Sziasztok!
Leeds jó hely. Nagyon jó kis város, most már ki merem jelenteni, hogy szeretem. Kellően érdekes is... és mindig van mit csinálni. Hét elején volt három szabadnapunk, gyönyörű idővel... úgyhogy szerencsére sikerült a szabadban tölteni. A közelben találtunk egy kicsi állatkertet (azaz inkább wildlife park), úgyhogy elmentünk megnézni. Egy Doncaster nevű városban van (ami mellékesen egy bűnronda és unalmas város - a parkon kívül egy órát nem töltenék el benne), szerencsére eléggé kint... és nagyon szép, kis pici. Közel sincs akkora, mint egy állatkert, és nincs is benne annyiféle állat, de nagyon ügyesen meg van csinálva. Vannak tigrisek, oroszlánok... akkora kifutón, hogy öröm nézni. Be lehet sétálni a lemúrokhoz, dél afrikai azonosítatlan rágcsálókhoz, törpekengurukhoz (meg is lehet simogatni őket, nagyon jófejek), vannak szurikáták, meg mindenféle aranyos apróság. Leopárdok a tigrispolcon, egy-két zsiráf... nagyon kellemes kiruccanás volt, és gyönyörű idő volt. Megjegyzem, azóta is hétágra süt a nap, folyamatosan. Nesze nektek angol időjárás. Ha eső van is laza általában, és pár óránál nem tart tovább. Jah, és vannak évszakok.
Link a wildlife parkhoz: http://www.yorkshirewildlifepark.com/
Néztünk parkot is...van a városban egy pár nagyon szép. Roundhay park az egyik, Golden Acre a másik... nagyon kellemes kikapcsolódás elbuszozni oda, és sétálni egyet. Pláne ilyen szép időben. Tavak, erdők... még egyik parkot se sikerült rendesen bejárni, mert elég nagyok és kacskaringósak... simán el lehet fáradni. Egy-egy elszórt golfpálya, amire rá lehet sétálni... szeretem, hogy ebben az országban ilyen közel van a természet, és minden ilyen szép zöld. Nagyon ritka itt a kopár táj. És persze a rengeteg állat. Legelnek a bárányok a mezőn, lovagol a rendőr, ugrálnak a nyulak a golfpályán... Nyugtató.
Úgyhogy az első három napban jól feltőltődtük... aztán szerda óta dolgozom megállás nélkül. Olyan 45-50 órát dolgozom egy héten, elég vicces beosztásokban. Van, hogy 12 órázok, van hogy négy óra, aztán négy óra szünet, és még 6-7 óra... meg van hogy csak egy laza 8 órás műszak. Imádom. Annyira jól érzem magam végre... úgy hiányzott, hogy feltöltsön a munkám, ne lehúzzon. Ha Kitti amúgy is dolgozik, akkor egyáltalán nem zavar,hogy a munkahelyemen vagyok ahelyett, hogy itthon lógnék.. megint úgy érzem, hogy a szakmám a hobbim is. A csapat nagyon jó. A közvetlen munkatársaim a bárban pont olyan idióták, mint én, és még a zúzós időszakokat is végigröhögjük... ami meg a legszebb, hogy még így is profi munkát végez mindenki, és az első sokk után még mindig tartom magam ahhoz, hogy ők a legjobbak akiket eddig személyesen láttam.Szerencsére tanítanak is rendesen. Főleg egy indiai és egy dél-afrikai munkatársammal lettem nagyon jóban. Az éttermi csapat nagy része olasz (majdnem mindenki), és őket is nagyon bírom. Kedvesek, vidámak, meg úgy általában jó velük dolgozni. Az ebéd kollektív, amikor ebéd vagy vacsora van, lezárják az étterem egy részét, és megterítik a személyzetnek. Mi viszünk vizet a bárból, meg poharakat, a séfek megcsinálják a kaját, és amolyan nagycsaládosan egy hosszú asztalnál együtt eszünk. Bemutattak a "keresztapának" is - ő a don, a nagyfőnök, ősz, bajszos olasz bácsi, aki minden hétvégén délelőtt bejön átnézni a könyvelést, és szobahőmérsékletű ásványvizet iszik. Sokkal többet még nem tudok róla. Mindenesetre kellemes hallgatni az olaszt egész nap, ha nagyon ráérek, lehet hogy meg is tanulom majd. Egy barista és egy pincérlány már elkezdtek olaszul tanítani, mert miért ne. Elsőre angolnak néztek, csak amikor bemutatkoztam esett le nekik, hogy nem anyanyelvem az angol. Jejj. Olaszok esetében már tudom magam álcázni. Kittire meg marha büszke vagyok. Eljött velem egyik este a munkatársaimmal pubba beszélgetni... tökjól éreztük magunkat, pár nap múlva meg kiakasztottam angol anyanyelvű munkatársaim a ténnyel, hogy egy éve tanul csak. Nem hitték el, mert szerintük simán beszélte azt a szintet, amit én... és úgy tűnik, meg tad tanulni egy nyelvet egy év alatt. Most meg már ügyes, mert olvas is angolul, és azt mondja, élvezi. Úgyhogy nagyon ügyes
Szépen lassan megkezdődött a kiképzésem is. Minden téren sokat fogok fejlődni, alaposan rágyúrnak rengeteg olyan dologra, amiről azt hittem, rajtam kívül senki nem tart fontosnak. Például a stílusomon, a mozgékonyságon, folyamatosságon sokat kell dolgoznom. Az egyik srác szerint ezt hattyú teóriának hívják. Olyannak kell lenni a pult mögött, mint egy hattyú. Szép, kecses, elegáns, amit öröm nézni, ahogy siklik a tavon. A víz alatt a lábaival persze teper mint állat, de ezt nem látja senki. Úgyhogy külön dolgozunk arra, hogy egyre szebben és higgadtabban dolgozzak, és nagyon rá kell erősítenem a bal kezemre is, hogy ne legyek féloldalas. Megállapodtunk, hogy ha feltűnően nem használom a bal kezem, és észreveszi, kapok egy taslit. Hülyébb úgyse leszek, csak ügyesebb. Kaptam egy ütős szabadtöltés tréninget is... építettek nekem egy várat poharakból, és két kézzel kellett különböző mennyiségekkel teletöltenem az összeset, mérce nélkül, egy füst alatt. Kemény menet, de teher alatt nő a pálma.
Azt mondták, hogy a következő hónapokban a munkahelyen a dél-afrikai srác lesz az "apukám", ő fog megtanítani mindenre, és állandóan a sarkamban lesz. Örülök neki, mert ő az egyik legjobb. Világversenyeken döntős szokott lenni, nagyon profi minden tekintetben, és nagyon elborult agya van a dologhoz. Az én kiképzésem a következő projektje, úgyhogy kíváncsi leszek. Cserébe viszont én is hozzá tudom őt segíteni egyik nagy életcéljához - ami történetesen nem más, mint megtanulni japánul, és eljutni japánba. Micsoda véletlen, ebben pont tudok neki segíteni. Úgyhogy tökjó, rögtön meg is tudom hálálni.
Megkezdődött a whisky tréningem is... az agyam majd eldobtam. Kezdetnek csak 8-10 féle skótwhiskyt kóstoltunk és elemeztünk ki elég behatóan. Nagyon élveztem, és kezdem érteni is. Az ízérzékelésemen és szaglásomon nagyon sokat kell még javítani, a szókincsemen meg pláne. Rengeteg illatot érzek, amit nem is tudok elnevezni. Főleg malátawhiskyket kóstoltam, pár viszonylag alapvető dolgot, meg egy-két nagyon elszállt cuccot is. Az első egy 1907-es whisky rekonstrukciója, amit az antarktisz expedíciót vezető Ernest Shackleton antarktiszi kunyhójában találtak, kivonatoltak, és limitált verziónak újra kikeverték (marhajó)... a másik meg szó szerint "nem evilági", mivel a whisky összetevőit egy kísérlet keretében szó szerint fellőttek az űrbe, és föld körüli pályán érleltek egy évtizedig. Abból se készül több, és asszem úgy 700 font belőle egy üveg. Már ha beszerezhető. Lényeg, hogy még ezt is megkóstolhattam. Mmm.
Ezen kívül mi érdekes volt még...? Fesztivál van a városban, kajákról... úgyhogy az egyik 4 órás szünetemben felmentünk körülnézni egy kicsit. Ettem marhajó hamburgert, ismerkedtem kicsit az emberekkel, lógtam egy jót a munkatársakkal... és találkoztam a régiekkel. A Park Plaza is kirakodott, ők is árulták a sushit... úgyhogy beugrottam dumálni az emberekkel. Örültek nekem, nagyon örültek, hogy jól érzem magam az új helyemen... csak a hotel nagyfőnöke vette személyes sértésnek, hogy kiléptem, de neki meg lóf*... szóval, ha nem tetszik neki, hogy tömegével lépnek le az alkalmazottjai, akkor nem árt, ha átgondolja egy kicsit a hotel HR managementjét.
Ma élvezem a szabadnapom, lógatom a lábam, olvasok egy kicsit... és este megnézzük az utolsó Game of Thrones részt az új lapostévénken. Nagyon remélem, hogy ebben a részben már végre... ooops, nem spoilerezek. Hátha valaki nem olvasta. Jah, igen, meg a könyvet is folytatom majd egy kicsit.
Aki nem jött volna rá a bejegyzésemből, annak végszóként: marhajól érzem magam a bőrömben.
byeeee!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése