Khm.

Nos, igen. Ismét eltűntem. Sokadszorra. Talán már nem meglepő ;)

Most megígérném, hogy megpróbálok gyakran írni... de ha egyszer nem olyan könnyű betartani, akkor hogy..? Na mindegy, lényeg, hogy most írok.

Az élet megy tovább - dolgozunk, tanulunk, minden a terv szerint halad. A pénz szépen gyűlik, a szakmai gyakorlat ugyanúgy... és simán van időnk tanulni is. Lassan közelébe érünk a következő lépcsőnek: a költözésnek. Jó döntésnek bizonyult, hogy itt maradtunk, simán össze fogjuk tudni gyűjteni a pénzt arra, hogy ha másik városba költözünk, akkor előre ki tudjuk fizetni a lakbért akár hat hónapra is. Akkor aztán az ingatlanügynök is csendben maradhat a kockázatával együtt. Ha nincs lakbérkiadás, úgyis pillanatok alatt visszakeressük, a következő adag lakbérnél meg már remélhetőleg elég biztonságosnak tekintenek minket. A költözés valószínűleg Március környékén várható. A célpont vagy Sheffield, vagy Bristol lesz... úgy néz ki, januárban fogjuk megnézni őket, hogy melyik tetszik jobban, hova akarunk menni. Nekem Bristol már olyan lenne, mintha haza mennék, úgyhogy nagyon húzok arra felé, de Sheffieldnek sem árt adni egy esélyt, lehet, hogy sokkal jobb. Megnézzük, aztán majd blogbejegyzésben a tárgyilagosság érdekében mindkét várost külön-külön kielemzem.  Kíváncsi leszek, mit sikerül kibogoznom a dologból. A döntés az alábbi szempontok alapján fog megszületni:
- Hogy tetszik a város? Hangulat, építészet (utállom a kockaházakat és a paneldzsungelt), időjárás
- Helyi kultúra és lehetőségek
- Álláslehetőségek (Profi koktélbárok és hotelek - pubhoz brutálisan túlképzettek vagyunk)
- Ingatlan és lakbér árak
- Üzleti lehetőségek, piac a későbbi vállalkozásunknak

Az átköltözés is egy többszintes terv, amit majd szerintem részletezni is fogok a későbbiekben, de nem ebben a bejegyzésben. Most inkább vissza a jelenbe egy kicsit.

Az időnk nagy része munkával, tanulással telik. Nikivel rákaptunk a könyvtárra - rengeteg minden van bent, amire szükségünk van, ami meg nincs... egy-két könyv minden szükséges témáról van, amiről meg nincs, azt megvesszük.  A hatékonyság érdekében vettünk Kittivel egy Kindle Fire-t (HD)... kicsit egyszerűbb rajta tanulni. Beépített szótár kattintásra, szövegkiemelés. a szókincsemen sokat dob. A könyvek sokkal olcsóbbak rá, elég jók az appok (kresz oktató progit, kérdésgyakorlót, meg a Highway Code-ot letudtam 35 font helyett 4 fontból... és egész jól megy), mindig kéznél van, és hasznos. Érdekes dolog ez a tablet... annyira könnyű rákattanni, hogy vennünk kell belőle még egyet. Hogy Kittinek is legyen, ne kelljen osztozni. Simán hozzám nőtt. Szórakozásra is elég jó... már a Trónok Harca 3. köteténél tartok. Egyre elvetemültebb, és nehezen letehető... tetszik. Szókincs, ismételten. Az egyetlen hátulütője a ketyerének, hogy az ember viszonylag könnyen kapja magát azon, hogy már megint napraforgókat és borsót ültet, hogy a zombik ne zabálják fel az agyát. Vagy dühös madarakat hajigál a fura fatákolmányokban gyanúsan röfögő sertésekre. Ne aggódjatok, a gyümölcskaszabolásig még nem süllyedtem. =P

Amivel még nagyon jól elvagyok mostanában reggelenként az a Lumosity. Érdekes kis játékos oldal a neten, célja az agytréning. A lényege, hogy minden nap kiválaszt hat játékot, amivel különféle  folyamatokat erősít... figyelem, memória, gyorsaság, rugalmasság, problémamegoldás... pontoz, és grafikonon ábrázolja a fejlődést. Ügyes kis üzleti modell, a játékok szórakoztatóak, és látom eredményét. Érdekes, hogy ezeket a területeket külön pontozza, és a munkámból adódóan az első játéknál már látszott, hogy mik voltak az erős oldalaim. Periférikus látás, figyelni, memória (észben tartani a rendeléseket), meg ilyenek... már egy hónapja nyomom, és érezhető a változás. A fejszámolásom nagyon sokat fejlődött, a memóriám is egyre jobb... úgy tűnik, működik. Mellékesen meg tök szórakoztató kis játékok.

Apropó, szórakoztató... találtunk egy másik jó játékot. Ultimate időtöltés a városban, 1 fontból, bármikor ha van az embernek tíz szabad perce. Hozzávalók: 1 zacskó teszkós földimogyoró (1 font), egy park, meg egy rakat mókus. Tök viccesek a kis fickók, ha mogyit adsz nekik, még rád is felmásznak. Lehet mókust dögönyözni, bemászik az öledbe, felmászik a lábadon, ilyesmi. Csak vigyázni kell a galambokkal, mert pofátlanok.

A meló továbbra is megy... továbbra is élvezem. Ugyanúgy rengeteg újat tanulok, csak egyre magasabb szinten, egyre aprólékosabban, és egyre kreatívabb dolgokat. Az új menü azóta se készült még el, de már nagyjából tudjuk, mi lesz rajta. Kemény meló. A következő lépés meg az lesz, hogy összeszedek egy rakat egyéb kérdést, amit feltehetek kisfőnökömnek, és tanulok még többet. Érdekes a helyzet, mert elég egyenlőtlen a tudásom... koktélok, kevert italok terén eléggé kigyúrtam magam, viszont például a borokhoz, sörökhöz síkhülye vagyok. Ezeket előbb-utóbb szintre kell majd hoznom, ez egy elég komplex szakma. A barista képzésem is le kéne porolni valamikor... simán kiesett a nagyja. Mindenesetre 50p -ért tudok magamnak kávét készíteni az étteremben, úgyhogy lassan azt is begyakorlom megint. (Nem is mondtam: már hajlandóak vagyunk megcsinálni az espresso martinit) Mondjuk a kávégépünk katasztrófális, és még a tömörítő is siralmas, de inkább szóvá se teszem. A nagyfőnök esetében a disznó szabályt alkalmazom: "ne tanítsd énekelni a disznót. A disznót felidegesíted, és egyébként is csak az időd fecsérled". Ismert ez úgy is, mint hogy "ne akarj zoknit adni a vizilóra. A vizilovat feldühíted, téged meg laposra taposnak =P" Így járunk el egyébként odafenn is. Már meg se próbáljuk rendbetenni a bárt, nem a mi felelősségünk. Az meg a nagyfőnök hülyesége, hogy ennyire szétverte mindkettőnk motivációját. Úgyhogy itt már csak tanulni vagyok, meg építeni a szakmai gyakorlatom. Jah, és pénzt keresni. De kevesebb órával most ez is nehezebb.

Most egyelőre ennyi, majd innen folytatom. Köszöntem, sziasztok!