Az utóbbi hónapom tételmondata is lehetne: az, hogy az ember állandóan elfoglalt, nem jelenti azt, hogy értelmes dolgokat is csinál. Kötelező motivációs bejegyzésünk következik. Jah, és szeretnék ajánlani mindenkinek egy jó kis ingyenes szoftvert, hátha segít legalább annyit, mint nekem.
Mint mondtam, most úgy döntöttem, minden téren megregulázom magam, és fegyelmezetten fogom folytatni bokros teendőim. Mindezt persze azzal kell kezdeni, hogy betáblázzam magam bokros teendőkkel, és véghez is vigyem őket. Ehhez amihez leginkább szükségem van, azok a fegyelmezett, folyamatos célkitűzések, és a régről ismert állandó listázás, hogy az egész a kijelölt mederben haladjon, halogatás nélkül. És erre még egy kicsit rá tudok segíteni, ha jobban odafigyelek a pozitív gondolkodásra is.
Apropó pozitív gondolkodás: A munkahelyemmel igazából marha nagy szerencsém van. Ahogy higgadtan végigvettem az előnyeit és hátrányait, rájöttem, hogy ahogy Kitti is rámutatott, engem konkrétan probléma nélkül, minden erőfeszítést nélkülöző munkáért fizetnek, hogy körülbelül semmi megterhelőt nem csinálok. Emellett az alvásigényem kicsi (6 óra bőven elég általában), és eszméletlenül sok időm van tanulni, és a jövőben értelmes dolgokkal foglalkozni.
Amiről most írok, azok mind egyszerű dolgok. Egyszerű, de nagyon nem könnyű. Semmi bonyolult nincs bennük, de sok fegyelem kell hozzá, és végig kell csinálni. Az első a célkitűzés. A dolog pofon egyszerű: tudd, mit akarsz, és mikor. Írd le, mit akarsz elérni, mik a céljaid, rendszerezd magadban, aztán meg ne ülj ölbe tett kézzel, hanem találd ki, mit kell megtenni hozzá, hogy elérd. A dolgok sajnos viszonylag ritkán pottyannak az ember ölébe, tenni kell értük. Továbbá határidőkre is szükség van, hogy a dolgok tényleg el legyenek végezve.
Mint mondtam, nekem néha túl sok minden van a szemem előtt, és annyi mindenhez akarok kezdeni, hogy a végén nem csinálok semmit. Ezért nekem általában a listázás módszere nagyon jól működik. A módszert az időmenedzsment egy klasszikusából tanultam (Brian Tracy, Personal Effectiveness/Személyes hatékonyság), és marha egyszerű rendszer. ABCDE módszernek hívják. A dolog arról szól, hogy minden reggel vedd sorra, mit kell megtenned, írj róla egy listát, tedd őket fontossági sorrendbe, és a legfontosabbal kezdve haladj, és addig ne kezdj újba, amíg nem végeztél. Ez nekem elég jól működött, pici részekre bontja az előttünk álló nagy feladatokat, ami egészben ijesztő lenne, és lehet lépésenként haladni. Egy papír kell hozzá, meg ceruza. Viszont egy barátom erre ajánlott egy nagyon jó eszközt még hónapokkal ezelőtt, ami akkor úgy eltűnt valahol a linkek között, most viszont nagy eltökéltségemben előástam. Nagyon hatékony egy ketyere (Köszi Réka!).
Egy webes alkalmazásról van szó: www.todoist.com . Működik böngészőből, letölthető szoftverként, tabletről és okostelefonról... és annyira egyszerű kezelni, hogy egyáltalán nem zavar. Sok célkitűzéses progival az a baj, hogy olyan bonyolult, hogy a végén az ember nem látja a fától az erdőt - itt a dolog nagyon egyszerű.
Regisztrálsz, belépsz, és azonnal indíthatsz új projekteket - a projektek alá pedig konkrét feladatokat írhatsz be, csoportosítva, határidővel, fontossági sorrendben. Meg tudod nézni a napi teendőidet, és ahogy dolgozol rajta, egy klikkel ki lehet őket pipálni, amint elvégezted. A program szinkronizálja az összes cuccot, amiről használod... így bárhol vagy, legalább mobilon kéznél van a napi, esetleg holnapi checklist. Ha valaki tudja, hogy hajlamos elfeledkezni róla, még e-mail emlékeztetőt is kérhet reggelente a lista elemeiről.
A héten tesztelgettem kicsit a cuccot - _nagyon_ hatékony. Az utóbbi három napban több mindent csináltam, mint az előtte levő hónapban. Sokkal jobban haladtam a tanulásban, minden határidőt betartottam, és elkezdtem egy pár olyan dolgot, aminek már nagyon régen ideje volt. Ez volt az első benyomás a cuccról, megnézzük, egy hónap múlva mi lesz a véleményem, és marad-e a kezdeti lelkesedés. Addig viszont ajánlom mindenkinek tiszta szívvel, nagyon hasznos a fejetlenség és halogatás ellen. Főleg az olyanoknak mint én, akinek néha nem árt egy alapos fenéken billentés valakitől, hogy végre csináljon valamit. Ez egy nagyon jó, folyamatos, mesterséges fenékenbillentő gép.
Egy kis kétsoros gyorsjelentés, mielőtt lelépek munkába: túl vagyunk az első ellopott biciklinken Leedsben (emlékét megőrizzük), a lakásunk hátsó kertjét pedig pávatámadás érte. Még mindig jobb mint a velociraptor. Részleteket később. Sziasztok!
2013. április 18., csütörtök
2013. április 13., szombat
Rendezzük sorainkat!
Egy pár napja úgy döntöttem, rendbe rakom magam egy kicsit, és már egész jól alakulok.
Be kell valljam, az utóbbi két hónap káoszában elvesztettem az irányítást egy kissé. Kihívások mindig is voltak, és lesznek is, a felelősség meg csak az enyém. Most úgy tűnik, hagytam magam ideiglenesen kispadra küldeni, és nagyon sokat lazítottam... és a dolgokhoz való hozzáállásom se volt mindig a legjobb. Pár napja egy baráti beszélgetés után (azaz csak elmondtam a magamét, és megfogalmaztam, ami bennem volt kösz Csoki!!) erőt vettem magamon, és elkezdtem visszaállítani a rendszert az életembe. Az utóbbi pár évben elég sokat változtam, nagyon gyorsan... és van néhány szokásom, ami még úgy tűnik nem vert bennem gyökeret elég mélyen ahhoz, hogy az igazán stresszes időszakokban is kitartson - aztán egy-két balegyenes az élettől, és már is szét vagyok szórva. Ideje dolgozni azon, hogy nyomás alatt is maximális hatékonysággal intézzem az ügyeim. Ezeket a szokásokat pedig nem ártana hosszú távra is megerősíteni. Eddigi észrevételeim szerint hullámokban tanulok. Megtanulok valamit, egy darabig jól megy, aztán egy kis visszaesés. Alacsonyabb szinten folytatom, és amikor legközelebb ráhúzok, már jobban megy. Visszaesik megint, de egy magasabb szintre. Mire nekimegyek harmadszorra, már jól szokott menni, viszonylag készségszinten, és nem is kell rá figyelni annyira.
Úgyhogy, a héten visszaültem az íróasztalomhoz, és újraterveztem a dolgaim, hogy egy kis rendszert vigyek az életembe. Tisztáztam papíron a rövidtávú céljaim, és dolgozom a konkrét akcióterven... az eredmény jól alakul, bár még bőven van mit csinálni rajta. A lényeg, hogy már most sokkal tisztábban látok, és kategóriákkal jobban érzem magam, mint egy hete. Visszaálltam a reggeli-esti teendőlista írására és használatára... több hasznos dolgot sikerült ma délelőtt megcsinálnom, mint az előtte levő két hét alatt összesen... és még blogot írni is maradt időm. Elkezdtem feltölteni az eddig haszontalan üresjárataimat tanulással (mint a munkába vezető utat, sétát hazafelé, stb), és megterveztem azt is, hogy fogom leghasznosabban eltölteni azt az időt, amit a kevesebb munkaórával nyertem. Ne vesszen már kárba az a sok ki nem fizetett pénz, legyen jó legalább időnek.
Ahogy azt az említett nagyon jó barátomnak meséltem, ez egy nagyon komoly hibám - túl sok minden érdekel, túl sok mindent élvezek és rengeteg mindennel foglalkoznék... így ha csinálok valamit, azt nagyon fókuszáltan kell tennem, különben kicsúszik a kezemből. Ha nincsenek pontos céljaim, és nincsen ütemtervem az oda vezető útról, akkor hajlamos vagyok összeroppanni a munkatömegtől, és nem csinálni semmit. Most megpróbálkozom szokássá tenni, hogy kisebb részekre bontva, kezelhetővé teszem a céljaim. Egyszerűen annyi mindent csinálok, hogy azt csak szisztematikusan lehet győzni, rendszer nélkül esélyem sincs.
A másik, amiről viszont NAGYON le kéne szoknom, az a halogatás. Mindenkinek hússzor kell kérnie mindent, ami nem jelent közvetlen veszélyt. Most egyébként, hogy ezt leírtam, biztos vagyok benne, hogy hallgatni is fogom eleget, de ez van. Meg kell szoknom, hogy mindent azonnal megcsinálok, amikor eljött az ideje. Ma ezen felbuzdulva (és mert a teendőlistám azt mondta) megcsináltam a bicikliket (azaz egy kis dolog még maradt, amihez egyedül fizikailag gyenge vagyok), feltettem pár kérdést az ingatlanügynöknek, ami már nagyon esedékes volt, és tettem egy érdekes kísérletet is, amit már meg akartam tenni rég. Megnézzük,mi sül ki belőle.
Vissza szeretném szerezni a tanulásidőm is - ez így már könnyebben fog menni. Van időm bőven, amikor be tudok zárkózni a szobába, és csinálni, de akkor csak erre kell figyelnem. Bőven van időm, úgyhogy nem gond. Ha Kitti itthon van, úgyis vele foglalkozok, de sajnos nagyon sok szabadidőm van nélküle is - ezt meg akkor már hasznosan töltöm el. Úgyhogy bocsi Anya, viszonylag gyakran fogok mostantól bezárkózni. Van mit csinálnom, bőven. Sajnos némelyik pénzfüggő is, így időbe telik amíg összejön, de ha az meglesz, legalább rajtam ne múljon. Még jó, hogy egyébként kifejezetten élvezem a tanulást... és nem külünösebben megerőltető, ha a téma érdekes. Van egy nagyon kritikus pontom, de erről majd egy másik bejegyzésben írok... legalább egy bejegyzést érdemes szánni rá.
A munkahelyemmel egyelőre békét kötöttem. Kihozom belőle a maximumot, tanulok amennyit tudok, és megyek, ha lesz jobb. A többit meglátjuk.
Egyelőre ennyi, ez nem egy két napos folyamat. Ha fél év múlva vannak eredményeim, és marad az elszántság, majd szólok. Mindenesetre sokkal jobban érzem magam, hogy csinálok valami értelmeset.
Megyek vissza teázni, aztán folytatom, ahol abbahagytam.
Be kell valljam, az utóbbi két hónap káoszában elvesztettem az irányítást egy kissé. Kihívások mindig is voltak, és lesznek is, a felelősség meg csak az enyém. Most úgy tűnik, hagytam magam ideiglenesen kispadra küldeni, és nagyon sokat lazítottam... és a dolgokhoz való hozzáállásom se volt mindig a legjobb. Pár napja egy baráti beszélgetés után (azaz csak elmondtam a magamét, és megfogalmaztam, ami bennem volt kösz Csoki!!) erőt vettem magamon, és elkezdtem visszaállítani a rendszert az életembe. Az utóbbi pár évben elég sokat változtam, nagyon gyorsan... és van néhány szokásom, ami még úgy tűnik nem vert bennem gyökeret elég mélyen ahhoz, hogy az igazán stresszes időszakokban is kitartson - aztán egy-két balegyenes az élettől, és már is szét vagyok szórva. Ideje dolgozni azon, hogy nyomás alatt is maximális hatékonysággal intézzem az ügyeim. Ezeket a szokásokat pedig nem ártana hosszú távra is megerősíteni. Eddigi észrevételeim szerint hullámokban tanulok. Megtanulok valamit, egy darabig jól megy, aztán egy kis visszaesés. Alacsonyabb szinten folytatom, és amikor legközelebb ráhúzok, már jobban megy. Visszaesik megint, de egy magasabb szintre. Mire nekimegyek harmadszorra, már jól szokott menni, viszonylag készségszinten, és nem is kell rá figyelni annyira.
Úgyhogy, a héten visszaültem az íróasztalomhoz, és újraterveztem a dolgaim, hogy egy kis rendszert vigyek az életembe. Tisztáztam papíron a rövidtávú céljaim, és dolgozom a konkrét akcióterven... az eredmény jól alakul, bár még bőven van mit csinálni rajta. A lényeg, hogy már most sokkal tisztábban látok, és kategóriákkal jobban érzem magam, mint egy hete. Visszaálltam a reggeli-esti teendőlista írására és használatára... több hasznos dolgot sikerült ma délelőtt megcsinálnom, mint az előtte levő két hét alatt összesen... és még blogot írni is maradt időm. Elkezdtem feltölteni az eddig haszontalan üresjárataimat tanulással (mint a munkába vezető utat, sétát hazafelé, stb), és megterveztem azt is, hogy fogom leghasznosabban eltölteni azt az időt, amit a kevesebb munkaórával nyertem. Ne vesszen már kárba az a sok ki nem fizetett pénz, legyen jó legalább időnek.
Ahogy azt az említett nagyon jó barátomnak meséltem, ez egy nagyon komoly hibám - túl sok minden érdekel, túl sok mindent élvezek és rengeteg mindennel foglalkoznék... így ha csinálok valamit, azt nagyon fókuszáltan kell tennem, különben kicsúszik a kezemből. Ha nincsenek pontos céljaim, és nincsen ütemtervem az oda vezető útról, akkor hajlamos vagyok összeroppanni a munkatömegtől, és nem csinálni semmit. Most megpróbálkozom szokássá tenni, hogy kisebb részekre bontva, kezelhetővé teszem a céljaim. Egyszerűen annyi mindent csinálok, hogy azt csak szisztematikusan lehet győzni, rendszer nélkül esélyem sincs.
A másik, amiről viszont NAGYON le kéne szoknom, az a halogatás. Mindenkinek hússzor kell kérnie mindent, ami nem jelent közvetlen veszélyt. Most egyébként, hogy ezt leírtam, biztos vagyok benne, hogy hallgatni is fogom eleget, de ez van. Meg kell szoknom, hogy mindent azonnal megcsinálok, amikor eljött az ideje. Ma ezen felbuzdulva (és mert a teendőlistám azt mondta) megcsináltam a bicikliket (azaz egy kis dolog még maradt, amihez egyedül fizikailag gyenge vagyok), feltettem pár kérdést az ingatlanügynöknek, ami már nagyon esedékes volt, és tettem egy érdekes kísérletet is, amit már meg akartam tenni rég. Megnézzük,mi sül ki belőle.
Vissza szeretném szerezni a tanulásidőm is - ez így már könnyebben fog menni. Van időm bőven, amikor be tudok zárkózni a szobába, és csinálni, de akkor csak erre kell figyelnem. Bőven van időm, úgyhogy nem gond. Ha Kitti itthon van, úgyis vele foglalkozok, de sajnos nagyon sok szabadidőm van nélküle is - ezt meg akkor már hasznosan töltöm el. Úgyhogy bocsi Anya, viszonylag gyakran fogok mostantól bezárkózni. Van mit csinálnom, bőven. Sajnos némelyik pénzfüggő is, így időbe telik amíg összejön, de ha az meglesz, legalább rajtam ne múljon. Még jó, hogy egyébként kifejezetten élvezem a tanulást... és nem külünösebben megerőltető, ha a téma érdekes. Van egy nagyon kritikus pontom, de erről majd egy másik bejegyzésben írok... legalább egy bejegyzést érdemes szánni rá.
A munkahelyemmel egyelőre békét kötöttem. Kihozom belőle a maximumot, tanulok amennyit tudok, és megyek, ha lesz jobb. A többit meglátjuk.
Egyelőre ennyi, ez nem egy két napos folyamat. Ha fél év múlva vannak eredményeim, és marad az elszántság, majd szólok. Mindenesetre sokkal jobban érzem magam, hogy csinálok valami értelmeset.
Megyek vissza teázni, aztán folytatom, ahol abbahagytam.
2013. április 5., péntek
Nincs címötletem, úgyhogy csak egy bejegyzés.
Menetrendszerű blogbejegyzés - amolyan magyar típusú menetrend, semmi rendszer nincs benne.Kicsit személyes lesz megint, de sebaj. Aki még mindig olvas, annak valószínűleg tetszik ez is.
Szóval, lerendeztük az állatorvost végre, bemutattuk a kutyát, beregisztráltuk, minden oké. Kapott egy rózsaszín pillangós bilétát is, hogy ha véletlenül elkolbászolna a kis lüke, valaki csak hazahozza. Ha meglátja mennyit eszik, akkor tuti. Már csak biztosítást kell kötni rá, hogy megvédjük a családi vagyont. Már csak azért, mert ha valami történik vele, akkor a gatyánk rámegy.
Következő napirendi pontként szerezni kéne egy bicikliláncot, és összerakni a bringákat - így ki lehet küszöbölni a buszozást, és az utolsó busz utáni hazasétát. Jah, meg kéne helyet találni, ahová le lehet tenni, amíg dolgozunk. Nem mintha nem szeretnék hazagyalogolni, de azért van egy időpont, ami után már minél hamarabb itthon lennék. Az alvásigényem nagyon sokat esett, amiért hálás vagyok.. több időm marad értelmes dolgokra. Pihenni majd ráérek.
Továbbra is megy a munka... már most tele van a... bakancsom az egésszel. Igazából csak a hellyel. A ciki tényleg az, hogy engem érdekel, milyen munkát végzek, és imádom csinálni, úgyhogy ennyivel nem vagyok hajlandó kiegyezni. Továbbra is állást keresek, valami olyan helyen, ahol jól csinálhatom, amit csinálok, és megbecsülnek. Most a hotel két bárja között ugrálok - a földszintiben egy nyamvadt shaker sincs, úgyhogy szinte beledöglök az unalomba... valószínűleg ott tanulni és olvasni fogok. A legrosszabb az egészben az, hogy el se magyarázták, mi hogy működik pontosan, mit tartanak, úgyhogy egész nap mást se csináltam, mint magyarázkodtam a vendégeknek. És alapból gyűlölök magyarázkodni, pláne más hülyesége miatt. Viszont elértem, hogy valaki jöjjön holnap, és elmagyarázza, hogy működik az a... Addig meg lesz*romgomb aktiválva.
Tegnap azért szerencsére a fenti koktélbárban voltam, egyedül. Úgy sokkal jobb volt. Minden ott volt, ahol letettem, rendet tudtam tartani, senki nem kavarta össze a speedrackem, és senki nem próbált rávenni, hogy rövidítsek, és leengedjem a minőséget. Nagyon rendes, kedves vendégeim voltak, rengeteget beszélgettem, és jól is éreztem magam. Kihoztam a maximumot a rendelkezésre álló alapanyagból. Ezzel úgy ellennék egy darabig, főleg, hogy a vendégekkel való beszélgetéshez szeretnék hozzászokni. A kasszát már szépen átlátom (micros, fúj attól függetlenül), és már az elszámolást is én csinálom. Pláne, hogy mindenki lelépett a francba, és egyedül kellett megcsinálnom mindent a végén.
Az hiszem már írtam, de lett egy tanítványom. Egy indiai srác a szobaszervízről, aki Srí-Lankán szeretne egy koktélbárt a nagybátyjával. Azt mondta, nagyon gyorsan leesett neki, hogy ami itt megy, az köszönőviszonyban sincs a normális bartendinggel, úgyhogy ha nem baj, inkább tőlem tanulna. Mondtam, hogy simán, úgyhogy fogta szépen a szobaszervíz mobilját, és átjött hozzám a bárba tanulni. Magyaráztam, meséltem neki, megtanítottam neki pár alapot, megtanítottam shakelni, meg ilyenek... nem sok idő volt, neki is csinálnia kellett a dolgát. Elég sz*r órákat kapok, úgyhogy nem is találkozunk sokat, de már most nagyon hálás. Én meg szívesen segítek, és jól is érzem magam közben. Imádok tanítani, mint az sokan tudjátok.
Ma ismét vissza a földszínti unalmas bárba - bár lehet hogy sokan lesznek, és meg sem állok este. Az a baj, hogy az is unalmas. Sebaj, túlélem amíg nem találok mást.
Lassan ebéd, úgyhogy léptem is. Sziasztok...
Szóval, lerendeztük az állatorvost végre, bemutattuk a kutyát, beregisztráltuk, minden oké. Kapott egy rózsaszín pillangós bilétát is, hogy ha véletlenül elkolbászolna a kis lüke, valaki csak hazahozza. Ha meglátja mennyit eszik, akkor tuti. Már csak biztosítást kell kötni rá, hogy megvédjük a családi vagyont. Már csak azért, mert ha valami történik vele, akkor a gatyánk rámegy.
Következő napirendi pontként szerezni kéne egy bicikliláncot, és összerakni a bringákat - így ki lehet küszöbölni a buszozást, és az utolsó busz utáni hazasétát. Jah, meg kéne helyet találni, ahová le lehet tenni, amíg dolgozunk. Nem mintha nem szeretnék hazagyalogolni, de azért van egy időpont, ami után már minél hamarabb itthon lennék. Az alvásigényem nagyon sokat esett, amiért hálás vagyok.. több időm marad értelmes dolgokra. Pihenni majd ráérek.
Továbbra is megy a munka... már most tele van a... bakancsom az egésszel. Igazából csak a hellyel. A ciki tényleg az, hogy engem érdekel, milyen munkát végzek, és imádom csinálni, úgyhogy ennyivel nem vagyok hajlandó kiegyezni. Továbbra is állást keresek, valami olyan helyen, ahol jól csinálhatom, amit csinálok, és megbecsülnek. Most a hotel két bárja között ugrálok - a földszintiben egy nyamvadt shaker sincs, úgyhogy szinte beledöglök az unalomba... valószínűleg ott tanulni és olvasni fogok. A legrosszabb az egészben az, hogy el se magyarázták, mi hogy működik pontosan, mit tartanak, úgyhogy egész nap mást se csináltam, mint magyarázkodtam a vendégeknek. És alapból gyűlölök magyarázkodni, pláne más hülyesége miatt. Viszont elértem, hogy valaki jöjjön holnap, és elmagyarázza, hogy működik az a... Addig meg lesz*romgomb aktiválva.
Tegnap azért szerencsére a fenti koktélbárban voltam, egyedül. Úgy sokkal jobb volt. Minden ott volt, ahol letettem, rendet tudtam tartani, senki nem kavarta össze a speedrackem, és senki nem próbált rávenni, hogy rövidítsek, és leengedjem a minőséget. Nagyon rendes, kedves vendégeim voltak, rengeteget beszélgettem, és jól is éreztem magam. Kihoztam a maximumot a rendelkezésre álló alapanyagból. Ezzel úgy ellennék egy darabig, főleg, hogy a vendégekkel való beszélgetéshez szeretnék hozzászokni. A kasszát már szépen átlátom (micros, fúj attól függetlenül), és már az elszámolást is én csinálom. Pláne, hogy mindenki lelépett a francba, és egyedül kellett megcsinálnom mindent a végén.
Az hiszem már írtam, de lett egy tanítványom. Egy indiai srác a szobaszervízről, aki Srí-Lankán szeretne egy koktélbárt a nagybátyjával. Azt mondta, nagyon gyorsan leesett neki, hogy ami itt megy, az köszönőviszonyban sincs a normális bartendinggel, úgyhogy ha nem baj, inkább tőlem tanulna. Mondtam, hogy simán, úgyhogy fogta szépen a szobaszervíz mobilját, és átjött hozzám a bárba tanulni. Magyaráztam, meséltem neki, megtanítottam neki pár alapot, megtanítottam shakelni, meg ilyenek... nem sok idő volt, neki is csinálnia kellett a dolgát. Elég sz*r órákat kapok, úgyhogy nem is találkozunk sokat, de már most nagyon hálás. Én meg szívesen segítek, és jól is érzem magam közben. Imádok tanítani, mint az sokan tudjátok.
Ma ismét vissza a földszínti unalmas bárba - bár lehet hogy sokan lesznek, és meg sem állok este. Az a baj, hogy az is unalmas. Sebaj, túlélem amíg nem találok mást.
Lassan ebéd, úgyhogy léptem is. Sziasztok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)