...

Esedékes volt lassan egy új bejegyzés... Egy jó ideje. Úgyhogy itt is van.

Szóval minden oké. Csak mire leülök bejegyzést írni, addigra el is felejtem, mit akartam írni. Jah, meg ritkán írok, úgyhogy túl sok mindent szeretnék belepréselni egy bejegyzésbe. Aztán persze nem sikerül. Sebaj, megpróbáljuk. Most így két műszak közti szünetben ráérek egy kicsit.

Az élet megy tovább, dolgozgatunk, elvagyunk, meg úgy éljük az életünk. Az idő többnyire jó... érezni, hogy nyár van, de meg azért szerencsére nem döglünk a melegben. Az utóbbi időben azért sikerült szervezünk egy pár szabadtéri programot is, és ha öcsiék jönnek, akkor is simán lehet majd kinn lenni. Legutóbb bagolylesen voltunk. Kitti talált a könyvesboltban egy várostérképet, egy érdekes ötlettel. Leeds címerében két bagoly is van, és valahol a város jelképe is (azt hogy miért, nem tudom), ezért a városban itt-ott el van szórva egy-egy bagolyszobor, kép, freskó, ólomüveg... úgyhogy elmentünk megkeresni őket. Jó kis séta, be lehet járni vele a várost alaposan. Kitti blogjában van is fénykép róluk, lefényképeztük kettő kivételével az összeset. Most már a mókusok is előjöttek, azokat is lehet nézni bőven. Simogatni még nem sikerült, de majd legközelebb.

Apropó jó idő. Lefoglaltuk a nyaralást... augusztus második hetében megyünk Spanyolországba. Valami vicces szigetre gondoltunk először, de végülis elcsábultunk Katalónia felé... én már voltam ott sokszor, úgyhogy nekem tuti befutó, tudom hogy jó, mindig szerettem, és szép emlékeket fog felidézni... Kitti meg még sose volt tengerparton nyaralni, úgyhogy neki is tuti, hogy jól fog kezdődni a dolog. Aztán ennél fancybb helyekre majd akkor megyünk, ha már simán ki tudjuk fizetni. (például jövőre).

Lassan esedékes lesz a lakbér újratárgyalása is. A házinéni írt egyik nap, hogy szeretnénk-e maradni... mert ő nagyon szeret minket, megbízható bérlőknek tart minket, és nagyon szivesen köt velünk civilben szerződést, ügynökség nélkül, ha szeretnénk maradni... ami nagyon jó hír. Ha az ügynökéket kihagyjuk a buliból, sokkal egyszerűbb lesz tárgyalni... ő sok pénzt megtakarít mindenféle jutalékokon és plusz költségeken (lehet hogy még mi is), és sokkal rugalmasabban tudunk majd tárgyalni, és öcsiékkel is sokkal könnyebb lesz. Úgyhogy ez ismételten jó hír.

A melóhelyen kezdek egyre otthonosabban mozogni. Egyre gyorsabban dolgozom, egyre könnyebben mennek az dolgok. A tréningem tekintetében kicsit bekeményítettünk (a legszigorúbb srác tanít, jajj nekem ha valami mellécseppen véletlenül - olyan tisztán fogok dolgozni, hogy csak nah), és úgy körülbelül újratanulok mindent. Most például shakelni tanulok... mert még az se úgy megy, ahogy kéne. Nagyon vicces, hogy azt hittem, és mindenki azt mondta, nagyon jó vagyok... de igazából csak azért voltam kiemelkedően jó, mert rossz súlycsoportban játszottam. Most egy jópár kategóriával feljebb kerültem... itt alaposan fel kell kötnöm a gatyám meg a kötényem, de amint itt jó leszek... akkor tényleg nagyon jó leszek. A kétkezesség alakul, még egy taslit se kaptam (és nem azért mert nem vették észre hogy félkezezek, hanem mert tényleg ügyes voltam), most a balkezes csipeszezésre gyúrok. Mert ugye nagyon puccos helyeken még a lájmot és egyéb díszeket se fogjuk meg kézzel, csak ahogy Daddy mondta volt - Sziggorúúúan csipesszel. Jobb kézzel sima ügy. Éltem egy évet japánban bentón, a lazán pergős japán currys rizst szemenként bepálcikázom hamarabb, mielőtt egy japán kimondja hogy "kanál", de csakis jobb kézzel. Az a fránya bal kéz már megint. Úgyhogy amikor unatkozom, és nincs idő olvasni vagy mást gyakorolni, szépen fémcsipesszel rakosgatom a kockajeget (a nevével ellentétben kerek, úgyhogy nem egyszerű) az egyik jégvödörből a másikba. Mert ugye attól függően, hogy melyik álláson dolgozom, minden eszköz más kézre esik - így bármit, amit meg tudok csinálni, azt meg kell tudnom csinálni tükrözve is, a másik oldalról, lehetőleg ugyanolyan gyorsan (mert különben minek). A kasszázás alakul, a vigyor alakul... az első pár héten a kávégép "nem volt a barátom", de kiderült, hogy csak a kávé és a nyomás volt sz*r, azóta simán megy. Olyan szép tejet habolok, hogy szinte meg tudok fésülködni a csészében, tükör nélkül. Egy-egy rozetta kezdemény már alakul is. Mellékesen, nekünk nem kell kávéval foglalkozni, mi csak magunknak készítjük, szünetben, meg meló előtt.

További érdekes hír: túl vagyok életem első koktélversenyén. A főnököm nevezett be, kötelező jelleggel - a kiképzés része. Cégen belüli, belső verseny volt by Cointreau (francia narancslikőr), minden munkahelyi bártendernek kötelező volt nevezni (kb 6an voltunk), de elsőnek tökjó volt. Sikerült ráéreznem a dolog ízére, és életem első italát is összeraktam. A feladat az volt, hogy egy Cointreau Fizz nevű italt (Cointreau, limelé, szóda) kellett átalakítani, és csinálni belőle egy érdekesebb, nyárias, frissítő italt. Jó buli volt. Az italom jól sikerült, mindenki imádta (Cointreau,gyömbér likőr, falernum szirup, limelé, abszint és kardamom bitter, szóda),  a versenyt leginkább a prezentáción buktam - ugyanis életem első versenye révén lövésem se volt, hogy kell az egészet előadni. Ezt mindenki tudta, no para, kapok rá kiképzést majd bőven, csak be akartak dobni a mélyvízbe, hogy mit csinálok. Megdícsértek, azt mondták, nagyon szép kezdet. Történetesen minden munkatársam vagy versenybártender, vagy az volt élete valamelyik szakaszában, ezért alaposan ki fognak kalapálni... aztán meglátjuk. Jó buli volt, nem tartom kizártnak, hogy induljak egy-két komolyabb versenyen is.

A blogbejegyzést hosszabbra terveztem, de mivel közben felhívtak, hogy mennem kéne dolgozni, muszáj így elküldenem - de legalább megvan. Úgyhogy sziasztok, mentem dolgozni!