de részletkérdés. Azért általában tűrhető az idő, és egyébként is, van már esernyőnk. Három is. Egyre korábban sötétedik itt is... régen két-három órába telt a munkahelyemen, mire meggyújthatom a gyertyákat, mostanában meg nyitás után az az első dolgom. Érdekes, de én imádom a sötétet is, meg az őszies időjárást is. Elég nosztalgikus hangulatba hoz... teljesen Bristolt juttatja eszembe állandóan. Egy kis hangulatzene a fülembe, és lehet sétálni hazafelé. Hűvös levegő, kis szél, éjszakai fények... a részegeket, meg a betépett egyetemistákat meg nem nézzük, azok felett átsiklunk. Most, hogy elkezdődött az egyetem, elég sok van belőlük a környéken... már kezdtem elszokni a nálam fiatalabb, viccesre festett hajú random figuráktól, Zsé kategóriás üveg vodkával mászkáló alakoktól. Ettől az őszies időtől megjött a hangulatom egyébként a környékbeli kiránduláshoz... majd elcsípem a lányokat, és kimegyünk kicsit a városból valamerre egy szabadnapon. Meg egy Londoni kiruccanást is tervezünk, november közepe felé.

Jön egy pár érdekes ünnep is... mind ad a hangulatnak. Először jön a Halloween - itt mint egyéb angolszász területeken is, megy a jelmezesdi, meg az, hogy a kisgyerekek házról házra járnak édességért. A kicsik beöltöznek, aztán megy a Trick or Treat. A nagy gyerekek meg beöltöznek zombienak, és játsszák az utcán, ami nincs. ;) Kíváncsi leszek, mókás egy nap lesz. A másik a Bonfire Night lesz.. egy érdekes figura árulásának emlékére (Guy Fawkes), aki megkísérelte felrobbantani az angol parlamentet, lövésem sincs, mikor. Nem jött össze neki, de ettől függetlenül a jelenkori britek előszeretettel robbantanak fel mindent az utcákon ezen a napon. Máglyák, tüzijáték, stb-stb. Így lesz egy eleve vallási-politikai ügyből újabb alkalom a rendbontásra. Kívácsi leszek, mi lesz belőle, tuti érdekes-látványos... legutóbb Bristolban végigdolgoztam, úgyhogy nem láttam belőle semmit. Nincsenek illúzióim, idén is végig fogom dolgozni... de legalább teraszról nézhetem végig, ahogy ökörködnek odalenn a tűz körül. Csak B52-t meg Lángoló Zombie 101-et ne kérjen senki. Mondjuk összedobhatnánk valami Wray&Nephew overproof fűtötte Guy Fawkes koktélt, de aztán megint rohanhatnánk le az elsőre kikapcsolni a tűzriasztót. Néha magától is bekapcsol, aztán a vendégek kérdezik, hogy most fussanak-e, vagy ne.

Belelendültünk a tanulásba - beruháztunk egy adag angoltankönyvbe, amivel szókincset tágítunk, meg végre dolgozom a kiejtésemen is... Kitti nagyon jól halad, büszke vagyok rá. Én is haladok, próbálom lehetőleg rendszeresen csinálni. Amíg nem érzem úgy, hogy megütöm az általam kitűzött szintet, és nem lesz sokkal szebb-biztosabb-természetesebb az angolom, addig még nem nagyon fogok a további tanulással foglalkozni, legfeljebb egyszerű szakmai irányú olvasgatással... kivételt ez alól a Highway Code-al (Kresz) és a jogsi megszerzésével fogok tenni... amire jövő hónapban meglesz a pénz.

Mint mondtam, a költözést jegeltük egyelőre... erről többek közt a jég is tehet, ugyanis itt nem mi fizetjük a fűtést. Egyelőre egyébként elég jó döntésnek tűnik, néhány zökkenő után dűlőre jutottunk a háziakkal, és most egyelőre kölcsönösen előnyös és nyugodt az együttélés. Leginkább félreértések vannak, komoly probléma nem igazán. De egyelőre nem feszegetjük a húrt tovább, és egy darabig nagyon jól elvagyunk itt. A sétát úgyis megszoktuk, aztán maximum fogyunk még egy kicsit pluszban. Testedzés, yaaay. Karra meg gyúrok shakerrel. Vagy ahogy a Savoy Hotel koktélbárjának könyve írja: "Keményen rázd a shakert, ne csak ringasd... fel akarod ébreszteni, nem elküldeni aludni!". Úgyhogy a fizikai tréning is megvan, csak a lábamnak sok néha, azt pihentetni kell. Viszont vettem egy kényelmes, új bőrcipőt (a másik már kezdett szétesni... és ahogy apukám tanította, a cipőre adni kell...), amiben már tudok dolgozni normálisan. Borbélynál is voltam megint (már hetekkel ezelőtt), és most sem okozott komoly károkat.

A költözés jegelésével a pénzügyek is rendbe, egyensúlyba kerültek - amellett, hogy a konkretizálódott tervekre bőven tudunk félretenni, most már normálisan is élünk mellette, és a lakbér is időben van fizetve. Munkahelyen meg nagyrészt etetnek minket (a lányokat ingyen, engem meg olcsón), szerencsére normális kajával, így ez is rendben van. A házinéni múltkor meg is kérdezte, hogy félünk-e tőle, hogy sose főzünk. Mondtam neki, hogy vagy megfőzünk délután, vagy etetnek melóhelyen. Idehaza meg leginkább csak aludni járunk. Lényeg, hogy a kaja és anyagiak mellé is pipát tehetünk.

Najó, az egyik pipa kicsit szépséghibás - ugyanis veszítettem egy napot a munkahelyemről. Oké, legyünk inkább optimisták: nyertem még egy szabadnapot. A kisfőnöknek elfogytak a szabadnapjai, így több órát már nem tud nekem átjátszani fusiban... így csak heti négy napot dolgozok. A Salary-Hourly Wage paradoxon ütött be. A kisfőnök havi fix béren van, én meg órabéren.. így a nagyfőnöknek a legjövedelmezőbb az, ha kisfőnök kidolgozza a belét (mert nem kell túlórát fizetni), nekem meg minél kevesebbet kelljen benn lenni (mert nekem órára fizet). Ennek a csúnya paradoxonnak alapvetően két hibája van, így kapásból. Mindenki kinyiffan: a havi fixes a munkába fullad bele, az órabéres meg éhendöglik. Arról nem is beszélve, hogy ha fixbéresünk a bár irányítása és tervezés, hasznos feladatok helyett azt a shakert rázza fapofával, amit órabéresünknek kéne vigyorogva, akkor rengeteg manageri feladat nem kerül elvégzésre... a nagyvezér meg csak azt látja, hogy valahol folyik ki a profit. Kiyosaki erre szokta mondani: jó kiadás. A jó üzletembernek tudnia kell normálisan pénzt költeni is, nem csak kuporgatni. Ha hajlandó lett volna kifizetni a plusz órabért azért, hogy a managere elvégezze a papírmunkáját, akkor az órabérnek közel kétszerese bent maradt volna a zsebében mint nettó profit... mert a kisfőnök nem múlt héten jött volna rá, hogy legjobban futó italaink kőkeményen alulárazottak, és pont ott nem marad zsebben a pénz, ahol a legjobban folyik. Tanulság: nem minden kiadás rossz kiadás. Majd egyszer ő is rájön. Mindenesetre kisfőnökkel osztottunk, szoroztunk, és úgy átszerveztük a műszakainkat, hogy a keményebb-hosszabb napokat én kapjam, így a vesztett óráim egy részét visszajátszottuk az én timesheetemre, meg a zsebembe az órabért. Most már szombaton is én nyitom a bárt korábban, még egy pár órával többért. Ő cserébe könnyű és unalmas napokat kapott, ahol van ideje a pult mögött papírmunkát végeznie a laptopján, és olyan csip-csup ügyekkel foglalkozni, mint például pénzt csinálni a nagyfőnöknek. Ez utóbbit egyébként egész jól nyomjuk... ahhoz képest, hogy most van a pangás, jobban keresünk hétvégenként, mint valaha. Ezért nem érti azt se, rajtam miért garasoskodik. Fizetne meg inkább jobban, hogy eszembe ne jusson lelépni.

Szóval végeredményében, lehet hogy még kevesebb napért fogok ugyanannyi pénzt kapni, és hatékonyabban ki tudom használni az időm. Egyébként a melót még mindig élvezem, sőt, egyre jobban. Volt egy kis hullámvölgy egyébként: pár hete volt egy péntek-szombatom, ahol nekem kellett managelnem a kócerájt. Kisfőnök beállította egy barátját dolgozni (nagyon rendes gyerek, öröm volt dolgozni vele), de úgy elsőre sokkoló volt nekem terelgetni a sok idiótát szombaton. Najó, azzal nem is volt baj... a baj azzal van, amikor beütnek a problémák, amivel nehéz mit csinálni, mert nem a mi hibánk, és természetesen ismét pénzéhségből fakad. Egy átlag szombati napon simán 30-50%-ot tudnánk húzni a bevételen felfelé, ha hajlandóak lennének fizetni nekünk egy bárpincért, aki csak eladással és terelgetéssel foglalkozna, mi meg az italokkal. Jobb lenne a customer service, a vendégek boldogabbak lennének, az italok szinten maradnának, többet tudnánk eladni (rengeteg pénzt bukunk azon, hogy nem tudunk többet adni az egyébként elégedett vendégeknek, mert az újonnan érkezőket is alig tudjuk kiszolgálni... ), és nem kellene senkit elzavarnunk azért, mert nincs időnk rájuk. Azt meg mindenki értékelné, ha nem kéne öt perccel többet várni az italokra azért, mert négy diáklány egyesével akar fizetni, pennyre pontosan. Nekem meg hagyják, hogy végezzem a dolgom ahelyett, hogy három poszton dolgozom. Szóval egyedül ezt az egészet koordiálni úgy elég nehéz volt, hogy konkrétan az irányítás nem volt a kezemben - szívás, amikor az ember úgy van felelős pozícióban, hogy a megoldás meg a hatáskörén kívül áll. Ezt hívják úgy, hogy sz*rból várat építeni... és tudom tisztelni a kisfőnököt, hogy képes erre. Az mondjuk már biztos, hogy ebben a bárban, ez alatt a tulajdonos alatt nem fogok bármanager pozíciót vállalni. Mint beosztott, jó dolgom van, de ennél feljebb ezen a helyen már több visszaélésnek lennék kitéve, mint amennyi előnyöm származna belőlem. Rongyos évi öt-nyolcezer fontot ez nem éri meg, pláne, hogy hosszú távon a magam üzletével akarok majd törődni.

Viszont ettől függetlenül nagyon buli az egész. Ha éppen az étterem nem cseszi szét a helyzetet, akkor nagyon élvezem, iszonyúan sokat tanulok mind nyelvben, mind szakmailag, és a mixológia részébe is egyre mélyebben jutok, egyre jobban élvezem. Folytatom tovább a bár teljes végigkóstolását, és gyakorlatban is egyre többet fejlődök. Szereztem egy pár nagyon jó és tanulságos könyvet, rengeteget magyaráz a kisfőnököm, és igyekszem eltanulni tőle mindent, amiben jó. Most már kifejezetten érdekel, hogy milyen új italokat létrehozni, profin összerakni őket, és díjazom a szakmai részét a dolognak... van annyira érdekes és kifinomult a dolog, hogy feloldja a fennálló "én + alkohol = ? " paradoxont. Vicces az olyan bártender, aki még az életben nem volt részeg, és nem is tervezi. Lényeg, hogy ami most megy, az nagyon érdekes. Most készülünk lecserélni a fél menüt - a héten úgy néz ki, összeütünk egy pár új érdekességet, és felteszünk egy csomó új italt azok helyére, ami vagy nem hozza jól a pénzt, vagy hülyére unjuk már. A szívás, hogy van 4-5 annyira népszerű cucc, hogy simán forradalom lenne belőle, ha leszednénk, viszont technikailag halálra unjuk, és még szivatás is. Lényeg, hogy ha éppen nincs jobb dolgom, és Kitti is dolgozik, van, hogy szabadnapomon is benézek tanulni egy kicsit. Későbbi terveink egy átvezető szakaszának szempontjából fontos, hogy könnyen tudjak szakmán belül munkát találni, ha kell. Az meg csak úgy lesz egyszerű, ha ránézésre, és ténylegesen is profi vagyok.

A hideg idő beköszöntöttével a teázásra is visszaszoktam - lehet, hogy csinálok is magamnak egyet mindjárt, így éjfél után. Már csak valami teamentes herbal infusiont, az íz kedvéért. Úgyhogy magamról most ennyit, remélem legközelebb belátható időn belül is lesz mit írnom... ;)

byeee!